Blogkocsma

Szándékosan nem írtam pörköltet, el akartam kerülni, hogy valamelyik - a Gasztronómiai Akadémiáról ideeső - professzor elmagyarázza, hogy ez miért nem az. Egyébiránt pontosan úgy jártam el, ahogy szoktam, mikor én főzök pörköltet.
Megemlékeztem már a szerencsétlen sorsú, három részre szakadt kakasról. Mármint, hogy három csomagot készítettem a henteléskor, egyet levesnek, egyet - a mellét - szeletnek és egyet pörköltnek. Ez utóbbira került sor a hétvégén. Nyomorult madár a bőre híján igencsak szegényes alapanyag lett volna erre a célra. Egy "pörköltben" igenis legyen valami, amitől cuppanós, ragadós lesz, amitől nem nyílik az ember szája az utolsó falat után. Kézenfekvő lett volna valami bőrös baromfialkatrésszel dúsítani, de lábat nem kaptam, a farhát meg rommá főtt volna, mire a kakas megpuhul. Gondoltam egy merészet és vettem két jókora hátsó körmöt a csarnokban. Az ismerős hentest megkértem, hogy jó apróra csapkodja szét. Úgy okoskodtam, hogy az öreg kakas és a köröm nagyjából egyszerre fő meg. Nem tévedtem nagyot, bár egy ideig úgy nézett ki, hogy a köröm győz, de végül mindkettő megpuhult. Hogy mikor érték be egymást, nem tudom, a finis ugyanis kimaradt.

Elfogyott a libazsírom! Ilyen is ritkán történik, így azután érzékenyen érintett. El is szaladtam hájat venni. A választásom a testhájra esett, mert a libatepertőt majd minden alkalommal túlsütöm (magyarul elégetem).

Be is pakoltam egy bő kilós adagot, amikor rámmosolygott néhány hízott libacomb. Nos, ti is velem jöttök felkiáltással betettem a kocsiba hármat. A feleségem talán megeszik egyet, én meg kettővel azért megbirkózom.

Minden ellenkező híreszteléssel ellentétben a franciasaláta nem francia. Ő az orosz hússaláta húsnélküli változata. A franciák nem ismerik, az olaszok imádják, ezért ők genovai salátának nevezik, és Kréta szigetén Budapest saláta néven kapható. A Jégbüfé pedig bezárt, ahonnan régen beszereztem.

Miután az etimológián túlestünk, lássuk miért is készítettem: mert nem ettem évek óta, és végre el akartam készíteni saját kacsóimmal!

A vermicellit magyarra így fordíthatnám. Nem egyszerű eset amúgy, legalább is etimológiailag vagy bármiképpen rendszerezni. Akad egészen összefogott leírás, de a zűrzavart nem csökkenti. Tovább növeli a káoszt, ha a tészta a Távol-Keletről származik, és rizslisztből készül. Ahány náció annyiféle. A felhasználás módja szerencsére nem ennyire eklektikus. Nagyjából olyan módon használják, ahogy az ember a tésztát szokta. Már, ha az az ember ott szocializálódott. Magyarán mindenbe mehet. Rizstészta gyanánt kaptam, végül is az, kicsit nyeszlett spagetti, ha igazán egzakt akarok lenni. Voltaképpen nem tudtam, hogyan kellene elkészíteni, de ez különösebben soha nem szokott zavarni, nekiláttam, gondoltam, majd csak lesz valahogy. Lett, és jó lett.

A fogást ismét az ismerősök és a rokonság jóvoltából főztem. Az a bizonyos szakállas ember hozta a tarkarépa magot, Kistesó meg az ázsiai hozzávalókat.
A répa idén viszonylag szép lett, köszönhetően annak, hogy az új kertben vetettem, ahol van némi lehetőség az öntözésre. Vetés után öntöztem hát feszt. A napokban felböktem egy jó csokorra valót. Girbegurba, imitt-amott megrágták a férgek, de nagyobb bajuk nem volt. Éppen kapóra jött egy kis keleti jellegű tésztaételhez dúsításnak.

Nagy avokádó hiányt és drágulást prognosztizálnak. Egyrészt a drognál is jobb üzlet a drogbáróknak, másrészt nagyon sok fa pusztult el idén. Addig együk, amíg még kapható!

Az elsőt leszólta a feleségem, a másodikért rajongott. Most hogy igazodjon el az ember rajta? (Tök egyformák voltak.) A kérdést eldöntendő, mindkettőt ideteszem, azután döntsétek el ti, melyik a jobb.

Az összetevők egyeztek, tán az elsőben maga az avokádó nem volt a legjobb?

Keresgéltem valami húst a csodahüttőben, amikor rábukkantam egy csomagra, ami nem volt ismerős. Filctollal "Oldalas" volt ráírva, de semmi más azonosítót nem találtam. Sebaj, ezt fogom elkészíteni.

Azután a csomag belsejében lelt egyéb árulkodó nyomok alapján egy jóbarátunkra terelődött a gyanú, aki valószínűleg véletlenül ezt is berakta a hűtőládánkba a kacsa és nyúl mellé. Ezúton is köszönöm neki!

Főztem én is. András írását látva először nem akartam ugyanazt a poént mégegyszer lelőni, de aztán meggyőztem magam: mi baj lehet?

Megérett a szilva a Hegyen, van valami korai kék - az ördög tudja milyen fajta -, meg fehér besztercei. A 82-es út mellett találtunk egy kisebb ligetet valamikor régen, abból szedtünk ki, és abból lett vagy tucatnyi fa. Hoz minden évben pár gyökérsarjat, amit kiszedegetek és elosztogatom az ismerősök közt. Elég vakon indultam neki a szilvaszedésnek, előtt két hétig nem voltam kinn, és nem tudhattam, nem potyogott-e le a cicába az egész. Szerencsém volt, épp a legjobb formájában találtam, édes volt, de még roppanós, és a bogarak sem kezdték ki, ahogy szokták minden évben. Szedtem két kosárral aztán felvonszoltam magam vele a megállóig. Durva nehéz volt, éppen meg tudtam állva vakarni a talpamat, mire odaértem.

Idén nem főztem semmilyen lekvárt, ott van még a tavalyi eper és kajszi java, még a kétéves sárgabarackból is akad valamennyi. A szilvából azonban mindenképpen akartam pár üveggel, igen rég főztem már olyat. Sokat hallottam emlegetni a sütőben készült szilvalekvárt. Elhatároztam, hogy így készítem magam is. Utánaolvastam a dolognak, de nem lettem sokkal okosabb, sőt, nőtt a káosz. Van aki ecettel keni ki a tepsit, a sütési hőmérsékletben és időben is igen nagy eltérések vannak. Egyetlen dologban egyeznek meg: ha egyszer a tepsiben van a szilva, kevergetni nem szabad. Persze, engem a bizonytalanság a legcsekélyebb mértékben sem szokott zavarni, gondoltam belevágok, aztán majd csak lesz valahogy. Menet közben aztán kialakultak a dolgok és egészen jól sikerült a lekvár.

Szomszédasszonynál érik a szilva. Kérdezi, van-e van valamilyen egyszerű receptem, meg egy pár befőttesüvegem. Hát persze, hogy van mindkettő. Valamikor, régesrég posztoltam a keverés nélküli szilvalekvár receptjét, azt megosztottam vele.

Cserébe nem küldött el minket, amikor egy fél vödörnyi szilvát kértünk a feleségem cukormentes lekvárjába (mintha a szilvában nem lenne cukor ...) Tegnap este átszól, hogy ugyanmár, nem akarunk egy félvödörnyi mosott szilvát még befőzni? Merthogy neki csak egy kis kacsasütő lábasa van, abból lett 3 darab 3,7 dl-es üvegcsényi, és máris elege van a befőzésből ... Nem tiltakoztam, és most bemutatom, hogy készült - bár elég lenne idetenni a régi poszt linkjét is.

Megjelent a hiperekben a Hajnal Hús Frédi- vagy Béni szelete, ami egy fűszerezett monstre bőrös sertésalkatrész (leginkább comb vagy tarja). A név a nagysikerű Kőkorszaki Szakik ebédjére utalhat.

Egy előnyét látok: be van pácolva, már csak sütni kell. Persze, csak ha van ekkora serpenyőd, mert ez leginkább egy méretes paella tepsibe való:) Akciós volt, gondoltuk, egyszer lehet ilyet is enni.

Megkívántam már valami jó sült húst. Bőrös-csontost, cuppanóst. Reggel el is sétáltam a csarnokba, úgy rémlett, mintha az egyik húsboltban láttam volna a múltkor bőrös malachúst. Így is volt, tarja, comb, oldalas, szebbnél szebb darabok. Kérdeztem is, egészen véletlenül, lapocka nincs? Volt, mindjárt kettő, egy szép és egy szebb. A szebbiket kértem, 2,3 kg lett. Nagyjából kigondoltam már a koncepciót, egy kisebb kelt vettem mellé a zöldségesnél, ami még kellett, volt otthon. Egy kis hideg kaját is beszereztem, mert borítékolható volt, hogy vacsoránál előbb úgysem lesz belőle étel.
Lassú tűzön sütőben, római tálban készítettem el, röpke nyolc óra alatt. Erősen elgondolkodtam, hogy keverek valami pikáns rub-ot fűszer gyanánt, de végül maradtam a klasszikus SPG ízesítésnél.

Teljesen elcsábított a sárga laskagomba! Nem olcsó, de minden porcikája felhasználható, kellően tiszta, ezenkívül egészséges is :)

A madarasban fedeztem fel, és már a második dobozkával vettem belőle!

Tavaly készítettem ilyet először, és nagy sikert aratott. Az első eresztés paprikát le kell szedni, hogy többet is teremjen, így most volt vagy 25 paprikám, amit fel kell dolgozni.

Az uborka is terem, abból is adtam hozzá, hogy még érdekesebb legyen.

Klasszikus későtavaszi étel, amikor megjelenik az újkrumpli, és már van petrezselyem is. Szerencsére így koraőszön is van még újkrumpli, bár nekem ilyenkor már nehezebb ételek jutnak eszembe. Feleségem piszkált, hogy a csirkét csak minimális hagymával csináljam, de jó sok majorannával. mert a hagyma felviszi a savát.

Velem lehet beszélni, csak jó sok petrezselymet tehessek a krumplira. A csirke nem tartozik a kedvenceim közé, de ez most kivételesen nekem is nagyon izlett. Gondolom elég éhes voltam ...

Még javában tombolt a kánikula, mikor Kistesó egy keddi napon felhívott.
- Kell egy kis zöldbab?
- Naná hogy kell - egy kis potya mindig jól jön.
- Akkor átviszem és beteszem a hűtőbe.
- Remek lesz, köszönöm.
Be is indult a menütervező modul a fejemben.
- Főzök egy zöldbab főzeléket hétvégére - spekuláltam -, az pik-pakk megvan meg hozzá egy kolbászpörköltet, annak sem kell sok, nem kell órákig a tűzhely mellett szobrozni ebben a kuka melegben.
Hazaérve aztán megláttam a babot és kínomban elvigyorodtam. Az a "kis zöldbab" tényleg kicsi volt, bő 28 deka.

A tervező modul újratervezésre váltott. Lesz palócleves, legalább is valami hasonló, mert ahhoz bárányhús kellene. Az meg nincs mifelénk, mióta a kóser vágóhídon egy kényszervágásra beszállított, kiselejtezett anyakoca* felkoncolta a saktert. Egy órát tombolt a derék emse, amire a kiérkezett rendőrjárőr megfékezte, beleürítve az egész tárat. A néhai állat gazdája el is keresztelte saktericidnek**, és az utolsó alomból származó malacokat már ezen néven adta el, zajos sikert aratva a hetivásárban. Szóval a bárány ugrott. Lehetne még marhából, de az marha lassan fő meg, ebben a melegben meg ugye...
Maradt a kolbászos verzió. Egy kis füstölt az íze kedvéért, meg némi cserkész mert az jó roppanós. Főztem hát egy megcsonkított palóclevest.

Ha mi egyszer valamilyen nyersanyagba belekezdünk, akkor egy darabig csak azt eszünk ...

A minap vett a feleségem egy nagy kazalnyi fejteni való babot. Ebből már egy leves készült, de bőven maradt még.

Akkor most főzeléket főzök a maradékból. Tejfölöset, de liszt nélkül!

Barátaink meghívtak Gárdonyba egy pár napra, hogy meneküljünk el a hőség elől. A háziasszonyunk öccsével már jártam kinn a tavon tavaly horgászni, most is kimentünk. Ahogy tavaly elfogtam előle a halakat, úgy most 3-3 halat nem fogtunk. Azért kaptunk tőle halászlevet!

A poszt viszont nem a halászléről szól, hanem másnap én főztem egy kiadós pörköltet, tarhonyával.

Már látom, ahogy jönnek a trollok leszólni a tarhonyámat. Mit csináljak - én a gyári söréten szocializálódtam, meg a vendéglátóink is - ez volt a választás. Jobban is szeretem, mint a kézit ...

Cip Úr szombaton szólított meg a Sörözőben.
- Nem érdekel kakas? 5 kiló feletti, konyhakész, 2500 forint darabja. Csak éppen hat darab alatt nem szállítanak.
- Már hogy ne érdekelne annyiért. Szólok egy-két ismerősnek, simán meglesz a hat.
Hétfőn a melóban feldobtam a dolgot pár kollégának, egyből lettünk is öten.
Este a kertből hazafelé a Söröző felé kanyarodtam, Cip Úr héttől stabilan megtalálható az intézményben. Most is ott volt.
- Na, - mondom - öt kell.
- Az akkor összesen tizenkettő. Tudod mit? Most fel is hívom, mikor tudják hozni.
Fél perc múlva telefonnal a fülén hozzám lépett.
- Ma este fél kilencre jó lesz?
- Hogy mi?
- Most jönnek Veszprémbe, beteszik a mienkét is.
Az órámra néztem - 19.45 -, aztán gyors fejszámolást végeztem: - Csabi elutazott, az övé biztosan ugrik. Százados Asszony és Á a közelben lakik, az megoldható, Tibit meg csak utol érem valahogy.
- Akkor csak négy kell - mondtam.
- Oké, akkor fél kilenc.
Elővettem a mobilt és őrült telefonálásba kezdtem. Százados Asszony nem vette fel, Á sem. Remek! Tibi száma nem volt meg, hívtam G-t, aki közvetítette tőle a rendelést. Na ő felvette.
- Jön a madár - mondtam.
- Milyen madár?
- Hát a kakas.
- Tibi nincs itthon...
- Alakul, - gondoltam - kezdődik a káosz.
- ... de mindjárt ott vagyok, és megbeszéljük.
Közben két nem fogadott hívás, Százados Asszony és Á is hívott.
Először Százados Asszonyt hívtam:
- Fél kilencre itt lesz a kakas.
- Hát én ma már nem akartam bemenni a városba.
- Hát, ha egyszerre fogyasztjátok el, akkor lefagyasztom egyben, aztán majd szétszeded, mikor meg akarod főzni.
- Jaj de köszönöm!
Egy megvan. Hívom Á-t.
- Fél kilencre itt a kakas - kezdtem köszönés helyett.
- De hát nekem akkor dolgom van. Mindegy betesszük az irodában a hűtőbe.
- Hova?
- Az irodában van hűtő.
- Na de addig hova tegyem? - kérdeztem.
- Hát reggel felvisszük az irodába.
- De azt a nyomorult madarat most hozzák.
- Ja! Azt hittem holnap reggel. Akkor félre ott leszek.
Közben G is mobilozott. Tibi nem vette fel. Hívta a barátnőjét, neki meg nem volt kulcsa Tibi lakásához. A barátnő hívta Tibi öccsét, neki van kulcsa, persze ő sem vette fel. Vakartam erősen a fülem tövét. Két kakast még el tudok valahogy tenni, de a három már necces lesz. Mindegy, valahogy beszuszakolom.
Ittunk egyet G-vel a nagy ijedtségre, aztán vártunk. Befutott Á. Átvállalta Százados Asszony kakasát megőrzésre, így megoldódott a tárolás gondja. Az idő csak telt, eljött a fél kilenc, aztán kilenc óra, madarak sehol. Cip Úr megeresztett egy hívást, legkésőbb negyed tíz, ígérték. Közben Cs is zárta volna a Sörözőt, de az összes madárleső ott lézengett és csak kérte az újabb söröket. Negyed tíz előtt Cip Úr eltűnt, majd nemsokára jött két bazi nagy szatyorral, benne a mi négy madarunkkal. Á felnyalábolt kettőt, én is elpakoltam a többi, elköszöntem, aztán hazavánszorogtam.
Tibi kakasát bevágtam a fagyasztó aljába, a magamét egy tálcára tettem és felvágtam a sárga nejlont. Aztán csak álltam és öt percig káromkodtam. Szóismétlés nélkül.
Konyhakész? Ez? Milyen konyha? Ilyen madarat a B kategóriás horrorfilmek gonoszai esznek egy kedélyes szombat délutáni hentelés után. Mondjuk ők a belekkel biztos nem bajlódnak.

Régesrég, amikor én még kissrác voltam, szüleim kiterjedt szociális életet éltek - művészek, írók, színészek rendre megfordultak nálunk. Sokszor jöttek hozzánk apám kollégái, barátai is. Egy alkalommal - a hegedűversenyének bemutatója után - nálunk gyűlt össze a baráti kör: Kovács Dénes hegedűművész (1930-2005), aki a darabot játszotta, Kórodi András karmester (1922-1986), aki vezényelt, nomeg Bächer Mihály zongorista(1924-1993), legjobb barát és Iván papája. Azidőtájt Rózsa György, festőművész, a baráti kör másik tagja, még valahol a chilei stadionból próbált meg Pinochet alól megszabadulni.

Szokás szerint a konyhában traccsoltak, míg anyám valami ennivalót készített. Gida (Kórodi András) bekukucskált a kamrában, majd mindkét kezében egy-egy üveg befőttel jött ki üdvözült arccal: KOMPÓT!!!!!

Azóta minden alkalommal, amikor kompótot vagy befőttet készítek eszembe jut az az öröm, ami az arcáról sugárzott egy (számára) gyerekkori élmény hatására. Felesége nem volt egy híres háziasszony ... Sajnos rajtam kívül más már nincs, aki emlékezne ezekre a nagyszerű muzsikusokra ...

Álljon hát itt ez a recept az ő emlékükre.

Szerintem így irandó, mert a "fejtett bableves" egy csacskaság: ki fejti ki a bablevest? A "fejtettbableves" jó lenne, de 3 szóból álló összetétel. Megvilágosított egy olvasónk, lett fejtettbab-leves belőle :). Node nem nyelvtanórán vagyunk. Feleségem vett 1,5 kiló fejteni való babot, ami kifejtve 85 dkg volt!

Ilyen jó arányt ritkán érünk el :) Talán majd a sajátunkkal, de azt meg el fogom felejteni leszedni, oszt lesz belőle szárazbab ... Feleségem nem nagyon hagy mostanság főzni, de akkor hogyan posztoljak? Magamhoz ragadtam hát ezen fogás elkészítését.

Úgy esett, hogy megint kaptam a kedves kollégáktól egy jókora adag konzervet, főleg vagdalt húst. Jó lesz elhordani a Hegyre, mégis jobban eláll, mint a parizer, ha nem eszem meg, legközelebb is jó lesz.
Eszembe jutott, hogy a hajdani helyemen sokszor készítettünk belőle szendvicskrémet. Amolyan Fradi kence volt, beletettünk mindent, amit csak találtunk, májkrémet, sőt, még olajos halat is kevertünk hozzá. A jó öreg szovjet, omega-spirálos melegszendvics sütővel rámelegítettük a kenyérre. Egy egész napos lövészet vagy terepfoglalkozás után de milyen jó volt a forró, fűszeres, itt-ott pirult szendvics!
Ez járt az eszemben, mikor legutóbb szemernyi kedvem sem volt főzni. Pikk-pakk öszedobtam egy tál krémet, aztán három napig ettem hidegen és melegen is.

Beérett az első 70 dekagram San Marzano paradicsom a kertben (Lucullus néven is ismerjük). Ez a paradicsom nagyon kevés magot és levet tartalmaz. Szaftos húsa van, az olaszok ezt használják paradicsomszósz készítéséhez, valamint a konzerv hámozott paradicsom is ebből van.

Nagyon régóta szerettem volna kipróbálni a paradicsom házi szárítását, de valahogy mindig elsikkadt. Most viszont olyan brutális hőhullámban volt részünk, hogy azt gondoltam, ennek két nap alatt el kell készülnie!

Élete első görög útján járt Korfu szigetén. Természetesen körbeették a barátnőjével az egész szigetet, és elhatározta, hogy egyet megfőz nekünk. A fűszert is kinntről hozta, hogy autentikus legyen.

Még külön felhívott, hogy sertés lábszár jó-e hozzá? (Mivel még nem hallottam, hogy a csülköt így árulják, beleegyeztem - az egy jó hús.) Azért másnap a boltból ismét hívott, hogy lábszár már nincs, mit vegyen: karajt? Neeeem!! Az száraz!! Nézz lapockát vagy tarját.

A napokban vettem grillezni való Camembert sajtot, ami igen előkelő helyet ért el egy abszolute nem releváns kóstolásos teszten :)

Azt írják a dobozon, hogy próbáljam meg serpenyőben is. Megpróbáltam:

Jó-jó, tudom, aki sertéshúsból főz gulyáslevest, az bármilyen aljasságra képes. Természetesen van mentségem: ezt kérték.
Bogaram hosszas külföldi tartózkodás után három kislányával egyetemben hazalátogatott a ködös Albionból. Az esemény örömére találkozót szervezett a baráti társaság részére a család nyári rezidenciáján. A Balatonra "néző" kies birtok udvara és kertje tökéletesen alkalmas volt a célra. (Arra néz, csak éppen nem lát el oda, mivel felhúztak elé egy batár nagy kulipintyót, amit három éve a kutya nem használt.) A várhatóan népes gyermeksereg részére árnyas homokozó - szabatosan dagonya, legalább is az lett belőle estére -, rengeteg frissen érett gyümölcs állt rendelkezésre. Szóval, minden klappolt, már csak meg kellett főzni az ételt. Piros tányér sajna nem volt, de igyekeztem valami cifrát választani.

Nyáron valamiért nem jut eszünkbe főzni. Most viszont az apropó adott volt: a fiamék esküvőn mulattak az előző éjjel, gondoltam, simogatni fogja a gyomrukat.

Szép savanyúkáposztát kaptam a kispiacon a vecsési termelőktől. Már vettem párszor, és a nyári káposztájuk igencsak finom. (A télit valahogy nem szeretjük.)