Néhány hete ápolgatom már a kovászomat: hátha nem lesz a megszokott kenyerem (amit reggel 9-ig kéne megvennem, mert akkorra elfogy, a korom miatt viszont akkor nem vásárolhatok). Egy félkilós rozsos kenyeret 8 napig eszem, és most sikerült úgy elfogyasztanom, hogy hétvége jött és hirtelen nem találtam valaki fiatalt, aki reggel hajlandó felkelni nekem egy kenyérért.
Elővettem hát a pihenő kovászt, és kiadósan megetettem. Nekem a rozslisztes kovász vált be igazán, az kellemesen savanykás és szépen felfut.
Délutánra fel is futott, így nekiálltam a kenyérnek. A hozzávalók:
- 25 dkg tk rozsliszt (RL190)
- 25 dkg fehér búzakenyérliszt (BL80)
- 25 dkg rozskovász
- 3,5 dl víz
- 5 dkg búzasikér (a rozslisztben nemigen találni)
- 5 dkg lenmag
- 5 dkg szezámmag
- 2,5 dkg só
Beleszitáltam a liszteket és a sikért a keverőtálba, kimértem a magokat (így a feleségem is eszik belőle). Beleöntöttem a kovászt a lisztbe és feltettem a magokat egy serpenyőben a gázra pirulni.
 |
 |
 |
 |
Elindítottam a robotgépet a dagasztószárral és beleöntöttem a vizet is. Az enyhén megpirult magokhoz öntöttem fél decinyi vizet, hogy ne a kenyérből szívják el. Kicsit össze is állt, de azért kezelhető maradt.
 |
 |
 |
 |
Amikor már szépen összeállt a tészta, belekanalaztam a magokat és a sót is.
 |
 |
 |
 |
Addig dagasztottam, míg megjelentek a sikérszálak a tésztán (kb 15 perc volt). Ekkor kivettem a keverőszárat és kicsi olajat öntöttem a tésztára. Spatulával rásegítve az oldalára is juttattam, hogy ne ragadjon bele a tálba. 80 percig hagytam kelni, majd kiborítottam a belisztezett szilikon gyúrólapra. Itt kinyújtottam ujjnyi vastagra, majd meghajtogattam a tésztát vagy négyszer.
 |
 |
 |
 |
Akárhogy kerestem, nem leltem a szakajtómat (pedig volt, hisz sok kenyeret sütöttem már), így elővettem a nagy szűrőt, amit konyharuhával kibélelve használhatok szakajtónak is. Jól megliszteztem az egyik konyharuhát, ráfektettem a megformázott kenyeret és beemeltem a szűrőbe, ahol megliszteztem a kenyeret.
 |
 |
 |
 |
Leterítettem egy másik konyharuhával és áttettem egy napos székre az egészet: melegítse fel a nap egy kicsit. Újabb 80 perc, és megkeltnek itéltem a tésztát.
 |
 |
Ezalatt beraktam a 220C fokos sütőbe (csak ennyit tud a tűzhelyem) az ovális fedeles jénai tepsimet és teljesen felforrósítottam. Egy sütőpapírt beleigazgattam, és a papírra tettem a tésztát. Kicsit megvagdostam a tetejét.
Megspricceltem a tetejét vízzel, rátettem a forró fedelét és vissza a sütőbe. 50 perc múlva megnéztem, de még eléggé hóka színe volt. Még egy kis spriccelés és további 35 perc, majd levett tetővel még 15 perc sütés. Hiába - ezt a sütőt nem kenyérsütésre tervezték ...
 |
 |
 |
 |
Kiraktam egy hűtőrácsra a kész kenyeret. Rendesen kopogott alja-teteje ennek biz lesz kérge rendesen!
Fél órát vártam, hogy valamennyire meghüljön, és akkor megvágtam. Tényleg kiadós kérge lett - alig vitte a kenyérkés!
Már csak meózni kellett egy kis vajjal (nyitókép). A friss meleg kenyér még jobb volt vajjal ÉS tejfellel ...
Amikor teljesen kihült, akkor papírzacskóba tettem, majd mehetett a hűtőbe. Volt is kenyerem bő egy hétig úgy, hogy feleségem is rájárt, mert szerinte ez még jobb lett, mint a Jókenyér 3 magos rozskenyere!
Elfogyott az utolsó szemig. Továbbra se vagyok magos kenyér párti, de nem panaszkodtam.
