Megirigyeltem Waka göngyölt húsát, és valami hasonlóra vállalkoztam. A helyzetem annyiból nehezítve volt, hogy a kicsilyány mostanság csak csirkemellet tud enni. Nem mintha azt nem lehetne feltekerni, csakhát az íze az eléggé semmilyen.

Persze mindenen lehet segíteni, ahogy ezen is. Kicsit csodálkoztam, hogy Waka göngyölt húsa nem volt megtöltve semmivel, dehát egy jó lapocka azért még magában is ízes ...

Én viszont eltökéltem, hogy megtöltöm a húst egy érdekes töltelékkel. Ráadásul találtam a csodahüttőben egy borjúcomb szeletet is: nekem is lesz mit ennem :)

Be is gyűjtöttem a hozzávalókat:

• 1 nagyobb szelet borjúcomb
• 6 fél csirkemell filé
• 60g liszt
• 15g kukoricakeményítő
• 70g hámozott napraforgómag
• 20g Pecorino Romano sajt
• 50g rumosmeggy
• 30g rumos aszaltszilva
• 60g szárított paradicsom
• 1 ek Dijon mustár
• 1 dl kefír
• 1 kis csokor petrezselyem
• 2 ek ghí
• 1,3 l hámozott-darabolt Lucullus paradicsom házi befőzésből
• só
• bors
• rozmaring
• mustármag
• szárított petrezselyem
• majoranna

A sok összetevő már nem is fért egy képre, valamint lemaradt a képről a sok szárazfűszer, amivel a húst marináltam.

A csirkemell feleket lapjával majdnem teljesen kettévágtam (pillangósítottam), így szép nagy felületem lesz tölteni. Még egy kicsit ki is klopfoltam fólia alatt. A borjú elég vastag volt, azt is el tudtam vágni vékonyabb szeletekre a tenyerem alatt.

A meggyet és a szilvát keményítőbe forgattam, hogy ne ragadjanak össze. Késes aprítóba (kutter? - én choppernek ismertem) szórtam a napraforgómagot, a keményítős gyümölcsöket, az aszalt paradicsomot, és apró darabosra daráltattam a géppel. Azért ennyit késsel ekkorára felvágni eltartana egy ideig, így meg csak 10 másodperc volt (plusz a mosogatás, de azt elvégzi a mosogatógép).

A lisztbe kevertem a kefírt, meg ugyanannyi vizet. Reszeltem hozzá a sajtot, és beleaprítottam a petrezselymet. Hozzákevertem a gyümölcsös keveréket és felforraltam, majd azonnal lezártam alatta a gázt. Így egy nagyon ízes krémet kaptam. Ha lenne itthon krémsajtom, azt is kevertem volna bele, így viszont egy kanál mustárt adtam még hozzá.

Készítettem a húsoknak egy páclevet rengeteg szárazfűszer felhasználásával (petrezselyem, rozmaring, majoranna, kakukkfü, mustármag, 8% só és pár szem egészborssal. Ezt a pácot felforraltam, majd lehűtöttem (ez is eltartott vagy 2 órát). A fazékba került az összes hús 12 órára - volt időm aludni.

Másnap folytattam az étel elkészítését. A borjúszeleteket is kiklopfoltam, majd megfeleztem. A szélesebbik végébe egy kanálnyi töltelékmassza került. Hasonlóan jártam el a csirkemellekkel is (nem is kellett volna pillangósítani, hisz kettévágtam). A feltekert húsokat megtűztem, ne essenek már szét, míg megpirítom őket.

Egy serpenyőbe kanalaztam némi ghí-t és olivát, majd apránként megpirítottam rajta az összes hústekercset. A végére a zsiradékban volt már némi töltelék is, ami kiszökött a csomagolásából.

Egy nagyobb inox tepsibe öntöttem a paradicsomot, amiben a nagyobb darabokat fakanállal szétvágtam. Ebbe a szószba sót és frissen darált borsot, valamint a serpenyőben keletkezett szaftot kevertem, majd szépen belefektettem az összes húst. A tekercsekre kanalaztam a paradicsomból, és lefedve ment a 180 fokos sütőbe másfél órára.

Szép lett, nem is kellett fedél nélkül pirítani.

Mint a nyitóképen is látszik, párolt rizzsel szolgáltam fel.

Fantasztikus lett a töltelék! A sós sajt remekül kiegészítette a gyümölcsök és a szárított paradicsom ízét. Ilyet máskor is fogok készíteni. Az el nem számolható 2 csirkemell 4 töltött tekercs formájában a kicsilyányhoz ment egy kis üveg paradicsomszósz társaságában, hogy majd megsüti magának másnap.

A képen sorakozó tojásokat ugyan megfőztem, de végül mégsem tettem bele a töltelékbe.