Úgy esett, hogy elfogyott itthon a házi készítésű erdélyi mustár. A melóhelyi hűtőben lévő felett is eljárt már az idő, elég bizalmatlanul nézett ki, kanalizáltam hát. Szerencsére Asztalos Laci nemrég hozott az Arbatból egy húszdekás doboz mustárport, és akadt még vagy nyolc deci sűrített must is lefagyasztva. Nekiveselkedtem hát, és készítettem egy adag jóféle mustárt. Be is harangoztam a cégnél, hogy másnap reggelire mindenki valami hozzáillő fogással készüljön, mert meg kell kóstolni. Vki fel is ajánlotta, hogy hoz egy tepsi sült hurkát-kolbászt, mert amúgy is illő lenne felhasználni. Megvolt a lakoma, krákogott, könnyezett és fújta az orrát feszt az egész csapat.
Ebédhez is magammal vittem a mustárt, mivel egy kis frankfurti virsli volt a menü. Ebédnél egy más összetételű csapat szokott a kis étkezőnkben összejönni. Kínálgattam őket is, ízlett nekik, kenték rántott húsra, szendvicsbe, akadt, aki a csilis bab mellé kanalazott belőle. Kócos egyenesen a tejföllel leborított tésztájára tett egy kanállal, és szépen elegyengette. Egészen jól nézett ki, nekem meg rögvest beindult a fantáziám. Tejföl és mustár együtt valami husival, némi fűszerrel, mellé egy kis rizsa, hm..., de finom is lehet.
Az ötletet tett követte, és elkészült a mustáros-tejfölös csirkecomb.