"Én, aláírt ángádsábur, ki churuttal és kövír huslivel vagyok készítve, fia vagyok tekintetes fadrazatt, nagy fülekkel ellátatt, tekinturával tültütt pirahi úrnak."
Gyergyószentmiklóson, és más, örmények lakta helyeken ünnepi étel volt ez a churuttal dúsított, töltött derelyékkel díszített húsleves. Akár Karácsony, Világosító Szent Gergely ünnepe, vagy vasárnap, asztalról nem hiányozhatott. De ették mindig, ha módjuk volt az elmélyült asztalhoz ülésre, került alapanyag és idő a türelmet igénylő elkészítéshez.
Vándorló eleik a húslevest az elálló churuttal erősítették és szárított húsporból készítették a tölteléket, gombócot. Kerülhetett belé frissen szedett, vagy szintén szárított zöldfüszer, gomba. Végleges szálláshelyeiken ezt az ételt csodásan kifinomulttá tették, a világ nagy leveseinek sorába emelve.
Miután megbírkóztam a churuttal. belevágtam magam is a főzésbe.
Az alapállás itt is egy klasszikus húsleves, mely készülhet marha,vagy juh és kecskehúsból is. Én marhahúslevest főztem a szokásos módon.
Gerinc, farok, velőscsont, hátszín, zöldségek. A hátszín a töltelék megfelelő állagáért lesz felelős.
Az elemeket kiemeltem, a levet rendberaktam.
Lehet kezdeni a tészta töltelékét. A hátszín egy darabját finomra vágtam, csakúgy, mint a főtt húsok finom, zamatos részeit, hozzáadtam a hidegen aprított csontvelőt. Só, bors, frissen szedett majoránna és stílszerűen erdélyi vadmajoránna került még bele.
Bekeverve, jól tapadó, aránylag zsíros masszát kaptam, amely már így is csodásan illatozott.
Most jöhet az ángáds, ami maga a derelye. Nevezik az ételt füllevesnek is, erről a tortellinire nagyon hasonlító aprócska tésztáról. Ehhez sima levestésztát nyújtottam, nem nagyon vékonyra, mert a töltésnél még formázzuk, esetleg túlvékonyodhat, kiszakad. 3x3 centis négyzetekre vágtam. Egyes leírásokban 2x2 szerepel.(Te Jóisten, nagyon kicsi) Miután kisilabizáltam, hogy hajtsam, kezdtem a gyártást. És itt elérkeztem a mélypontomhoz. Ehhez nem férfias kitartás kell, hanem anyai türelem. Szerencsére Anahita értette a kétségbeesett mormogásomat és segített.
Szóval, először félbehajtjuk, majd átlósan, a mutatóujjunk hegyén megtekerve, összenyomjuk a sarkait.
Még nagyobb derelyéket is készítettünk, hogy elmondhassam: A székelyek eltanulták a churut használatát.
A szászoktól pedig a sülthúslevesüket. Így jött létre egy ritkaságnak számító leves, amibe a góbé vagdalt sülthússal töltött derelyéket tett és churuttal savanyította.
A maradék anyagból gombócokat formáztam, ennek dolváth, vagyis szerencse a neve. 3-4 perc alatt kifőztem, csakúgy, mint az ángádsot. Vízben, nem a levesben, szerintem nem lenne igazán jó, ha beleoldódna a liszt.
Innentől már csak az örömös finis következik. Eljött az én időm!-gondoltam.
-Hozom a churutot!-mondom Andinak büszkén. Könnyed léptekkel odasuhanok a kredenchez, kiveszek egy csinos kis kúpot, néhány mozdulattal reszelek belőle egy adagot.
Vidoran, csinosan megpakolom a tányérokat, közepébe kis tejfelre teszem az ízesítőt.
Merem rá a forró levest, nádvillámmal keverem, hogy oldódjon a dúsító anyag.
Imhol az ángádzsábur.
A leves nagyon finom, igen erős, sok kis részlettel, ékítménnyel. A churut kellemesen savasítja a zsírokban sem szegényes összhatást, adja a finom zöldaromákat. Az ángáds apró csengéseket ad, alig várja az ember a következő falatkát. A majoránna a legizgisebb meglepetés, különösen a szaftos gombócban.
Tényleg nagyon ott van. A nagy levesek között.
- japán ramen
- olasz livornói halleves
- magyar halászlé
- vietnámi phó
- erdélyi csorba
- hispán gazpacho
- francia halleves
- újangliai kagylóleves
- örmény ángádzsábur
Mi hibádzik a top10.hez?
