Nálunk a karácsonyi sült csirke a hagyomány. Mióta viszont elköltöztek a gyerekek, többször is sikerült kacsát lenyomni a torkukon (nem karácsonykor!). Sõt! Volt, hogy kérték is!
Egy csak egy rebellis van e családban, a kislyány, akinek még mindig nem izlik a kacsa, tehát kell csirke is. Gondolom, már meséltem, hogy a nagylyánytól elkunyeráltam a naaagy tepsijét, amit a fiammal haza is hozattam a pocsolya túlpartjáról, ami azért egy komoly teljesítmény, amikor a bõröndöd súlya max 23 kiló lehet!
Jó. akkor a kacsa és a csirke egy tepsiben sül, ahogy multkorában a két kacsa tette. Az igénylistán szerepelt még egy aranygaluska, amit borsodóval terveztem tálalni, de egyesek ebbe is beleszóltak, hogy maradjon a vaníliasodó. Hogy semmi újat nem tehet az ember az asztalra ...
Persze körítésnek krumplipüré, kovászos uborka, saláta. És az obligát húsleves. Az aranygaluska külön poszt lesz, mert megcsinálom a borsodót is, hiába ellenkeznek. A húsleves meg már kijön a könyökötökön!
Karácsonyi hagyomány, hogy a kutya is kap egy csirkét megsütve, amit a gyerekek finanszíroznak.