a 25 dkg cérnametélt (jó, majdnem az). Feleségem hozott egy karfiolt, hogy rántsam ki, de ne az egészet, mert egy kis levest is szeretne belőle főzni.
Velem lehet beszélni, majd félreteszem a szívét a kelvirágnak. Szerencsére minden van hozzá, nem kell boltba menni semmiért.
Először a karfiol hozzávalóit szedtem össze, mert az bonyolult:
- 1 szép fehér karfiol
- 3 XXXL-es tojás két-két sárgájával, 100g (mert ez volt csak a spájzban)
- 2 liszteslapátnyi liszt (4 ek)
- kb 2 levesestányérnyi prézli
- só
Ugye, hogy ugye?
Felütöttem a tojásokat egy levesestányérba (én általában azokban panírozok mindent). Az egyik sárgáját sikerült kilikasztani, de sebaj, mert az összeset ki kell. Csoda színük van ezeknek a tojásoknak. Egy titkos terménybolban van keddenként kemény 45Ft-ért már évek óta - most vett a feleségem. A karfiolról körben leszedtem a rózsákat, és elnegyedeltem, hogy sok panír legyen rajta. Folyó víz alatt lemostam, ami egyben segít a liszt feltapadásának is. A tojásokat meg egy teáskanál sóval alaposan felvertem.
A szokásos menetrend szerint lisztbe forgattam először, majd a tojásba tettem. Innen pár perc múlva ment a prézlibe, amivel rendesen betakargattam, hogy ráragadjon. Végül deszkára tett törlőpapírra sorakoztattam a hadsereget.
Az utolsó adagban már kisebbek voltak a rózsák, de attól még paníroztam őket.
Egy kicsit állni hagytam, és nekiálltam a tartármártásnak:
- 2 dl tejfel
- 1 dl majonéz (ilyen kevéshez nem keverek frisset)
- 1/2 dl száraz fehérbor
- 2 tk cukor
- 1 tk mustár
- 1 fél öregcitrom leve
- 1 tk reszelt szerecsendió
- 10 tekerés őrölt bors
- pici só
Ez már hosszabb lista lett.
A tejfelbe belefacsartam a citromot, rátettem a cukrot meg a csipet sót. Belenyomtam a majonézt és a mustárt, majd ráreszeltem a szerecsendióból. Meg a borsból. A végén megkínáltam a kis fehérborral (igencsak elegáns borral itattam). Szépen kikevertem, megkóstoltam, de fotózni elfelejtettem.
Feltettem 1,5 liter olajat az indukciósra és 140C-ra állítottam. Ez ugyan teljesen felesleges próbálkozás, mert a rezsó nem tudja a hőfokot rendesen tartani, de én optimista vagyok. Beletettem az első adag karfiolt, amikor elérte a 140C-t, és rögtön letakartam. Ez a trükkje annak, hogy krémes legyen a karfiol - az elején fedő alatt kell sütni. Visszaesett 131C-re, így kicsit feljebb vettem, de ez nem látszott meg a paníron. Több réteg papírtörlőre szedtem ki a karfiolt. Közben az olaj elérte a 154C-t, sőt még 162C-re is felment!
Látszik is, hogy a második adag már barnásabb lett (közben az elsőből a feleségem kilopott egy adagot, hogy ő most, itt és azonnal éhenhal: valahogy mindig ez történik, ha valamit panírozok ...). Lásd nyitóképet.
Most már én is hozzáfértem az asztalhoz, és tálaltam magamnak is egy adagot (sima rizst főztem körítésnek, mert az egyszerű és finom).
Szépen megsült, a tartár is ízes volt, a rizs meg könnyű és pergős.
Igenám, de igaza volt a feleségemnek: sok lesz az a három tojás! Így azután belekevertem a megmaradt lisztet, meg még egy jó adagot, hogy kemény tészta lesz belőle. Esetleg csipetke? Azt beigérte a feleségem.
Hirtelen felötlött, hogy van még egy kis kukoricakeményítő, így akkor ebből a tésztából levestésztát gyúrok. Kinyújtottam deszka nagyságúra a tésztát, majd megszórva keményítővel, feltekertem a sodrófára.
Addig sidertem-sodortam, míg szinte átlátszó lett a tészta. A keményítő a trükkje, hogy ne ragadjon össze, de ne is legyen agyonlisztezve! Nekiálltam felvágni - szándékom szerint - cérnametéltre, de ezt én mindig elrontom, és picit szélesebb lesz, mint a cérna. Gondoltam teszek a tésztába egy pici olajat, de eléggé meglepett a "Gentile" felirat az üvegen. Ez a szó "nem zsidó"-t jelent. A magyar cimkés ugyanilyen olajon az "Original" szó szerepel ... a csuda se érti.
A felvágott tésztát papírtörlőre terítettem,
ahol 16 óra alatt csörgősre száradt!
Már csak egy Ziploc zacskóba kellett beletenni, és feliratozni.
Azóta már főztem is belőle egy kiskakas levesbe tésztát, és meglepő módon 8 percig kellett forralni, hogy a közepe is rugalmasra főjön.