Tavaly rekord mennyiségű vöröshagyma termett. Nemcsak darabra lett sok, mivel stuttgarti fajta volt, bitang nagyra meg is nőttek. Tovább súlyosbította a helyzetet, hogy fehér hagymából is ültettem egy sort, és az is alig maradt el a vöröshagymától. Az erkélyen tároltam, máshol nem tudnám. Fogyott-fogyogatott, használtam nyakló nélkül, adtam is belőle boldog boldogtalannak, de még mindig rengeteg volt. Aztán kitört a tavasz, a hagymák megérezték a jó időt, és szépen kizöldelltek.
Tanultam az esetből, idén addig hajtottam, míg sikerült beszerezni makói dughagymát. Vettem még valamennyit Sturont, ami a makóiból lett nemesítve, állítólag hasonló beltartalmi értékekkel bír, de jobban bírja a téli tárolást. Jövőre talán már nem fulladok bele a hagymába.
Ezzel persze a csak a probléma egy része oldódott meg, még mindig ott volt az erkélyen tíz kiló harsányan zöldellő hagyma. Ebből lett egy magyaros hagymalevest. Volt már itt a blogon hagymaleves, francia-amerikai, amerikai-francia, de magyaros még nem. Most ennek is eljött az ideje.
Hozzávalók:
- 30 dkg vöröshagyma
- 330 g tejföl
- 10 dkg füstölt kolbász
- 2 db húsleveskocka
- 2 evőkanál liszt
A tálaláshoz:
- pirított kenyérkocka
- reszelt sajt
- kolbászcsipsz
A leves elkészítése végtelenül egyszerű. A hagyma zöldjét felkarikáztam, a többi laskára vágtam.
A kolbászt vékony karikákra vágtam, és kisütöttem. Ezt a kolbászt decemberben vettem, azóta lógott az erkélyen. Úgy kiszáradt, hogy olyan volt szeletelni, mintha egy parafadugót nyiszáltam volna. Ennek megfelelően igen óvatosan kellett sütni, pillanatok alatt elkezdett füstölni.
A kolbászzsírra tettem a hagymát, egy csipet sóval rögvest megszórtam, és megpirítottam.
Felöntöttem vízzel, beletettem a leveskockát és fedő alatt 45 percig főztem.
Míg a leves rotyogott, felkockáztam pár szelet tönkölybúzából készült magvas szendvicskenyeret, és egy serpenyőben a sütőben megpirítottam.
Elkevertem a liszttel és némi vízzel a tejfölt, és behabartam vele a levest. Kiforraltam, utána sóztam és kész is volt.
Szedtem egy tányérral, megszórtam kenyérkockával és kolbászkarikákkal, reszeltem rá egy kis sajtot. Ismét lengyel sajtot használtam, ezúttal a Jubilat nevű füstölt fajtát.
Jó kis ízes, melengető levesem lett, éppen passzolt a szeles tavaszi időhöz. Magában kicsit kevés volt, de sütöttem mellé egy epres-túrós pitét, azzal együtt már tele lett a bendő. Szerettem volna a sajtból is csipszet készíteni a leveshez, de arra már nem futotta a lelkesedésből, maradt reszelve, remekül elolvadt a forró levesben.