Konyhamûvészetünk három-négyszáz éves ételkészítési stílusjegyeit felütve, halakkal kapcsolatban is, gyakran az édes-savanyú-pikáns, szaftos, szószos, léves ízlésvilág tárul fel elõttem. Se szeri se száma a „rántsd meg vajban, csinálj alá levet, hadd fõjön benne, borsold, nádmézeld meg, metélj sós citromot is belé” ajánlásoknak.
Próbálgattam is ilyesféléket, meg is tetszettek ezek az ízek, ezek a gondolatmenetek, ezek a küllemek. Próbáljunk most ki egyet, amit vendégeim is igen kedvelnek.
Vegyünk egy jó vasedényt, amibe másfél-kétkilós potykánk belefér. Ez egy régi, elnyûhetetlen, svéd régiségpiacon vásárolt tál.
Potykánk fejét, farkát rajta is hagyhatjuk, de szerintem csak a látvány miatt érdemes. Most ne bajlódjunk vele, tegyük majd leveshez. A haltörzset szépen beirdaljuk, sózzuk, borsozzuk, enyhén lisztezzük kis vaj, olaj keveréken elõsütjük.
Ez szolgálja a célt, hogy az irdalások ne nyíljanak szét, a hal bõre tartást kapjon, ne fõjön el, ne repedjen ki, és szép, ízletes, lakkos kérget dolgozhassunk rá.
A halat kivesszük, a zsiradékot, ha kell, csökkentjük.
Most jõ a lév. „Sárgán, magyar módon”, ami azt jelenti, hogy almával, vereshajmával ágyazunk, rátesszük a halat, alátöltünk gyenge borecetet, ebben pároljuk a pontyot.
Alma helyett most fagyasztott kopaszbarackot használtam, ez is teljesen jó, figyelembe véve az édes-savanyú ízegyensúly fontosságát. A ponty hasából soha, semmi körülmények között ne hagyjuk ki a zsályaleveleket. Enélkül az egész nem sokat érne, ha meggondoljuk, hogy a potyka elsõ ismerõse a fb-n a zsálya volt. A második persze, hogy a cékla, de az egy másik posztunk témája. Tegyünk alá még sok foghajmagerezdet is, úgy jóízû lészen. Sós citromot is tegyünk, az hihetetlen ízhatást ad.
A felöntõ ecet legyen a lehetõ leglágyabb, lehet alma, ribizli, málna alapú is. Sohase féljünk, hogy túl savanya lesz, az eljárás végére harmóniát kapunk.Lerbe vele.
Közepes lángon, fedõ alatt finoman átpároljuk, mintegy fertályóra alatt, majd felsõ, erõs tûzön sütünk, közben a sûrûsödõ lévvel locsoljuk és locsoljuk, vajazzuk, míg szép, kívánatos nem lesz.
A besûrûsödött lévben krémessé válnak az elemek. Lehet szitán általverni, de szerintem a mozaikosság több ízélményt ad. A fokhagymáknak különösen fogunk örülni.
Ezt a potykát idáig ettük Anahitával, két pohár bor után feltöltöttem a fotókat , azonban, mire végeztem, ez is eltûnt, csak Andi édes, huncut , bocsánatkérõ mosolya ragyogott rám. Szereti az ilyesféle étkeket.