Blogkocsma

Pinka-Panka emlegette a napokban a kaporszószt (kapormártást a kényesebbeknek), én meg még soha nem csináltam. Sajnos feleségem nem kapor rajongó, így õ se fõzött még soha. Kellett is valami, ami nem hús ...

Mivel most szalmaözvegy vagyok, kipróbálhatok mindent, még a kaporszószt is. Inyesmester alaplével és zölden készíti, míg Horvát Ilona tejfelesen. Én meg dacolva pizzaszeletvágóval, tejszínnel fõztem meg, mert el kellett már használnom a házi tejszínt. (Ha hagyom megsavanyodni, akkor amúgy is tejföl lesz belõle).

Lehet, hogy nem is szalmakrumpli a neve, de én így emlékszem. Manapság csipsz néven látható a boltokban, zacskóban.

A képekbõl itélve tarját és hátszínt pácoltam be, majd sütöttem ki kései ebédre feleségvárónak.

Már megint éhesen mentem vásárolni ... Egy szép doboz shiitake gomba nézett rám esdeklõ szemmel, hogy fõzzem meg. Mondám, hogy rendben, de te egyedül egy fogamra sem vagy elég, így betettem egy mini barna csiperkét is. Az már bevált a múltkoriban a shimeji gombával.

Persze már megint este van, nem kéne enni, de a feleségem által fõzött zöldbabfõzelék elfogyott, õ meg már a leendõ unoka körül bábáskodik az USA-ban.

Nézegettem recepteket, mit lehetne készíteni. A rizottó kilõve, nemrég fõztem. Spagetti - inkább vargányával, de az nincs. Ekkor találtam egy egyszerû, könnyû, gyors receptet fettuccine-vel, ami szélesmetélt.

Nagyon leveses vagyok, és már elfogyott a karfiollevesem is. Vettem viszont egy szép méretes póréhagymát, hogy abból krémlevest fõzzek.

Úgyse főztem még póréhagymalevest ...

A héten nem úgy alakult a főzés, ahogy szerettem volna. Többször is közbejött valami, miért is meredek fordulatot vett a menü. Terveztem egy krumplifőzeléket, de kaptam egy jó adag pirosra érett lecsópaprikát, összedobtam hát egy lecsót. Aztán, hogy a kabak is fogyjon – mert az időjárás igencsak kedvez neki, nő, akár a gomba – tettem bele kevés patisszont. Persze az utolsó pillanatban nem bírtam magammal, jól megfokhagymáztam, és belenyomtam egy kanál sárga currypasztát, ha már olyan finom, és éppen volt otthon.

Aztán a héten belefutottam a tepsis krumpli receptjébe, és úgy döntöttem, hogy hétvégére az lesz. Gondoltam, van a fagyasztóban pár szelet tarja, megsütöm mellé, és egy jó sajtmártással öntöm nyakon a krumplit. Aztán eszembe jutott, hogy múlt hétről van még egy három darab híján öt liter kovászos uborka, tehát a mártás ugrott. Arról nem is beszélve, hogy nem ártana valamennyi cukkinit is elkoptatni a kertből. Így lett a hétvégi ebéd konvencionális rántott csirkecomb és -cukkini tepsis krumplival és kovászos uborkával.

Soha nem fõztem még rizottót (többek közt, mert feleségem nem szereti)! Most viszont elment itthonról, akkor szüret. Vettem gombákat és beleütköztem akciós rizottó rizsbe is, amire azonnal lecsaptam és már meg is volt a másnapi menü.

Hamár vásároltam, néztem a kutyának is marhacsontot, mert azért néha azt is kap ...

Az étel pontos meghatározása sokkal hosszabb lenne, de a részletek késõbb úgyis kiderülnek. A lényeg az édesköménygumó volt, amibõl valamit ki kell találni.

Levesnek indult a dolog, de menet közben átalakult a recept. Akár leves, akár egytál étel, valami baromfit kerestem a csodahüttõben. Egy árva hízott libaszárnytõ esedezett, hogy dolgozzam már fel.

Nem egy durranás, de nekem télen jut eszembe, hogy kéne egresszósz a cupákos marha leveshúshoz. A lefagyasztás nem vált be, azt mindig elfelejtem. Azt sem szabad elfelejtenem, hogy az érdeklődés a posztok iránt igencsak lecsökkent - hát készítek valami olyat, amit bárki el tud készíteni!

Idén valami fantasztikus méretû egres termett, viszont csak bõ egy kiló.

Igaz, csak egyetlen kis egresbokrom van, így ez nem meglepõ... Ennyi viszont elegendő egy átlag otthoni eltevéshez is.

Hajdan, mikor a szakácskönyveimről írtam, említettem a Távol-keleti ízek című művet is. A kilencvenes évek elején zajló könyvkiadási dömping tipikus képviselője ez is. A szerző, ki tudja, honnan összegyűjtött recepteket fordított (fordíttatott) le szolgai módon, de addig már nem jutott el, hogy egy – a témában járatos – szakemberrel átnézesse. Bár az Internet szerint mesterszakács az Úr, talán továbbképezte magát. Jellemző példa a felszínes munkára, hogy a recept szerint ezt az ételt vajjal kellene elkészíteni. Először úgy készült, de az volt egyben az utolsó alkalom is. Szerintem ghi akarna az a vaj lenni, - ha már madrasi az a szegény csirke – de a fordító gyaníthatóan felütötte a szótárat, és azt olvasta, tisztított vaj. Ezt talán bonyolultnak gondolta egy hazai szakácskönyvbe, vaj az vaj, jó lesz úgy is. A Google korában természetesen ez már nem okoz gondot, én mégis maradtam az étolajnál.

Az étel fűszerezése kicsit pikáns, nem ehhez van a jó magyar gyomor szokva, de egy ideig sláger volt nálunk. Utána jó pár évig nem főztem ilyet, aztán, mikor a napokban megláttam az akciós csirke szárnyat a boltban, eszembe jutott, hogy kellene egyet főzni.

Nagyon fiatal voltam még, amikor ezt az ételt elõször készítettem. Akkortájt inkább kelttésztában utaztam, de bekerültem két napra egy ismerõsünk lányával a nyaralójukba, és ki akartam magamért tenni. Legalábbis az étel frontján :)

A kertjük arról volt híres, hogy rengeteg friss fûszernövény nõtt benne, ami azért akkortájt még nem volt általános. Töltött húst készítettem már életemben (általában csirke formájában), így bátran belefogtam egy szép csontos tartja megtöltésébe. Igaz, akkor még a hentes szúrta fel nekem ...

A japán eredetû shimeji gomba barna vagy fehér változatban kapható. Állítólag mindenféle roppant egészséges dolgot tartalmaz, de én csak a roppanós állagát és eléggé semleges ízét emelném ki, ami kiválóan alkalmas mindenféle fûszerek hordozására.

Többször futottam már bele a madarasban, ahol néha akciósan is lehet kapni. Olyankor általában elbukom rá, bár így sem olcsó. Most is így jártam, és hosszasan tépelõdtem, hogyan készítsem el. Végülis a csodahüttõ segített, ahol találtam egy koreai füszerpasztát, amit amúgy is meg akartam próbálni.

A poszt a biokacsák elkészítésének utolsó témája. Ez a második biokacsa egyben várta meg élete végsõ állomását a csodahüttõben. Jönnek a fiamék, de a kislyány nem ér rá, akkor szüret! Lehet kacsát sütni :)

A feladat nehezített terepen zajlott, mivel a gyerekek nem esznek semmilyen keményítõt, tehát aképpen kellett a köretet is elkészíteni. Ez persze nem okozhat gondot annak, aki sok wok zöldséget csinált már.

Idén sincs okom panaszra, a kabaktermésűek nőnek, akár a gomba. Ráadásul Kistesó rávett, hogy még arra a szabad helyre is vessek. Be is ütött rendesen, én meg el voltam havazva, mire felocsúdtam, megint gigászi tökök hevertek mindenfelé. Nagy gond nem volt vele persze, a sok városi kolléga és ismerős között pillanatok alatt elfogyott. A második hullámmal viszont nem volt minden rendben, az ujjnyi cukkinik sorban rothadtak le. A patisszon meg szárra hízott, aztán egyszer csak előbukkant a semmiből egy tucatnyi levesestál méretű Szaturnusz. Egy hete végre megérkeztek a várva várt esők, és újra megindult a szűkösen csordogáló tökcsap. Gyorsan lecsíptem három kis édeset és nekiveselkedtem egy cukkinisalátának.

Hozott a feleségem egy darab szép tarját a hentestõl, hogy ez biztos jó lesz nekem.

... biztos ...

Azért felszeleteltem és be is fûszereztem sok szecsuáni és fekete borssal, mert most éppen ez volt kéznél, hogy meg ne romoljon.

Mivel épp senki nem akarta megenni, ezért a hûtõ 2C-os részére betettem, hogy ott szépen eláll majd, mire kellene. Azután eltelt pár nap, és hirtelen kellett valami hús a kelkáposztafõzelékhez (nekem nem nagyon, mert én azt úgy eszem, ahogy van:) A már sokszor emlegetett indukciós rezsó három év letelte után megadta magát, kellett hát egy újabbat vennem. Itt az alkalom, hogy kipróbáljam mit tud az új!

Ezt a posztot eredetileg a Pásztortűz blogra küldtem, de az sajnos bezárt. Sokat tanultam PO-tól, remélem azért néha meglátogat még minket kommentjeivel, vagy esetleg egy-egy írásával. Legyen ez a poszt egy memento PO munkásságára ...

Születésnapi ebédre rendelte kislyányom az oldalast. Alapanyag általában van a csodahüttõben, de most csak keveset találtam, kellett venni hozzá. Nagyon szépet kaptam! Szószhoz pedig még van zöldpaprika. A helyzetem annyival volt nehezítve, hogy rossz a sütõ, csak a grillje mûködik, vagyis a gázon kell elõkészíteni a húst.

Nagyon nehezen veszem rá magam a poszt megírására, különös tekintettel a Velvet ledorongoló és kommentelhetetlen posztja után. Szerencsénk van, Füredre néha lemehetünk néhány napra nyaralni. Miután kertes házban lakunk állatokkal, elég nehezen mozdulunk ki együtt, nyaralónk sincs.

Mit tesz a sors: Susztertangó felhívta a figyelmemet a Malackrumpli aka BioBalaton aka fekete-bárány blogra (ez három blog amúgy :). Június 21-ére gerillakert akció és sörfõzõk találkozóját hirdeték meg, és pont arra a hétvégére kaptuk meg a picike nyaralót. Néhány kommenttel próbáltam asztalt foglalni, de arra nem volt szükség.

A sörkóstolás jó gondolatnak tûnt, bát sörfõzéssel nem foglalkozom. Már csak az a kérdés, mennyire van messze, mert a térdem pont akkor mondta be az unalmast és igencsak nehezen mozogtam. Elmentünk hát kocsival még délelõtt, hogy felmérjük a terepet, meg vittem egy szép nagy habanero palántát is a gerillakertbe.

Spárgakrémlevest eleddig csak fehér spárgából ettem. Most viszont kaptam roppant baráti áron "levesspárgát" a madarasban, ami a szezon utolsó friss spárgája is egyben. Egy próbát megér, gondoltam. Érdemes a közeli hiperben körülnézni, még akad valamennyi a polcokon.

A színe az rettenetes, mondaná medvedoki, de az íze!

Gyerekkorom óta mindig nagy esemény volt, ha anyám felbontott egy üveg rumosmeggyet. Imádtuk a pikáns ízét, és persze a rumnak is nagyon örültünk.

Elkészítése roppant egyszerû, érdemes pár üveggel eltenni. Nagyon jó süteménybe, de pudingban vagy koktélban sem megvetendõ. Amúgy is itt a meggyszezon vége.

Jó ideje kacérkodtam már a gondolattal, hogy elkészítsem ezt a szörpöt. Az igazi akadályt a kezeletlen héjú citrom beszerzése okozta, mifelénk ugyanis nem árulnak olyasmit. Egyszer fűztem ugyan a közeli zöldségest, hogy ugyan, hozzon már, de az ígérgetésen túl nem jutott.

Már megint éhesen mentem vásárolni, amit alkotmányilag be kellene tiltani! Persze ilyenkor az ember szeme sokkal érzékenyebben reagál minden finomra, mint például erre a szép oldalasra, ami ráadásul akciós volt, mert közel a lejárat ideje.

Persze hazahoztam, és azonnal nekiálltam befûszerezni, meg ne romoljon itt nekem.

Kicsit nehéz összeszedni a gyerekeket, de azért húsvétra még mindég szívesen jönnek. A pár évi önálló élet arra is rávette õket, hogy fõzzenek, így aktívan is belefolynak a közös vacsora elkészítésébe.

A töltött tojást a kislyány készítette, a sonkatekercset a fiú, a franciasalátát hozzá a barátnõje, aki egyben egy remek húsvéti kalácsot is hozott. Nekem maradt a fõtt sonka elkészítésének bonyolult feladata. Volt még ezen túl egy monstre húsleves és spenót fõzelék.

A létezõ legegyszerûbb leves, ha van kutyád, akinek a kajáját megvámolhatod! Rendszeresen fõzünk a kutyának, és néha nagyon szép csirkemellcsontot kapunk a madarasban. Feleségem meg volt fázva, rákívánt egy könnyû csirkelevesre. Mivel úgyis kellett a kutyának kaját fõzni, elõvettem hát egy tálcányi csirkemellcsontot, amibõl kiloptam hármat.

Pünkösdvasárnap kimentem a Hegyre. Egyből láttam, hogy az András-féle borsónak sürgősen neki kell esnem, különben óhatatlanul megvénül. Szedtem vagy két kilót, aztán kimentem a prérire, hátha akad egy kis szegfűgomba. A gombával nem volt sok szerencsém, pár nappal előbb kellett volna menni, de aznap sem ártott volna kicsit korábban. Egy kis maréknyi, némiképp már szikkadt gombát azért találtam a nagy fűben, valahogy elkerülte a többiek figyelmét.

Másnap aztán eszembe jutott, hogy talán meg is kellene főzni a borsót, mivel gyorsan veszít a frissességéből, és amúgy sincs otthon semmi ennivaló. Éppenséggel más sem volt nagyon otthon. Egy kis pörköltnek való csirke- és némi bőrös sertéscombon, meg pár szelet tarján kívül hús sem volt a hűtőben, tehát a húsos étel kiesett a repertoárból. Rizst előtte nap ettem, az is kilőve. Na, mondom, akkor irány a kert, szedjük össze, amink van, összedobunk egy curry-t. Az Ázsia boltjában vettem múltkor egy doboz sárga currypasztát, és egy kis doboz light kókusztej is árválkodott a szekrényben.

Feleségem hosszúnapos és ilyenkor farkaséhesen szokott hazaérni. Jó alkalom valamit fõzni neki. Bekukkantottam a hûtõbe, ahol egy zacskóban cukkínik várakoztam, meg találtam 4 gyönyörû portobello gombát is. Rémlett, hogy a csodahüttõben van egy darab szûzpecsenyém, gondoltam, azt durvára vagdosva lehetne töltött cukkínit és gombát készíteni.

Igenám, de a minap megkért, hogy ne engedjem annyi húst enni. No de akkor most mit csináljak? Gombát sem eszik, húst sem kér. Tovább kutattam a hûtõben, ahol a zöldségesfiókban nagyobb kupac öregebb cukkínit leltem. Nos akkor cukkínivel töltöm a dolgokat, a húst meg megeszem egyedül - úgyis csak kicsi darabka.

Eljött végre a nyár, és eljött az uborkaszezon. Mármint a kovászos uborkáé. A piacon elfogadható áron kínálják az elfogadható kinézetű uborkát, és a kertben is lassan kisebb dzsungellé cseperedik a kaporerdő. Ilyenkor aztán folyamatos üzemben készül a portéka, az embernek csak az étlapon kell néha igazgatnia, nehogy óvatlanul belefusson egy paradicsomos káposzta vagy egy mákos tészta a feltorlódott, széles kovászos uborkafolyamba.