Unortodox módon ... Egyrészt nincs annyi szilvám, hogy megtöltse a rézüstöt (35 literes), másrészt meg lusta vagyok fél napot tüzelni és kavargatni.
Így azután maradt a már bevált sütőben sütés módszere. A közeli 4 betűsben adtak szilvát 189Ft-ért - ennyiért vétek lenne otthagyni.
A múltban nagyon szerencsés voltam a sütőben sütéssel, ezért most is ezt választottam. Adva volt:
- 5 kg magvaváló szilva - érett
- 1 dl víz
A szilvát beáztattam, mert a szösz tudja mi van rajta...
Komótosan kimagoztam a szilvát és 6 darabra vágtam mindet. Előkerült az öntöttvas kacsasütő lábas is, amibe belehalmoztam a felvágott szilvát. Adtam hozzá egy deci vizet, csak hogy elkezdjem forralni. Vagy 30 perc alatt szépen összeesett.
Persze nem én lennék, ha nem rontom el a dolgokat. Arra jöttem ki, hogy az a pici víz is annyi levet generált, hogy kifutott a lábasból... Szerencsére feleségem nagyon tisztán tartja a gáztűzhelyet, így egy lapátkával vissza tudtam kanalazni a kifutott levet. Persze én is lepucoltam a spórt, mert ... Többször nem futott ki :)
Mivel szépen felforrt, ideje volt a sütőbe küldeni. Ehhez van nekem egy saját készítésű "gombvédő" előlapom, ami megvédi a gombokat a túl nagy hőtől. Így betehetem a rotyogó lekvárt a sütőbe úgy, hogy nyitva hagyom kicsit az ajtaját. Már nagyon forró volt a lekvár, amikor betoltam a minimumra állított sütőbe.
Otthagytam a sütőt éjszakára, minimumra állítva és az ajtaját picit kinyitva. Hajnalban felébredtem, hogy mintha erős szilva illat lenne, ezért ellenőriztem. Pont időben!!! Még nem égett, de már nagyon sűrű volt, így lekapcsoltam a gázt alatta és nyugodtan visszafeküdtem aludni.
Másnap reggel azután kikanalaztam a roppant sűrű lekvárt az üvegekbe. Nagyon ízes volt, ezt tanúsíthatom!
Hét 2 decis üveget tudtam megtölteni a klasszikusan sűrű lekvárral.
Már csak a cimkéket kellett kinyomtatnom az üvegekre (lásd nyitókép).