Úgy esett, hogy elfogyott itthon a házi készítésű erdélyi mustár. A melóhelyi hűtőben lévő felett is eljárt már az idő, elég bizalmatlanul nézett ki, kanalizáltam hát. Szerencsére Asztalos Laci nemrég hozott az Arbatból egy húszdekás doboz mustárport, és akadt még vagy nyolc deci sűrített must is lefagyasztva. Nekiveselkedtem hát, és készítettem egy adag jóféle mustárt. Be is harangoztam a cégnél, hogy másnap reggelire mindenki valami hozzáillő fogással készüljön, mert meg kell kóstolni. Vki fel is ajánlotta, hogy hoz egy tepsi sült hurkát-kolbászt, mert amúgy is illő lenne felhasználni. Megvolt a lakoma, krákogott, könnyezett és fújta az orrát feszt az egész csapat.
Ebédhez is magammal vittem a mustárt, mivel egy kis frankfurti virsli volt a menü. Ebédnél egy más összetételű csapat szokott a kis étkezőnkben összejönni. Kínálgattam őket is, ízlett nekik, kenték rántott húsra, szendvicsbe, akadt, aki a csilis bab mellé kanalazott belőle. Kócos egyenesen a tejföllel leborított tésztájára tett egy kanállal, és szépen elegyengette. Egészen jól nézett ki, nekem meg rögvest beindult a fantáziám. Tejföl és mustár együtt valami husival, némi fűszerrel, mellé egy kis rizsa, hm..., de finom is lehet.
Az ötletet tett követte, és elkészült a mustáros-tejfölös csirkecomb.
Hozzávalók:
- 5 csirkecomb
- 660 g tejföl
- 2 evőkanál csípős mustár
- 1 fej fehér hagyma
- 4-5 gerezd fokhagyma
- 1 evőkanál sertészsír
- só
- őrölt fekete bors
- 20 dkg olvadós sajt a tálaláshoz
Faros csirkecombot vettem. Egyrészt szeretem a csirkefart, másrészt a bőrös-csontos hús remek ízt és kocsonyás állagot ad az ételnek. A combokról lenyisszantottam a láb rajtahagyott részét (a rafinált szemétládák csirkecomb áron adják a kaparót), a megmaradt"zokniját" is lekapargattam. Kiszedtem a benne maradt pár tokot, aztán szétvágtam, majd alaposan megmostam a húst.
A lábos aljában elterítettem a zsírt és rászórtam a laskára vágott hagymát.
A hagymára tettem a megsózott, beborsozott húst, alulra a far, hegyibe a többi. Aztán jól elfejeltettem fotózni. De esküszöm, így történt.
A tejfölt elkevertem a lereszelt fokhagymával, egy kanálnyi mustárral és egy csipet sóval. Megízlelve nem tűnt elég határozottnak az íze, ezért hozzákevertem még egy kanál mustárt.
A mustáros tejfölt a hús tetejére öntöttem.
Lefedve, hármas fokozaton másfél órát "sütöttem".
Párolt rizzsel tálaltam és reszeltem rá némi sajtot.
Egészen jól eltalált étel lett. Talán a fokhagyma lehetett volna valamivel kevesebb, mivel igencsak uralkodott az íze, a mustárból viszont tehettem volna kicsit többet, hogy érezhetőbb legyen. Ettől függetlenül nincs okom panaszra.