Vetettem 6 tő kecskeszarv paprikát, mert nagyon szereti a család. Egy párat már megettünk - idén iszonyúan csípős lett. A paprikát szedni kell, hogy sokat teremjen, ezért lekaptam, ami a töveken volt.
Sikerült feldolgozható mennyiséget szednem, már csak a kevés hozzávalót és befőttes üvegeket kell gyűjteni.
Persze ez a paprikafajta aztán igazán nem EU konform: úgy tekeredik, hogy egy muflon is megirigyelné! Nem is értem, miért nem kosszarv paprikának hívják inkább. Ettől persze az üvegbe szuszakolása nem igazán helykihasználó, ráadásul jónéhány paprika oly hosszú, hogy legfeljebb az 5 literes üvegbe férne el - annyi paprikám meg nincs.
Gyorsan kimértem a hozzávalókat:
- 1,4 kg paprika
- 1,3 l víz
- 1,2 dl 20%-os ecet
- 3 ek cukor
- 1 ek só
- 1 g Nátrium Benzoát
- 1 kk mustármag
- 1 kk koriandermag
- 1 kk feketebors
- 4 db 0,7l-es befőttesüveg
Tennivaló nem sok volt vele. A paprikát megmostam bő vízben és a hosszabbakat ketévágtam. Tulajdonképpen csak az igazán kanyargósat nem vágtam szét, azokra likat szúrtam villával.
A kis tottyos fazékba mértem a vizet, beleöntöttem a kimért ecetet. Beleborítottam a kiporciózott cukrot, sót, meg a tartósítószert. A fűszereket is hozzáadtam, majd felforraltam az egészet.
Ezalatt az üvegekbe szuszakoltam a paprikákat, és éppen ki is töltötték a négy üveget! Felöntöttem az időközben felforrt lével, és kicsit pihentettem. Ezalatt a lé beszivárgott a paprikák belsejébe, így belekanalazhattam a maradék levet a fűszerekkel.
Nagyon mutatósak, de még jönnek ki buborékok a paprikából.
A várakozást meguntam, és savanyúságleszorítóval rábeszéltem a paprikát, hogy ne ússzon fel a felszínre. Színig töltöttem a maradék lével, rászorítottam a kupakokat, és mehetett is a kamrába (lásd nyitókép).
Ezt a paprikafajtát sok éve termesztem, mindig lesz vagy tíz üvegnyi, ami el is fogy szép lassan a télen. Ez most lehet, hogy túl csípős, így lassabban esszük majd.