Megkívántam már valami jó sült húst. Bőrös-csontost, cuppanóst. Reggel el is sétáltam a csarnokba, úgy rémlett, mintha az egyik húsboltban láttam volna a múltkor bőrös malachúst. Így is volt, tarja, comb, oldalas, szebbnél szebb darabok. Kérdeztem is, egészen véletlenül, lapocka nincs? Volt, mindjárt kettő, egy szép és egy szebb. A szebbiket kértem, 2,3 kg lett. Nagyjából kigondoltam már a koncepciót, egy kisebb kelt vettem mellé a zöldségesnél, ami még kellett, volt otthon. Egy kis hideg kaját is beszereztem, mert borítékolható volt, hogy vacsoránál előbb úgysem lesz belőle étel.
Lassú tűzön sütőben, római tálban készítettem el, röpke nyolc óra alatt. Erősen elgondolkodtam, hogy keverek valami pikáns rub-ot fűszer gyanánt, de végül maradtam a klasszikus SPG ízesítésnél.

Hozzávalók:
- jókora darab bőrös sertéshús
- 2-3 kanál sertészsír
- 2-3 dl sör
- só
- bors
- fokhagyma

A körethez:
- 15 dkg kolozsvári szalonna
- 60-80 dkg kelkáposzta
- őrölt köménymag
- só
- bors
- fokhagyma
- burgonya

A lapockát alaposan megmostam, megkapirgáltam, kicsipegettem a csontszilánkokat. Leszárítottam, aztán bevagdostam a bőrét. Egy hegyes kés segítségével megtűzdeltem a félbe vágott fokhagymagerezdekkel.

A borsot a sóval együtt mozsárban megőröltem.

A fűszert bőkezűen beledörzsöltem a húsba. Pár kanál zsírt tettem a római tálba, ráhelyeztem a lapockát és aláöntöttem a sört.

Lefedve a sütőbe tettem egyes fokozaton négy órára. Alakult már, de azért még kellett neki némi sütés.

Visszatoltam hát, aztán elmentem a kertbe ügyködni kicsit, hazafelé a sörözőben is megálltam egy időre. Eltelt újabb három óra, mire ránéztem a húsra. Na ez már döfi volt, majdnem kész.

Egy órát még rászántam, fedél nélkül visszatettem sülni. Időnként meglocsoltam a szaftjával, ami igencsak bőséges volt, és sűrű, akár a méz.

Eltelt a nyolc óra, a csontok szinte maguktól kifordultak, a hús vaj puha lett, simán ki lehetett volna kanalazni az edényből. A bőre lehetett volna roppanósabb is, de a többi része bőven kárpótolt.

Köretként kelkáposztát pirítottam szalonnazsíron. A szalonnát felcsíkoztam, kisütöttem, majd kiszedtem a zsírból.

A szalonnazsírban megfuttattam a fokhagymát, aztán beletettem a felcsíkozott káposztát. Sóztam-borsoztam, köménnyel ízesítettem.

Fedő alatt roppanós-puhára pároltam, rászórtam a kisült szalonnát és összeforgattam.

Sós vízben főtt krumpli szolgált további köretként hozzá. A sült csülök óta nem főztem ilyen jót, jó sok is lett, kedden ebédre még jutott pár falat, igaz már csak kenyérrel. A szafttal összedolgozott zsír két reggelire elfogyott, a húslé olyan kemény lett, mint a gumicukor.