Cip Úr szombaton szólított meg a Sörözőben.
- Nem érdekel kakas? 5 kiló feletti, konyhakész, 2500 forint darabja. Csak éppen hat darab alatt nem szállítanak.
- Már hogy ne érdekelne annyiért. Szólok egy-két ismerősnek, simán meglesz a hat.
Hétfőn a melóban feldobtam a dolgot pár kollégának, egyből lettünk is öten.
Este a kertből hazafelé a Söröző felé kanyarodtam, Cip Úr héttől stabilan megtalálható az intézményben. Most is ott volt.
- Na, - mondom - öt kell.
- Az akkor összesen tizenkettő. Tudod mit? Most fel is hívom, mikor tudják hozni.
Fél perc múlva telefonnal a fülén hozzám lépett.
- Ma este fél kilencre jó lesz?
- Hogy mi?
- Most jönnek Veszprémbe, beteszik a mienkét is.
Az órámra néztem - 19.45 -, aztán gyors fejszámolást végeztem: - Csabi elutazott, az övé biztosan ugrik. Százados Asszony és Á a közelben lakik, az megoldható, Tibit meg csak utol érem valahogy.
- Akkor csak négy kell - mondtam.
- Oké, akkor fél kilenc.
Elővettem a mobilt és őrült telefonálásba kezdtem. Százados Asszony nem vette fel, Á sem. Remek! Tibi száma nem volt meg, hívtam G-t, aki közvetítette tőle a rendelést. Na ő felvette.
- Jön a madár - mondtam.
- Milyen madár?
- Hát a kakas.
- Tibi nincs itthon...
- Alakul, - gondoltam - kezdődik a káosz.
- ... de mindjárt ott vagyok, és megbeszéljük.
Közben két nem fogadott hívás, Százados Asszony és Á is hívott.
Először Százados Asszonyt hívtam:
- Fél kilencre itt lesz a kakas.
- Hát én ma már nem akartam bemenni a városba.
- Hát, ha egyszerre fogyasztjátok el, akkor lefagyasztom egyben, aztán majd szétszeded, mikor meg akarod főzni.
- Jaj de köszönöm!
Egy megvan. Hívom Á-t.
- Fél kilencre itt a kakas - kezdtem köszönés helyett.
- De hát nekem akkor dolgom van. Mindegy betesszük az irodában a hűtőbe.
- Hova?
- Az irodában van hűtő.
- Na de addig hova tegyem? - kérdeztem.
- Hát reggel felvisszük az irodába.
- De azt a nyomorult madarat most hozzák.
- Ja! Azt hittem holnap reggel. Akkor félre ott leszek.
Közben G is mobilozott. Tibi nem vette fel. Hívta a barátnőjét, neki meg nem volt kulcsa Tibi lakásához. A barátnő hívta Tibi öccsét, neki van kulcsa, persze ő sem vette fel. Vakartam erősen a fülem tövét. Két kakast még el tudok valahogy tenni, de a három már necces lesz. Mindegy, valahogy beszuszakolom.
Ittunk egyet G-vel a nagy ijedtségre, aztán vártunk. Befutott Á. Átvállalta Százados Asszony kakasát megőrzésre, így megoldódott a tárolás gondja. Az idő csak telt, eljött a fél kilenc, aztán kilenc óra, madarak sehol. Cip Úr megeresztett egy hívást, legkésőbb negyed tíz, ígérték. Közben Cs is zárta volna a Sörözőt, de az összes madárleső ott lézengett és csak kérte az újabb söröket. Negyed tíz előtt Cip Úr eltűnt, majd nemsokára jött két bazi nagy szatyorral, benne a mi négy madarunkkal. Á felnyalábolt kettőt, én is elpakoltam a többi, elköszöntem, aztán hazavánszorogtam.
Tibi kakasát bevágtam a fagyasztó aljába, a magamét egy tálcára tettem és felvágtam a sárga nejlont. Aztán csak álltam és öt percig káromkodtam. Szóismétlés nélkül.
Konyhakész? Ez? Milyen konyha? Ilyen madarat a B kategóriás horrorfilmek gonoszai esznek egy kedélyes szombat délutáni hentelés után. Mondjuk ők a belekkel biztos nem bajlódnak.

A madár úgy nézet ki, mintha elcsapta volna egy teherautó. Aztán rátalált két játékos kedvű kutya és elhúzkodták kicsit az árokparton. Végül valaki a kocsmából jövet hazarugdosta, otthon meg beadta az asszonynak a nyári konyhába, ugyan dobja már ki a belét.
- A tollakkal ne bajlódj, ígértem a komának egy kakast, annak így is jó lesz.
Azt sem tudtam, hogyan kezdjek hozzá. Először is felbontottam az üveg boszniai szilvapálinkát, amit Szépszemű hozott a múltkor, és becsaptam két felest. Aztán alaposabban szemügyre vettem a kakast. A madár néhol jeges volt, viszont mindenhol véres, minden egyes tüszőjéből tok meredezett. Alaposan lemostam, ittam még egy pálinkát (ezúttal csak egy fél pohárkával), aztán nagyot sóhajtottam és nekiveselkedtem a tollaknak.

Fél órát szenvedtem vele. Egyszerűen nem tudtam kihúzni őket. Sehogy. Csipesz, kiskés, kombinált fogó, homlokrakodó, semmi nem használt. Közben fennhangon szidtam a kakasnepper összes felmenőjét, valaki fel is kopogott a radiátoron, elvégre már 11 óra volt. Panelban ilyenkor már nem illik hangosan anyázni.

Feladtam. Kifentem a filézőkést és megnyúztam a picsába az elgyötört szárnyast. Sajnáltam a bőrét, de annyit nem ér, hogy reggelig kínlódjak vele. A hús amúgy nem nézett ki rosszul, meglepően kevés volt rajta a zsír.

Három csomagot készítettem, a mell filéket rántani vagy valamilyen wokos ételhez, a csontosabb részeket levesnek, a húsosabbat pörköltbe. A fejét - bármilyen szőrös is volt - megtartottam. Forrázással, kapirgálással valahogy majd megpucolom, ezt a falatot nem hagyom ki.

Eltakarítottam a romokat, elmosogattam, aztán dobtam egy zuhanyt. Egy szem zsemle volt itthon, mivel a nagy izgalomban elfelejtettem pékárut venni. Vágtam egy szelet dinnyét hozzá és megvacsoráztam. Lefekvés után tovább járt az agyam. Mi lesz, ha a többieknek is ilyen portéka jutott? Mert az egy dolog, ha magammal baszok ki, majd csak megbékélek velem, de ha még másik három is pórul jár, az bizony jókora ciki.
Persze jó eséllyel csak ez az egy volt ennyire ronda, amilyen az én formám, megint sikerült belenyúlnom. Majd kiderül, mikor kiolvasztják.
Ps.: Á közben szintén megküzdött a madárral, nála is nyúzás lett a vége.