Úgy esett, hogy megint kaptam a kedves kollégáktól egy jókora adag konzervet, főleg vagdalt húst. Jó lesz elhordani a Hegyre, mégis jobban eláll, mint a parizer, ha nem eszem meg, legközelebb is jó lesz.
Eszembe jutott, hogy a hajdani helyemen sokszor készítettünk belőle szendvicskrémet. Amolyan Fradi kence volt, beletettünk mindent, amit csak találtunk, májkrémet, sőt, még olajos halat is kevertünk hozzá. A jó öreg szovjet, omega-spirálos melegszendvics sütővel rámelegítettük a kenyérre. Egy egész napos lövészet vagy terepfoglalkozás után de milyen jó volt a forró, fűszeres, itt-ott pirult szendvics!
Ez járt az eszemben, mikor legutóbb szemernyi kedvem sem volt főzni. Pikk-pakk öszedobtam egy tál krémet, aztán három napig ettem hidegen és melegen is.

Hozzávalók
- 5 gyíkhús (2 magyaros-, 3 különleges vagdalthús)
- 5 dkg puha vaj
- 2 kemény tojás
- 2 fej lilahagyma (mini red Picolino volt itthon, a napokban szedtem fel)
- mustár
- kethcup
- kevés csípős csilikrém
- ízlés szerint fűszerek, esetleg sajt

A konzerveket az autentikus konzervbontóval felnyitottam, a tartalmukat villával összetörtem.

Hagymafésű segedelmével a lila hagymát apróra vágtam, és a húshoz adtam.

Belereszeltem a keménytojásokat, hozzáadtam a vajat és a többi összetevőt is.

Alaposan elkevertem az egészet. Egy kanál mustárt még elbírt volna, de elfogyott a maradék diós mustárom, amit Szépszeműtől kaptam. A napokban neki is kell látnom készíteni egy jókora adagot.

Melóban parasztkenyérre kenve, saját paradicsommal és csilivel ettem.

Otthon hezitáltam egy darabig, hogy elővegyem a szendvicssütőt, de aztán győzött a lustaság. Alufóliát tettem egy tepsire, és azon sütöttem meg, így legalábbaz alja is megpirult egy kicsit.

Kecsapot tettem rá. Úgy is jó volt. Majdnem olyan, mint hajdan, talán csak az olajos hal hiányzott belőle.
Egyszerű, olcsó fogás, a végtelenségig variálható, lehet sajtot sütni a tetejére, de szinte bármit elbír.