Vannak székely őseim is. De az aranyszálak valójában akkor kötődtek, amikor tizenhárom évvel ezelőtt először láttam meg a Hargita kéklő csúcsait, a széles fennsíkokat, a völgyekben megbúvó régies falvakat, léptem faragott kapuk mögé, először ültem remek gondolkodású, szíves emberek asztalához. Tálaik telve voltak szeretettel, hagyománnyal, leleménnyel.
Mindent, ami nyughatatlan lényem széttagoltságából negatívan következett, Székelyföld tette rendbe, boglyába. Valójában tényleg kerestem valamit, amit úgy láttam, meg is találtam.
Csakhogy nem lehet ilyen forrón puliszkát enni. Sok idő és sok rendforgatás, míg az illatos széna hijuba kerül.
Egy alkotótábor körvonalazódott, hála Szombathelyi Árpád barátomnak, és szerencsémnek, hogy elvállaltam ennek szakmai terelgetését. Erős szövetség jött létre vendéglátóink, elsődlegesen a Magyar Örökség Díjas szentegyházai Gyermekfilharmónia, Haáz Sándor tanár úr és csapata, valamint a mi társaságunkat képező, alföldi föstőcskék között.
Már tizenhárom éve tart ez a kapcsolódás, termékeny és jó. Igaz csak egy szám, de ez idő alatt több mint kétezer képet festettünk odakint. Én egyébként szobrász vagyok,de a gyönyörűséges látványok belőlem is kihozták a néha felvillanó festőt.Az első kint készült képemmel váratlanul országos festészeti díjat nyertem és azóta is rendszeresen látják indokoltnak a táborban készült munkáim bemutatását a rangos Hódmezővásárhelyi Őszi Tárlaton.
Tudom, hogy piktori ténykedésem nem mérhető a nagy alkotók remekeihez. Viszont számomra olyan nagy erőt, élménygazdagságot ad, olyannyira nevel az éberségre, érzékenységre, hogy úgy áhítozom rá, mint a Hargita testéből fakadó forrásvízre.
A Hegy, mint Cézanne Monte Sainte Victoire-ja, méltósággal, szelídséggel tornyosul a 800 méteren fekvő nagy falu fölé.Szőts István, Tamási Áron hegye, egy igazi legenda. Örök változásban rezgő, hatalmas tér és anyagtömeg. A légkört hihetetlen mértékben befolyásolja, képezi a párát, füstöl a hegy, néha teljesen eltűnik a szem elől, néha ragyog a fényben.
Van, amikor félelmetes. Soha nem látott méretű felhőtornyok, a semmiből villámgyorsan érkező felhőszakadások, rohanó árnyékok. Ennek a kétméteres képemnek címe: Fellegajtó.
A székely tárgykultúra csodálatos, évekig csak az épített környezetet festettem.
Az ember és élettere, épp csak megkezdett témám.
Mostanság a derék jószágok közt csatangolok a festőállványommal.Mennyire társas lények! Annyi humán érzületet vélek mozgásukban, viselkedésükben felfedezni!
Ezeket azonban meglátni,megcsinálni nem könnyű. Valóban, olyan sok idő és szemlélődés, hogy a mondott puliszka még ki is hűlhet, mielőtt kiérdemelnénk.Az se baj, majd szénen megpirítjuk. Ha a dolgos székely ebédje elkészül, annál egyszerűbb nemigen van. De ez az egyszerű nagyon kifinomult. Mindegy hogy káposztasavanyítás, kolbászkészítés, sajt, vagy leves, húsos tokány, vagy gomba, letisztult, nagy hagyományú étel lesz az. Az alapanyagok, háziállat, tejtermék, hal, zöldféle,paszuly, gyógyfű, zöldfüszer, mind kiváló és tiszta. Az étel egyszerű ugyan, de a történelmi Erdély több nemzet gasztronómiai alapjait felhasználja, rengeteg ügyes étel van, és még többet fenyeget a feledés veszélye. Kincsesbányája egyik szenvedélyemnek, a gasztrokutatásnak.Sikerült elcsípnem még a gölődört, a kiszit, a bivalybálmost,az angadsaburt, a churutot, és még jónéhány ritkaságot, mind közreadom egyszer.
Ide, a Kocsmába, most egy kis patakparti ebédet hoztam.
Anahitával ezen a nyáron, a fennsíkokra kicsapott jószágok után barangolva, erdőn, mezőn, füveket, gombát gyűjtögettünk.
Pisztrángot vettünk az egyik tenyészetnél, és a patak felső folyásánál elkészítettük.
Míg célszerű tüzet rakom, Andi halat tisztít.
Halunk, kenyerünk, keserűgombánk van.A fűszer só és helyben szedett vadcsombor, mártásnak muzsdéjt keverünk. Ez fokhagyma,ecet, tejföl, juhtúró keveréke.Y alakú mogyorónyársakat faragok, ez kitűnő tűzési módot eredményez.
Vadcsombor megy a hal hasába, sózom.
A gombákat a forró köveken sütjük. Ez a tejelőgomba kesernyés, csípős levet enged, ezt kövön kíméletesen ki lehet sütni belőle.
Íme, az ebédünk.