Beérett az első 70 dekagram San Marzano paradicsom a kertben (Lucullus néven is ismerjük). Ez a paradicsom nagyon kevés magot és levet tartalmaz. Szaftos húsa van, az olaszok ezt használják paradicsomszósz készítéséhez, valamint a konzerv hámozott paradicsom is ebből van.
Nagyon régóta szerettem volna kipróbálni a paradicsom házi szárítását, de valahogy mindig elsikkadt. Most viszont olyan brutális hőhullámban volt részünk, hogy azt gondoltam, ennek két nap alatt el kell készülnie!
Neki is álltam hát, anélkül, hogy egy rendes összetevő listát fotóztam volna. Most már viszont tudom, hogy kell hozzá (2 dl-es üveghez):
- 70 dkg Lucullus vagy San Marzano paradicsom - jó érett
- 4 bazsalikomlevél
- 1 dl olivaolaj
- 1 kis csipet só
- tüll/géz/szunyogháló
- sok napsütés és meleg (szellő sem árt)
A listából jelenleg a meleg és a paradicsom áll rendelkezésre. A San Marzanonak elég vékony héja van, így nem hámoztam, csak leöblítettem. Minden szemet hosszában felnegyedeltem, kanállal kikapirgáltam a magjait, majd egy sütilehűtő rácsra pakoltam. Pont el is fért rajta! Mivel féltem, hogy ráragad a cheese cloth, a tetejére is rácsokat tettem. Kivittem a napra, ahol letakartam a gézzel.
A teraszról délután átvittem a kert másik napos részére, ahol már csak egy szúnyoghálóval takartam le. Estére behoztam, mert éjjel a párát felszívná, meg vannak mindenféle éjszakai állatok is :) Szépen megforgattam mind a rácson, hogy benn is száradhat - piros riadó van a meleg miatt! Másnap reggel kivittem a teraszra ismét, ahonnan délutánra készre száradva be is tudtam hozni.
Gyorsan lecsipkedtem a bazsalikomleveleket a bokorról, lemostam, majd - az okosok tanácsát követve - szivarrá tekertem. Ebből 2 mm széles csíkokat vagdostam.
A befőttesüvegcsébe lerétegeztem a paradicsomot pici sóval és a bazsalikom csíkokkal. A végén felöntöttem olivaolajjal, és a mikróban felforrósítottam (persze kifutott, de azt nem fotóztam).
Az a pici darab, amit megkóstoltam, fenomenális volt, az illata meg egy teljes paradicsombokoré!
Még el kell újra mosogatnom az üveget kívülről, mert nem ragad rá a cimke ...
Update!
Egy olvasónk felvilágosított, hogy nem kell letakarni hálóval a napra kitett paradicsomot, és picit meg kell sózni. Nos, én most kitettem 2,5 kg felszeletelt San Marzanot csepp sóval meghintve.
Amikor megszárad, kiválogatom.
Mégis letakartam, mert beköpik a legyek és megeszik a darazsak. Inkább én egyem meg, mint egy buta tanács miatt kidobjam, nem? Harmadik nap, és csont száraz a paradicsom - kopog és zörög :) (bogár és állatszőr sincs benne).
Kivártam a 4 napot, ahogy olvasónk javasolta, bár szárazabb már nem lett. Cimkét is tettem az üvegekre, hogy tudjam, mi ez ...
A 2,5 kilóból lett 19 deka szárított paradicsom. Igencsak kiszáradt! További tanácsokat is megfogadtam: szárazon tettem el a jövő számára. Remélhetőleg felhasználáskor szív majd magába nedvességet.