Így nevezem, mert nem naan, nem tortilla, nem pita, semmi más, mint liszt, só, víz. Leginkább a tortillához hasonlatos, csak épp kukorica hiányzik belőle.
Főként gyermekkor jön elő. Legtöbbünknek megvolt az élmény, mikor Mamma deszkájáról csentünk tésztadarabkákat, tűzhely platniján sütögettük. A keményke kis tésztákat szabad, kreatív élménynek éltük, s emlékezni véltünk arra, hogy egyszer tényleg remekül sikerült. Igaz, gőzünk nem volt, miért lett jó, vagy sem.
Ezeket én sosem hagytam rá, úgyhogy addig próbáltam, míg újra fel nem fedeztem, egyre inkább szép, vékony, buborékos istenkenyérkékre lelve.
A lényeg, hogy lágy vízzel, sóval, búzaliszttel, esetleg késhegynyi sütőporral gyúrunk egy levestésztánál nagyon picit lágyabb anyagot, lefedve hidegen tartjuk egy órát, vagy még tovább.
Diónyi golyókra szedjük, kinyújtjuk vékonyra. Ekkor akár harminc centis is lehet a korongunk. Száraz serpenyőt, palacsintasütőt hevítünk alaposan, kezdjük sütni. Először sok kicsi hólyagot látunk, fordítunk, s tésztánk felfújódik két, három pukliban. Nagyon szép látvány, csodás illat. Lényeg, hogy leopárdmintás legyen, sült, de puha is maradjon. Ha kemény, törik, rémes lesz. Valójában hamarabb elkészül, mint egy palacsinta. Fél perc elég lehet.
Lehet használni többféle lisztet, sőt, emeli az értéket. Nagyon jók a teljes lisztek, semmivel nem viselkednek rosszabbul, sőt. Variálható csicseri, vagy sárgaborsó liszttel is. Ízesíthetők zöldekkel is, pl spenótpürével. Ez itt egy vega étel, sült paradicsom, sajt, petrezselymes kenyéren.
Legszebben mégis akkor sikerültek, mikor a rétesünk leeső részeiből másnap ilyet sütöttem. Fantasztikus, selymes, könnyű, üde lett.
Miért gondolom, hogy légiesen, szinte észrevétlenül létezzen egy ennivaló? Mert ez az ételelem egy ételértelmezéshez kapcsolódik, stílusjegyet képvisel. Burkol, megtart, kiemel. Nem jön előre. Hogy látom szépnek e stílust? Úgy, hogy mi társul hozzá, ütős, fűszeres, szaftos, de szelídebb aromák is szerepet vállalhassanak. Itt egy füstölt lazacos saláta kerül rá.
Emitt szaftos halfilét burkol.
Vegyesebb partiasztalon is helye van.
Igen, a csodás házi pastramim, nem tósztkenyérben.
Remuláddal.
És tükörtojással.
Tettem rá csípős harcsafalatkákat.
Baromfival se megvetendő.
Jól ehető tekerve, téphető falatcsípéshez, kanalazáshoz.
Ez a kenyérke egy ősállapot, ami mindig megújítható. Csináltam, vörösborral gyúrva, érdekes, céklával, borsóval, sok mindennel. Ha ízháttért szeretnénk képezni, vagy kontrasztot, lehet kísérletezni. Magam mégis a tiszta, fehér lelkét tisztelem.