Ezt az étel hajdan gyakran elkészítettem, aztán jöttek a köszvényes idők, a belsőség tiltólistára került, én meg szép lassan megfeledkeztem róla.
A napokban megejtettem a lecsóbefőzést, annak kapcsán aztán eszembe jutott. Így a szezon vége felé elég baráti áron lehet kapni igazi jó, pirosra érett lecsópaprikát, aminek egészen más íze van, mint a halványnak. Az erkélyen egy jókora láda saját termésű vöröshagyma várja a sorsát, a fagyasztóban meg pár műanyag flakon házi paradicsomlé pihen, amit direkt a lecsófőzéshez tettem félre. Már csak a májat kellett beszerezni, azt meg munkából hazafelé menet megejtettem. Igaz, csirkemáj szívvel hirdették, de szívtelen volt a lelkem. Nem mintha olyan nagy baj lenne, csak a fene a jódolgukat.
Együtt volt minden, egyik nap munka után összedobtam.
Hozzávalók:
- 1 kg lecsópaprika
- 3-4 dl paradicsomlé
- 2 közepes fej vöröshagyma
- 60 dkg csirkemáj
- sertészsír
- 3-4 gerezd fokhagyma
- pirospaprika
- kevéske csili, ki csípősen szereti
- majoránna
- őrölt fekete bors
- só
A májat alaposan megmostam, levagdostam a zsírcafatokat róla, aztán öreg darabokra vágtam. Megmostam még egyszer.
A laskára vágott hagymát zsíron megdinszteltem. Szórtam rá egy jó csipet sót, hogy hamarabb összeessen.
A lángról félrehúzva beleszórtam a pirospaprikát, elkevertem, majd gyorsan felöntöttem a paradicsomlével.
Beletettem az ujjnyi csíkokra vágott lecsópaprikát és a felaprított csilit.
Mikor kissé összeesett a paprika, megszórtam majoránnával és borssal, és hozzáadtam a lereszelt fokhagymát. Fedő alatt pároltam, míg meg nem főtt.
Beletettem a májat és összekevertem.
Az újraforrástól számított három percig főztem és el is zártam a gázt.
Tarhonyát készítettem hozzá.
Most is finom lett. A máj három perc alatt tökéletesen megfőtt, de olyan puha volt, hogy kenyérre lehetett volna kenni. Gyermelyi dörzstarhonyát viszont a büdös életbe' nem veszek többet. Az apraja szétmállott, a nagyobb meg áldente lett, és a végén összeragadt az egész.