Blogkocsma

Csöppség voltam, mikor Baranyában nagyanyó kovászát megillatozhattam, láttam a morzsoltkákat, a hatalmas dagasztótekenőt, a füstöskonyhát kemencével. Az esti bekészítést, a reggeli sütést. Mia Madre sosem tért át az élesztős kenyérre, anyám viszont kenyeret egyáltalán nem sütött már, bár minden…

Így nevezem, mert nem naan, nem tortilla, nem pita, semmi más, mint liszt, só, víz. Leginkább a tortillához hasonlatos, csak épp kukorica hiányzik belőle. Főként gyermekkor jön elő. Legtöbbünknek megvolt az élmény, mikor Mamma deszkájáról csentünk tésztadarabkákat, tűzhely platniján sütögettük. A…

Van énnekem egy jó barátom, az Alföld északi tájáról. Ez az a srác, akivel bármilyen körülmények között vállalnám az együtt fõzést, pedig az ilyen duett a legnagyobb ritkaság. A fickó iszonyú kreatív, mérnökien precíz, élvezi az ételcsinálás minden részletét, tud távlatban gondolkodni, van…

A halpaprikások, azok igazán finom étkek. Hírük is nagy, lelkes hívek dícsérik a harcsapaprikást, készülhet hasonló pontyból, igazán remek az angolnapaprikás, és persze a csuka is nagyot tud ebben a mûfajban, keményebb húsa miatt tûri a nagyon rövid lében készülést, olyannyira, hogy csukapörköltrõl…

A klasszikáját én is nagyon szeretem. Van benne finom pecsenyés, pirult, szaftos állag, gazdag töltelék, mellétetten pirulva is, benne megjelenik a máj, a gomba is esetleg, a zöldek szépen gazdagítanak és frissítenek. Remek, jó ízek, változatosság. Külleme nyálcsordító, illata mámorító. Bor csúszik…

Tavasz, érett tavasz. Meleg napok, esõk, erõre kapott növények, kápráztató színek. Gyönyörû zöld lombokon fehér bodzatányérok, fehérlõ, illatozó akácok, a gabonatáblák szélén ezüstzöld háttér elõtt szarkaláb lila foltjai, margitvirág sárga, fehér pettyei festenek Monet képeket. Az ártéri erdõben…

Konyhamûvészetünk három-négyszáz éves ételkészítési stílusjegyeit felütve, halakkal kapcsolatban is, gyakran az édes-savanyú-pikáns, szaftos, szószos, léves ízlésvilág tárul fel elõttem. Se szeri se száma a „rántsd meg vajban, csinálj alá levet, hadd fõjön benne, borsold, nádmézeld meg, metélj sós…

Finom csemege, elkészíteni hosszadalmas. Idõnkénti megdézsmálása azonban különleges ízélmény, vendégnek kellemes meglepi, ajándékként is jól megtalálja helyét. Anahita az Óévben két változatot készített, Zilahy asszony nyomán, és PO kínálásán fellelkesülve.

Ez a mûfaj saját gyakorlatomban komolyabb, társas étkezések esetén merül fel. A fõzés közbeni csipegetést nem számítom ide, ráadásul én nem is igen szoktam, inkább koncentrálok, elmélyülök és élvezem a fõzést. Akár étlen-szomjan. Pardon, szomjan azért mégsem.

Képgalériámat lapozgatva, olyan ételek ábráit választottam ki, melyek nem feltétlenül a legnépszerûbb alapanyagok készítését ábrázolják. A száraz húsfélék csoportja cikkem témája. Apró kis konyhai fogásokat osztanék meg, melyekrõl nem állítom, hogy a legjobb módszerek, de elég jól sikerültek…

A süllő számomra a legszebb, legarányosabb megjelenésű hal. Igazi arisztokrata, sőt, királynő. Szépséges vízisárkány, szenvedélyes, robbanékony, tiszta és nemes. Egy néhai nagy süllőhorgász, (aki Waka földije volt) írta:" A fogas az a nemes ellenfél, aki megérdemli, hogy reá frakkban, cilinderben…

Nyár van, csodaszép termények kavalkádja, remek, friss alapanyagok kerülnek fazekamba. Hétszámra, csak akkor nézek a hűtőláda felé, ha beteszek egy csomag zöldet, halat, egyebet. A nagy láda csak telik, telik, ám mégis eljön az idő,hogy a csomagok helyet cseréljenek. Kicibáltam hát a harcsafilék…

Vannak székely őseim is. De az aranyszálak valójában akkor kötődtek, amikor tizenhárom évvel ezelőtt először láttam meg a Hargita kéklő csúcsait, a széles fennsíkokat, a völgyekben megbúvó régies falvakat, léptem faragott kapuk mögé, először ültem remek gondolkodású, szíves emberek asztalához.…

A hűvös, esõs nyárelõ utáni elsõ meleg napok gombászásra csábítottak. Ilyenkor, itt, délen még nincs sokféle gomba, de ha többbféle növénytársulást megfigyelünk, van esély a szép zsákmányra. Segít engem az elõzõ évek tapasztalata, de a gombák nem mindig ismétlik magukat, jöhet meglepetés is, de hát…

Horgászataim egyik célpontja a halbelsőségek megszerzése. A lehetőleg friss ikra, tej, máj, izgalmas alapanyagok, oly sokféleképpen alakíthatók vonzó étellé, hogy ezek felsorolása is időbe tartana. Most csukám, pontyom ikráját, tejét fogom elkészíteni, főelemként és részletként is bemutatva. A…

"Én, aláírt ángádsábur, ki churuttal és kövír huslivel vagyok készítve, fia vagyok tekintetes fadrazatt, nagy fülekkel ellátatt, tekinturával tültütt pirahi úrnak." Gyergyószentmiklóson, és más, örmények lakta helyeken ünnepi étel volt ez a churuttal dúsított, töltött derelyékkel díszített…

A  17. században menedéket kereső kolóniák érkeznek  Erdélybe. Apafi Mihály fejedelem letelepedési jogot, kiváltságokat  ad a Félhold, a török oroszlán elől menekülőknek. A letelepedés hivatalos éve 1672. Ők az örmények. Belső-Ázsiai eredetű, hányatott sorsú nép. Történetük és…

Hűvös május. A Tisza visszahúzódott medrébe, a téli kikötő fehérhalai kisurrantak az élő folyóra, csak a csuka maradt szokott leshelyein. Nagy lósóskák, fekete nadálytövek árnyékában, a parti kövek mellé simulva leste a bodorkákat, kárászokat. De csak erősödni vágyó kis ívadékokat talált, néha…