Nyáron valamiért nem jut eszünkbe főzni. Most viszont az apropó adott volt: a fiamék esküvőn mulattak az előző éjjel, gondoltam, simogatni fogja a gyomrukat.

Szép savanyúkáposztát kaptam a kispiacon a vecsési termelőktől. Már vettem párszor, és a nyári káposztájuk igencsak finom. (A télit valahogy nem szeretjük.)

A szokásos összetevő lista:

• 60 dkg savanyú káposzta
• 3 szelet kolozsvári szalonna
• 1 bordányi füstölt oldalas (a fóti hentestől. A másik bordát már elfőztem.)
• 10 dkg békéscsabai kolbász
• 5 dkg számomra ismeretlen kolbász a hűtőből
• 3 pár juhbeles virsli
• 2 vereshagyma
• 5 girizd fokhagyma
• babér, borókabogyó, feketebors, 2 szegfübors és egy marék szárított gyökér a füstölt kifőzéséhez
• csombor(d) - borsikafü, őrölt feketebors, őrölt kömény a káposzta ízesítéséhez
• 1 tk Farkas András féle pirospaprika

Még az este bepakoltam a füstölt oldalast és a szalonna héját a kis tottyosba a fűszerekkel és a szárított gyökérrel. Az egyik hagymát, és 3 girizd fokhagymát is beletettem. Felöntöttem vízzel, hogy bőven ellepje, majd felforraltam.

A felforrt lébe még beleszórtam egy szárított zellerlevelet, a teljesítményt minimumra, az időzítést maximumra (3 óra) állítottam, majd elmentem aludni. Reggel azután leszűrtem a levet, és kivettem belőle a füstöltet. A csontokat később a kutyának adtam...

A kolozsvári szalonnát szétválasztottam zsír és hús részekre. Azokat felkockáztam, majd a zsíros részt kis teljesítményen kisütöttem. Apropó, most az egész ételt a teraszon főztem - minek melegítsem a lakást :) Felaprítottam a másik hagymát is apróra. Előszedtem a kolbászokat is.

A kolbászokat a szokásos módszeremmel megszabadítottam a héjától: vizes papírtörölközőbe csomagoltam pár percre, majd egyszerűen lehúztam a belet a kolbászról. Ilyenkor elválik a hústól, és eléggé ellenálló lesz, hogy egyben lejöjjön. Felvagdostam apróra - nekünk így jobban izlik, mint karikában.

A csombord leveleit is leszedegettem, majd apróra vagdostam. Amikor a szalonna kiadta a zsírját, villával kihalásztam a pörcöt (jó lesz majd csuszára), mert van aki nem szereti a levesben.

Beletettem a zsírba a szalonna húsos kockáit, és kifehéredésig pirítottam. Hozzáadtam a hagymát, és lefedve dinszteltem - így a húsos rész meg is fő a hagyma levében. Találtam a konyhában egy száraz borsikafü ágat, azt is beletettem, hogy az ízét kiadja. Végül a kolbászdarabokat is belekevertem.

Előkészítettem a fűszeres tányérkát. Adtam még egy kávéskanál Farkas András féle pirospaprikát, mert keveseltem az eredeti mennyiséget. A hagyma/kolbász keverék szép szaftot engedett, ideje beleszórni a fűszereket. Kicsit rottyantottam rajta.

Mivel a receptek általában kérnek egy kevéske rántást, szórtam hát egy evőkanálnyi lisztet a piros hagymára. Kevergettem, amíg megpirult, majd a lehűtött füstölt lével felöntöttem (a hűtés a zsír eltávolítása miatt kellett). Az így elkészült vékonka rántást beleöntöttem a nagyfazékba, ahol a káposzta és egy kis higított kovászosuborkalé keveréke várta. Gyönyörű színe van ennek a paprikának!!!

Amíg a leves főtt (kb 20 percig, hogy a káposzta ress maradjon), csak az obligát virslit kellett felvagdosni.

Ezt beleborítottam a főzés végén a levesbe, és elzártam alatta a rezsót: megfő az a leves maradékhőjében.

Mivel nem mindenki eszi tejfelesen, ezért aki akart, az tehetett bele magának. Én tejfel nélkül ettem.

Eléggé sikeres volt, lecsillapította a háborgó gyomrokat (meg még vittek is egy nagy adaggal későbbre). A maradékon megosztoztunk feleségem barátnőjével :)