Hogy egzakt legyek, Louisiana cajun blackened chicken breasts. Magyarán sült csirkemell. Vagyis hát az, de mégsem egészen. A hangsúly a blackened-en van. Maga az eljárás jelent egyrészt egy sajátos fűszerezést, másrészt egy eljárást.
Kezdjük a fűszerezéssel. A fűszerkeverék rendszerint kakukkfűből, oregánóból, csiliből, édes paprikából, fekete borsból, hagyma- és fokhagymaporból és sóból áll. Természetesen ez is olyan mint a töltött káposzta, arrafelé mindenkinek megvan a saját, tuti és überelhetetlen receptje. Ha boltban (Interneten) vesszünk kész keveréket, nagyon nem lőhetünk mellé. Az e-bay-en 2 db 2,5 unciás doboz cca. 3250 forint, a szállítási költségről nem találtam információt. Természetesen az Interneten rengeteg recept található, és az összetevők is elég hétköznapiak, egy szupermarketben, de akár egy jobb ABC-ben is simán beszerezhető minden hozzá.
A másik sarokkő az elkészítés. A sütéshez a legalkalmasabb az öntöttvas serpenyő, méghozzá pokoli forróra hevítve. Ezzel a módszerrel leginkább a gyorsan megsülő húsokat, a csirkét és a halat szokták elkészíteni, de steaket is süthetünk így, de az már gyakorlatot igényel. A szoba hőmérsékletű húst olvasztott vajba kell mártani, meghempergetni a fűszerben és a forró serpenyőben megsütni. Én természetesen másképp készítettem, de erről majd később gyónok.
Szóval a szakállas ember hozott Karácsonyra valódi Louisiana cajun blackened seasoning-et. Elvolt a többi fűszer közt a szekrényben, néha azért szórtam belőle valami sültre, de a rendeltetésszerű használatra ezidáig nem került sor. Időközben valamikor tavasszal kievett a rosseb az egyik konyhai eszközöket forgalmazó céghez valami ügyben. Éppen öntöttvas serpenyőt akcióztak. Egy mákszemnyi (utólag javított) öntési hibával bíró 24 centis serpenyő 20 % engedménnyel, 3200 forintba került. Rögtön vittem is, mint a piros ász. Persze utána pár hónapig csak a port fogta.
Mostanra minden együtt állt a kipróbáláshoz. Volt fűszer, volt serpenyő, a csirkemell filét éppen 1300-ért adták, nekem meg nem volt időm főzni, legfeljebb valami gyorsat. Gyorsan főztem hát.
Hozzávalók:
- 2 db csirkemellfilé (kb. 60 dkg)
- 5 dkg vaj
- 1 evőkanál Louisiana cajun blackened fűszerkeverék
A körethez:
- párolt rizs vagy zöldség
A csirkemellfiléket megszórtam a fűszerrel. Igen, először a fűszert szórtam rá. Hiába adott András tanácsot a felhasználást illetően, hiába olvastam később utána, én elolvastam pár receptet, mindenhol először fűszereztek és utána adták a zsiradékot, ráadásul mindenki olajat használt. A vajon is sokat hezitáltam, de végül meggyőztem magam.
A hús egy órát állt, aztán megöntöztem olvasztott vajjal, ami rá is dermedt hamarosan. Pedig nem volt olyan hideg a konyhában.
Azt írták, hogy a sütőt elő kell melegíteni 200 fokosra. Megvolt.
Aztán a serpenyőt is fel kell hevíteni igen melegre (smoking hot). Na, adtam neki.
Beletettem a csirkét a serpenyőbe, lett is rögvest nemulass! Alig tudtam megállni, hogy lejjebb vegyem a lángot. Öt perc után megfordítottam a húst.
A másik fele is kapott öt percet, aztán ismét megfordítottam, és betettem a sütőbe további öt percre.
Egészen jól nézett ki.
Félretettem a melleket pihenni, közben összedobtam egy rizsát. A tányéron maradt vajat felhasználva megpároltam egy halom lehetetlen színű répát kevés paszternákkal, két karalábéval és egy fej hagymával. A biztonság kedvéért arra is szórtam a fűszerkeverékből.
A rizzsel és a zöldségekkel tálaltam.
A konyhatechnikai malőr ellenére valami isteni ízes, szaftos és puha lett a madár. A só éppen eléggé átjárta a húst, a fűszereknek ugyan erre nem volt idejük, de hát ott volt a kérgén. Az étel mellett felfedeztem az öntöttvas serpenyőben rejlő lehetőségeket. Éppen most kaptam egy süllőt, abból lesz a következő fogás, amit benne készítek.