4400Ft + szállítás (megpróbálom a legolcsóbb megoldásokat - pl saját magam viszem a környéken házhoz, vagy PickPack/Foxpost)
Foxpost épp most drágította a házhozszállítást 100Ft-tal :(((((
konyv @ andras . net az email cím, ahova a rendeléseket küldjétek.
Kell majd postázási név és cím, a jóváhagyó levélben küldöm a fizetési lehetőségeket.
Itt kreditkártyával is
lehet vásárolni:
Nekem átlag évente elfogy bő egy kilónyi ghí, amit akkor pótolok, ha éppen akciós valahol valami jobb minőségű vaj. Posztoltam is már vagy 8 éve, de egy újszülöttnek ...
Bár már teszteltem, hogy a hiperek sajátmárkás vajai is jók így megtisztítva. Most éppen egy négybetűs akciózott vajat 1800 Ft/kg árra, ami még a karanténban is olcsó!
Kénytelenek voltunk elmenni a madarasba a karantén ellenére is, mert kinyúlt a mikrónk. 10-re már oda is értünk, van két óránk! Alig volt ember a boltban, mi is maszkban meg kesztyűben nézegettük a mikrosütőket. Szerencsére kaptam az eladótól mérőszalagot, mert azt elfelejtettem vinni.
A kiválasztott darab mérete az összes online adattól eltérően pont megegyezett a miénkkel. Figyelem: a méret, amit megadnak a csomagoló doboz mérete, és semmi köze a géphez! Ment is a kosárba izibe. Node a poszt levesről szól, nem az online kereskedés hibáiról ...
Hamár ott jártunk, nem tudtam megállni a hús részleg feltérképezését, és persze mindjárt lőttem egy szép nagy tálca kacsaaprólékot. Ráadásnak volt velőscsont is, meg két szép sertés lapocka és két csomag bőrös kacsaháj. Köröm viszont egy szál se, pedig ennék már körömpörköltet ...
Rossz híreket hoztunk ó nagy batyukám.
Megint a batyuval kísérleteztem. Igaz, elsőként gombócnak indult, aztán menet közben módosítani kellet a koncepción.
Ismét a töltelékkel variáltam. A darált hús sem volt rossz, de kicsit fujtós lett, valami szaftosabbra vágytam. A közelmúltban potom pénzért kínálták a városszéli ötbetűsben a csirkeszárnyat. Megmostam, megtisztogattam, a tövét és a közepét valamit a végeket külön-külön csomagokban lefagyasztottam. Ebből került most elő egy kilónyi, no meg a végek. Ez utóbbiból egy alaplevet terveztem főzni, amely a fagyasztóban várná a sorát, valami jóféle fogást gazdagítva. Ez sem éppen így lett. No, de vágjunk bele.
Attól még, hogy gyerekkorunkban ez az étel úgy megkötött a tányérban - mire a menzán kihozták - mint a jó beton, az íze továbbra is a nyelvemen van.
Húsvéti sonka után éppen esedékes, mert akkor a legjobb, ha füstölt lé van benne bőven.
Kértem a kicsilyányt, hogy vegyen egy adag akciós csontot - tudnék belőle alaplevet készíteni. Eredetileg húsos csont néven árulták.
Amikor meghozta, rögtön láttam, hogy ebből valami más is lesz, mert bőven volt rajta hús - több, mint a csont. Így azután poszt is lett belőle ...
Nem kötelező húsvétra megtölteni, jó az bármely más alkalomra is! Emlékeztek a jó öreg kaszinótojásra? Na ez majdnem ugyanaz, kivéve, hogy nincs rajta zselatinos tartár, meg franciasalátát sem tettem mellé.
Cserébe viszont a tavasz ízeivel frissítettem a sonka mellé. Az angol név eléggé megtévesztő: deviled eggs. Ha szó szerint fordítjuk, ördögi tojás, de az nem passzol. Van a "deviled" szónak egy másik jelentése is: "fűszeresen készítve/főzve". No ez sokkal jobban passzol a kaszinótojáshoz :)
Nem burgundi marha, bœuf bourguignon meg pláne nem. Egyrészt, mert rögvest megjelenik valami avatott szakértő, és leszedi rólam a keresztvizet, másrészt, mert tényleg nem az. Imitt-amott tán hajaz rá, bevallom, az is ihlette, de nem ez volt a fő mozgatórugó, hanem a köret.
Valami főzős műsorban láttam az ételt, ami azért már közel járt a tradicionálishoz, marhafarokból főtt, öntöttvas edényben, jóféle burgundival, konyakkal, gyöngyhagymával, ahogy illik. Köretként egy püré készült mellé krumpliból, paszternákból, zellergumóból és kerekrépából. Ez volt az, ami megragadta a fantáziámat. Kerekrépa ugyan nem volt itthon így tavasszal, de a többit még meg tudtam oldani.
A húst úgy terveztem készíteni, ahogy a gulyást készíthették hajdan a fogásról elnevezett marhapásztorok. Itt most gyorsan elébe megyek a kérdéseknek: nem a derék bécsi vendéglősök által kitalált gulyáslevesre gondolok. A gulyás az én értelmezésem szerint a télen-nyáron pusztában élő emberek étke volt. Nemigen értek rá bajlódni a konyhai fogásokkal, belehánytak minden hozzávalót a bográcsba, tüzet raktak alá ganénbúl, aztán megfőtt egyszer csak. Ez az egyik amiben különbözik a pörkölttől. És a hús, ha került is bele, nem a megélhetést jelentő (és többnyire nem is az ő tulajdonukat képező) marhából származott, hanem abból, ami éppen akadt. Tudom, ez a nézetem komoly vitákat fog generálni, de biztosan jót tesz a blog látogatottságának. Azért kérem, ha valaki arrafelé járt 150 éve, és van autentikus leírása az eredeti gulyásról, okvetlen ossza meg velem és a nagyközönséggel. Azt természetesen egy szóval sem állítom, hogy ez egy gulyás, csak a módszer próbál valamelyest hasonlítani annak elkészítéséhez.
Annyi engedményt azért tettem, hogy a húst lepirítottam, mert az valahogy szükségesnek tűnt, de onnantól már az időre és a tűzhelyre bíztam a dolgot.
Ami remek köret annak is, aki cukros, mert nagyon alacsony a glikémiás indexe. Az íze meg pont olyan, mint bármely más úttörőgombócnak.
Most - karanténidőkben - a csodahüttő lát el minket alapanyagokkal. Egy nagyobb lapockát leltem benne, ami jó alapanyag a tokányhoz, a kamrában meg felfedeztem a durum tarhonyát.
(legalábbis szerintem), amikor a csuszát szalonnazsíros tepsiben forró sütővel ropogósra pirítjuk.
Lehetőleg sok pörccel megszórjuk. Akad, aki erre még kristálycukrot is szór, hogy az milyen jó, ropogós ...
A baromfi mellhúsa és a csontja közötti rész egy külön izomköteg. Ez különösen ízes, hisz direkben a csont mellett dolgozik.
Feleségem lőtt egy szép példányt, amire jelenkeztem, hogy megsütöm neki. Eredetileg konfitálni szerettem volna, de tiltakozott, hogy ne fojtsam zsírba a húst!
Amikor megjelenik a fejes saláta a piacon, az biztos jele a tavasz közeledtének. Én magam kicsit fordítva működöm: amikor tavaszodik, akkor elkezdek salátát keresni :)
Láttam a szórólapon, hogy van akciósan saláta, dehát önkéntesen karanténba vonultam - nem akarom elkapni a vírust. A feleségem viszont járt a boltban (enni azért kell), és hozott is salátát!
Van, hogy az ember megenged magának egy kis luxust. Vesz valami szép érlelt marhahúst, libamellet, netán májat, garnélát, svájci csokit, francia konyakot. Elkészíti igényesen, szépen tálal, hozzáillő bort tölt és elkölti a vacsorát. Elégedetten csettint (már, ha nem szúrta el a főzést), és jól érzi magát.
Van azonban, aki igénytelen, akár a lápi görény, csak rongyrázásból veszi meg a drága vagy nehezen hozzáférhető alapanyagot. Főzni utál vagy nem tud, esetleg mindkettő, kotyvaszt hát valamit belőle. Így lesz a Wagyu bélszínből pörkölt, a Maine-i homárból melegszendvicskrém, trüffelből svédgomba vagy '73 Grand Vin de Chateau Latour-ból forralt bor.
Néha én is ilyen vagyok (mármint az utóbbi), vagyis csak lennék, ugyanis nem telik rá. Egészen pontosan eddig nem tellett. De most eljött az én időm, volt itthon egy kocka élesztőm! Nosza, lovak közé a gyeplőt, mutassuk meg, hogy mulat egy magyar közalkalmazott. Kotyvasszunk belőle valamit, hogy elmondhassam végre egyszer, olyan jól élek, ez meg se' kottyan nekem.
Persze ebből egy szó sem igaz. Egy régebbi recept után túrtam itt a blogon. Fejből megvolt ugyan, de pontos akartam lenni. Meg is lett ízibe, és ahogy beleolvastam a hozzászólásokba, ráakadtam az élesztőpástétom nevű fogásra. Bizonyára annak idején is találkoztam vele, de akkor nem érte le az ingerküszöbömet. Most viszont utánajártam a fogásnak és érdemesnek látszott elkészíteni, főleg így böjt idején tűnt aktuális ételnek.
Ugyan senki sem vírusos, de idősek és enni is szeretnek. Én meg már nagyon főznék egy sóletet, amiről köztudott, hogy minimum 10 adag kell legyen.
Mi is az önkéntes otthontartózkodást választottuk, de azért egy szép füstölt csülköt csak kellett vennem, mert azt nem füstöltem (hogy miért??). Emiatt viszont nem kóser a sólet, mert a sertés az tréfli...
Erről az ételről évekkel ezelőtt olvastam, azóta piszkálja a fantáziámat, csak a recept szerint paradicsomszószban sülnek a kelkáposzta-töltelékek, és hát az feltűnően hasonlít a pk-ra, tehát tabu.
Viszont most helyzet van, kell a hely a pici fagyasztóban, ki kell szórni a még december óta ideiglenesen ott állomásozó darált húst, a kelkáposzta még nincs aranyárban, viszont a főzelék és a rakott kel unalmas, hát próba-szerencse.
Köszönjük,
Andrass9
Igérem, énekelni nem fogok. Hogy a klasszikust idézzem, az én hangom csak egy stadionban, ötvenezer másikkal felhígítva érvényesül. Ennek illusztrálásától most eltekintenék, mivel ennyi ember már jó ideje nem jött össze egy stadionban mifelénk, és ahogy elnézem, egy darabig nem is fog.
De miröl is van szó? A dahl tulajdonképpen lencsecurry. Számos recept található az Interneten, a legtöbb hasonlóképpen készül. Mondjuk, amiben cilantro szerepelt, azt egyből kihagytam. Az ötlet úgy jött, hogy kellett volna valami étel a hétvégére. Alapvetően némi húsra gondoltam egy kis valamivel, de a boltban másképp gondolták, mivel a pánikszerűen vásárlók elhordtak mindent. Valami fehérje azért kellett, maradtak a hüvelyesek. A babot már kicsit unom, vettem hát lencsét, azt úgyis régen ettem már. Ebből készült az étel. Az autentikus receptúra vöröslencsét említ, de azt beszerezni már komoly kihívás lett volna, zöldből sem lett rossz.
Legutóbbi krumplisütési sikeremen felbuzdulva vacsorára is elkészítettem a "megégett" krumplimat .
Persze nem tudtam megállni, hogy egy csavar ne kerüljön bele: parasztreggeliként készítettem el, de vacsorára...
Csütörtök van, gyorsan végigjárom a négybetűsöket, hátha van valami, ami éppen érdekel.
Persze, hogy van! Lecsaptam 3 tégely akciós túróra, és már el is döntöttem, hogy ebből még ma túrós batyu lesz! Különösen, hogy ki akartam próbálni, milyen a gyermelyi liszt kelttésztának, mivel magasabb a sikértartalma, mint az átlagos liszteknek (11,2%). Vajból is vettem két kilót (1700Ft/kg), mert az nálunk gyorsabban fogy, mint Wakánál a szénhidrák :)
Egyik este a presszóban Laci bácsi megkínált egy kis házi sütésű süteménnyel. Finom volt, legott el is kunyeráltam a receptet. Megadta, mindjárt egy dupla adaghoz, mivel ő nem kispályás, és amúgy is nyugdíjas katona, piszkosul ráér bíbelődni a temérdek tésztával. Az alaprecept tetszés szerint variálható, feltekerés előtt például meg lehet tölteni a kifliket mindenféle jóval, kolbásszal, sajttal, virslidarabkával. Így elsőre kiegyeztem magammal egy alap változatban, gondoltam, ráérek cifrázni, ha bejön a cucc.
Nem nevezhetem babgulyásnak, mert nem az. Gulyásos babnak még esetleg, de azért a marhahús dominál benne, ezért lett babosgulyás.
Beleütköztem az egyik négybetűsben egy gyönyörű, csontnélküli marhalábszárba. Fél kiló - a hentes is gulyáslevesnek teremtette! De azután eszembe jutott, hogy még nem is főztem babgulyást - babot se ettünk már régen.
Az úgy történt, hogy a boltokat járva megakadt a szemem 3 szép szelet tarján. Tán a legszaftosabb hús, ezt haza kell vinni. Tűnődtem, hogy mit készítsek belőle, merthogy nem volt sok - mindössze fél kiló.
Végül a cigánypecsenye mellett döntöttem, mert már száz éve nem főztem (na jó, 5 éve ...), és nagyon kevés étteremben lehet jót kapni, így nem is ettem.
Még a Nagyböjt előtt beiktattunk egy csapatépítő murit a vendégházban. Komoly gondot okozott, hogy mi legyen a menű. Rendes esetben ez nem lett volna probléma, mivel miután meghányták-vetették az általam javasolt fogásokat, a végén úgyis a sült csülök, pirított burgonya, csalamédé, BBQ szósz összeállítást választották volna. De most, mivel én délután suliban voltam, így nem volt érkezésem komolyabb ételsort összedobni. Egyik este aztán megvilágosodtam: legyen disznótoros vacsora. A töltelékárut megvesszük, szépen bekészítem a tepsibe, a nagy hűtőben meg elfér estig. A krumplit megpucolom, öntök rá vizet, az is ellesz addig. Aztán az elsőnek érkező alágyújt a krumplinak, befűt a sütőbe, mire megérkezik a nép, kész lesz az étel. Egyedül a vöröskáposztát kell elkészíteni, de az délelőtt simán megvan, és nem lesz baj, ha kihűl.
A reggeli kávézásnál elővezettem az ötletet. Egyből mindenki elmondta, hogy éppen melyik hurkát nem szereti, akadt éppen, aki mindet szerette, csak éppen nem úgy, ahogy errefelé készítik, meg az igazi hurka, az csak falusi disznóvágáson készül, különben is, a kolbászba meg mindenféle mócsingot beledarálnak, etc. Küldtem egy körüzenetet, hogy szerda reggelig gondolják át a dolgot. Végül 5 igennel és 35 tartózkodással a disznótoros mellett döntött a társaság. Volt, aki csak ilyet vagy csak olyat kért, de ezt bele tudtam illeszteni a beszerzésbe. Legalábbis azt hittem. Cs a kedvenc hentesem persze megint bevitt az erdőbe.
Felhívtam hát a húsneppert, hogy mi legyen. Kis ráhagyással végül 12-12 véres és májas hurkát rendeltem, meg ugyanennyi szál 20 dekás sütőkolbászt. A kolbász ugyebár a tőkehúsnál van, a hurka meg a csemegepultban, de azt ígérte, menedzseli a dolgot. Sőt! Válogat nekem megfelelő méretű kolbászt. Pénteken reggel aztán mentem a csarnokba. A tőkehúsnál kezdtem. Cs nem volt ott, de a kollégája tudta, miről van szó, vette is elő a pult alól (komolyan) a szatyrot, csapta fel a mérlegre. Elég meredek szám jött ki, de nem volt időm tépelődni, fizettem, aztán osontam tovább a csemegéshez.
- Csókolom, hurkáért jöttem, Cs biztosan szólt.
- Szólt hát, félre is van téve 12 kiló véres, meg 12 kiló májas.
Lefagytam, mint az XP.
- 12 kiló?
- Annyi hát, ide van felírva.
- Hát, én 12 darabot kértem.
- Nekem ennyit mondtak.
- Nekem meg nem kell annyi.
Szerencsére nem vitatkozott velem, kiszedte, ami kellet, megmérte, fizettem, - ez is gyanúsan sok volt, de számoltam vele, mivel nem tudhattam, mekkora egy-egy szál - aztán söpörtem főzni.
Nagyon sok alaplét használok, de venni itthon még nem vettem boltban. Persze lehetne leveskockával is, de amikor nagyon kevés munkával előállítható, miért ne csináljam magam.
A napokban sütőlapon sült zöldségeket készítettem a kicsilyánynak és nem volt szívem a zöldségek héját kidobni. Jó lesz az alaplének!
Ritkán jön rám az édességhiány, de akkor nagyon! Így történt a minap is: valami édeset kellene fõzni.
Láttam tejet a hûtõben, rizs meg mindig van itthon - akkor legyen tejberizs. A mazsolát viszont nem találtam ...
Nálam a kertben csak tavasszal van spenót. Ez a növény a rövid nappalokat szereti, de az őszi időszakban kell a hely más növényeknek, pl. csilipaprikáknak.
A tavaszi termést nagyrészt megesszük még tavasszal, de van, hogy telítődünk vele. Ilyenkor egy kis ghí-n megpárolom a megmosott leveleket és a levével együtt vákuumfóliába csomagolva lefagyasztom.
