Horgászataim egyik célpontja a halbelsőségek megszerzése. A lehetőleg friss ikra, tej, máj, izgalmas alapanyagok, oly sokféleképpen alakíthatók vonzó étellé, hogy ezek felsorolása is időbe tartana.
Most csukám, pontyom ikráját, tejét fogom elkészíteni, főelemként és részletként is bemutatva.
A tésztaburokban sütés jó módszer a hőre érzékeny, a szárnyas tojáshoz hasonlóan viselkedő anyag zamatainak megőrzéséhez.
Nagyobb darabokban előkészítem, hagymát, fokhagymát, gyömbért aprítok.
A vajon dinsztelt alapot sózom, borsozom.
Ráteszem a belsőséget, gyenge tűzön, lapos fakanál élével óvatosan aprítva, forgatva, átmelegítem. Az a célom, hogy lágy, mozaikos masszát, nem pedig kiszáradt, krémmé kevert állagot kapjak.
A kiszáradt ikra ugyanis morzsalékos, ízetlen lenne. Ettől a haltej is részben megvédi, de most finom házi túrónkból is adok hozzá és azzal együtt melegítem tovább.
Erre megfelelne a sajt is, jó a paradicsom, a sült padlizsán és egyebek. Lényeg, hogy egyenletesen átmelegedett, szaftos masszát kapjak. Csomborral is ízesítem, és mehet rá a kapor.
Ez már alkalmas tölteléknek.
Most leveles tésztába fog kerülni.
A betöltött tésztakorongokat felül összecsücsörítem.
Tojással megkenve, lerben sütöm, 15-20 percig.
A maradékból töltött omlett is készül.
A csücsür jól szerepelt hallé betétjeként. Nagyon jól szerepelt, finom volt.
Volt még egy verzió, amivel másnap Anahita lepett meg. Krumplis tésztát készített, negyedrésznél kevesebb liszttel, kinyújtotta, betöltötte, feltekercselte. Egy részét felszelte, vajon pirította, másik felét egyben sütötte.
Én pedig finom körítésről gondoskodtam.
A kapor korszakának nehéz véget vetni, a halbelsőségek pedig nálunk tovább folytatják diadalútjukat.
