A válasz elég egyszerű: főzzünk szilvásgombócot, de legyen kevesebb a szilvánk, mint amennyi tésztát készítettünk (merugye nem fogunk vastag tésztát tenni a szilva köré).

A szilvásgombóc tésztájának a titka a zsír. Sok zsír! A tészta Varga Zsuzsi féle receptje pl. itt megtalálható.

Szerencsénkre volt szilva, meg a fiunk is itthon volt - főztek is a feleségemmel szilvásgombócot (ezúttal fahéjas kockacukorral, ami mégis csak meglett). Maradt vagy 6 gombócnyi tészta, amire lecsaptam.

• kb 20 dkg gombóctészta
• 3 ek cukor
• 3 ek darált mák
• 5 dkg vaj (kevesebb is elég)
• lekvár

A tésztát kicsit kinyújtottam, majd hüvelyknyi rudakat sodortam belőle. A rudakat felvágtam olyan öt centis darabokra. Ezeket a darabokat is megfeleztem. Az így keletkezett párnácskákat két tenyér között vékony nudlira nyújtottam. Egy hőálló edénybe tettem a vajat felolvadni kislángra.

Felraktam a tésztafőző fazékban 2 liter vizet sóval forrni. Amikor felforrt, beletettem a nudlik felét - így pont nem ragadnak össze. A megfőtt nudlikat a forró vajba tettem és a többit is kifőztem. A vajból tányérra szedtem egy fél adagot, amire cukros mákot szórtam bőségesen.

Szépen ki is tálaltam magamnak egy üveg eperlekvár társaságában.

Végül megettem az összeset, mert a feleségem ezt (sem) szereti. Olyan könnyű volt, majdnem elszállt (nem véletlenül hívják angyalbögyörőnek is)!

Nagyon kevés édességet eszem, azt is ritkán, ezért kiváncsiságból megmértem két óra múlva a cukromat: 14,5 . Azért estére visszament 5 alá :)))