Blogkocsma

Egyet már posztoltam Váncsa mester nyomdokain, de ez más. Egyszerû, és nagyszerû - könnyen elkészíthetõ és nem szezonális.

Mivel ritkán veszünk pár palacsinta elkészítéséhez friss spenótot, megoldható a hûtõipar közremûködésével. Van olyan jó, mint a zöldborsó :)

Vidékre utaztam két egymást követő nap. Megnéztem az étlapot, mi lesz arrafelé az ebéd. Nem volt szerencsém vele, minden listás volt. Ki kellett hát valamit találni, ami két napig is viszonylag friss marad, szeretem is, és belefér a diétámba. Rövid töprengés után egy sós, kelt tésztás zöldségtekercs mellett döntöttem. Hogy a tészta ne száradjon ki olyan hamar, főtt krumplit kevertem bele. Az eredmény végül buktára hasonlított a legjobban, ezért így neveztem el.

Évek óta sütöm a saját termesztésû paradicsomot, amit azután bámulatos sebességgel fogyasztunk el a kamrából. A gyerekek is szívesen visznek egy-egy üveggel egy jó kis spagettihez vagy akár pizzára. Fõleg Ökörszív paradicsomot termesztek, de mindig van két sor Lucullus (San Marzano) is, amit általában szósznak fõzök meg. Most viszont került 4 elegáns csatosüveg, amit jó lesz elajándékozni. Ezzel egyben megkíméllek benneteket további paradicsomsütésektől, pedig 200+ fénykép dokumentálja az idei 59 kiló befőzésétsütését.

Kevés lett idén ez a paradicsom, tán 4 kiló jött még csak le róla, az meg nem elég egy tepsire se, ezért szedtem hozzá néhány Brutus (másnéven Paraszt) paradicsomot (50-70 dkg/darab), hogy megteljen a tepsi is. Az inox tepsimbe 7 kg fér, a legnagyobb jénaiba sikerült 10 kilót beletenni. Ez a sütős módszer nagyon helytakarékos módja a paradicsom eltevésének: 7 kiló paradicsom megsütve elfér 2 literben! Ezen kívül a paradicsom is egészségesebb eledel lesz, ha megfőzzük.

A csodahüttõt kértem meg, hogy segítsen valami ebéd ötlettel. Még soha nem okozott csalódást, ahogy most is rámmosolygott egy kis kétszemélyes oldalas. Rég ettünk oldalast, legyen az az ebéd.

Most, hogy az összes csilibokor ontja a paprikákat, valami csilis dolgot kell készíteni. Ebben vagy a mexikói, vagy a thai konyha segíthet. Az utóbbihoz folyamodtam a Google segítségével. Kerestem "thai chili pork rib recipes" kifejezést, amire persze többezer találat érkezett, de csak az elsõ tizet olvastam végig. Ezekbõl állítottam össze a saját receptemet.

Egészen pontosan rántott, de sütni azt is kell. Az azonos című film kapcsán többször eljátszottam a gondolattal, hogy ki kellene próbálni. Tavaly lerohadt a paradicsom, idén azonban az augusztusi esők után rengeteg termést hozott. Ezek be is értek jobbára, nyakló nélkül ettem, fél kiló majd' mindennap lecsúszott. Megjött aztán a hideg idő, nem akart érni, a hernyók is rátaláltak, én is ráuntam már kicsit, lementem hát a kertbe, és lecsipegettem párat a szebbjéből.
Az Internet tele van receptekkel, de valahogy egy sem volt ínyemre. Elolvastam párat, aztán kidolgoztam a saját változatomat.

Beváltom a csilipaprikakrémekre vonatkozó fenyegetésemet. Leszüreteltem mind a két Thai Bird Eye csilibokromat. Ez egy igencsak csipõs kis paprika, mintegy 80000-150000 az SHU értéke! Nem igazán való zsíroskenyérre karikázva ... Ugyanezzel a lendülettel egy nagyobb marék pirosló Habanerot is leszedtem, hogy segítsek a madárnak a csípésben...

Mivel elég erõs lett, kiérdemelte az egykoponyás méregjelzést.

Manapság már nem kapni ökörfarkat, mert ökör is alig van. Annak farka persze vastagabb, több a hús rajta, de én csak egy kisebb marhát lõttem a Fény piacon. Úgyis vendégek jönnek vasárnap, jó lesz levesnek. (Az elõzõ marhahúsleves úgy eltûnt, mintha nem is fõztem volna).

Majd mindenki úgy készíti, ahogy én az igazán erõs húslevest, így azután nyugodtan láttam hozzá, abban már van gyakorlatom.

Apúúúú kezdõdik!!!!

Vagyis nekilátok a különféle csilikrémek/paszták sorozatának posztolásához. (A chipotle nem tartozik a szokásos csilipaprikakrémek táborába). Idõsek elõbb is abbahagyhatják ...

Mármint az olvasást :)

A családban és az ismerõsök közt eddig ez a csilifajta viszi a pálmát. Beérett belõle másfél kiló - annyival már érdemes nekikezdeni. Találtam habanerot is, gondoltam adok hozzá még egy kis csípést.

Vagy, ahogy a kedves kollégák gyorsan elkeresztelték: japcsi. Voltaképpen pirított zöldségek üvegtésztával. A kimchi készítése kapcsán bukkantam a koreai-amerikai leányzó Youtube csatornájára, ott láttam meg ezt az ételt. (A kimchi mellesleg csúfos kudarc volt, olyannyira, hogy még a procedúra közben készített fotókat is töröltem, nehogy valaki meggyőzzön, hogy írjak belőle posztot.) Tetszett a dolog, passzolt is az étrendembe, megfőztem. Az alapanyagok egy részével akadt ugyan némi gond, de végül is megoldottam. Szerencsére a kínai kapcsolat számos alapanyagot szállít.

Belefutottam a madarasban fiatal ördögszekér gombába. Errõl a gombáról már meséltem is, ezért gyorsan vettem a fiúnak egy kis adagot. Itt volt a kicsilyány ebédre, de elfelejtettem odaadni neki a gombát, hogy továbbítsa. Így azután gyorsan reggelit készítettem belõle magamnak.

Nem ám olyan egyszerût! Érik a Guajillo paprikám, nomeg a Habanero is. Ezenkívül már a negyedik rekeszt kell elõvenni a diónak. A kispiacon is voltunk szombaton, hoztunk friss tojást, kolozsvári szalonnát. Gondoltam, hogy valami extrát készítek a friss termésbõl és fûszerekbõl.

Meg diós és citromos, hogy egészen pontos legyek, csak nem akartam olyan hosszú címet biggyeszteni elé.
Rengeteg téli körte termett idén, két ládával szedtem. Kitettem az erkélyre, az a leghűvösebb hely nálam. Hűvös ide, a körte lassacskán romlásnak indult. Elég sokról kiderült, hogy bizony férges, és a fán még tartotta magát, de a ládában elkezdtek rothadni. Hiába, a biogazdálkodásnak is megvannak a maga hátrányai. Hordtam belőle munkába, a délután fél hármas korgás ellen, kétszer volt körteleves is, de nem győztem a tempót. Nem volt mese, kellett valami mást is készíteni belőle, ami akár ebédre is jó. Körtéből még nem sütöttem süteményt, de úgy gondoltam, ha almából lehet pitét készíteni, körtéből miért ne lehetne? Sütöttem tehát körtés pitét. A tészta receptjét Margit néni süteményes könyvéből vettem, az almás lepény tésztáját igazítottam kicsit hozzá ehhez az ételhez.

Igen, tudom, el van durva az egész. De, végül is finom lett, és a bejegyzés, ha másnak nem is, tanulságnak mindenképpen jó lesz.

Ha már van kenyér bundában, miért ne legyen szendvicsben is? Az alapötletet látjátok feleim szümtükkel olvasónk adta , amit már posztoltam. Most viszont újabb szintre emeltem a gondolatot.

Fehérjehiányom volt már reggel, tehát tojás. Van még sajt és füstölt fõtt comb is, akkor legyen szendvics. De imádom a bundáskenyeret, ezért bundásszendvics mellett voksoltam.

Néha megbolondulok egy adag húsért. Mostanság ritkábban eszünk, de nekem nagyon hiányzik. Ma is így jártam: délutánra úgy ráéheztem, hogy kutatni kezdtem a csodahüttõben, mit találok egyszerût és gyorsat.

Elõfordul, hogy kapok a madarasban 50%-al leértékelt bélszín darabot. Ezek általában egyszemélyes adagok, max 20 deka, így hát ebbõl igyekszem bespájzolni.

Megirigyeltem Waka akcióját, meg musthoz is jutottam, tehát mustárokat kell készítenem. A többesszám jelen esetben kettõre vonatkozott, mert ez még csak egy kisérlet.

Évek óta pakolok ide-oda több doboz klasszikus angol mustárport, ami az alapja a kedvenc mustáromnak, a Colemans-nak. Ezen kívül van egy üvegcsényi kommersz mustárpor a Hannaford nevû élelmiszeráruházból, az USA-ból. Vettünk ugyan Wakával az Ázsia Bt-ben barna mustármagot, de az istennek nem találom sehol, ezért az kimarad.

Vasárnap összefutottam egy ismerőssel, aki egy catering cégnél hentes. Konyhakész alapanyagot állítanak elő, ugyanakkor készételt is főznek, főleg közintézmények számára. Panaszkodott erősen.
- Ezek a (mai) fiatalok, nem esznek meg semmi normális kaját - puffogott. - A múltkor is borjúpaprikást főztünk, nem kellett nekik. Csak a rántott hús, meg a hasiburi. Nyakon öntik egy csomó kecsappal, aztán azt zabálják.
- Hát igen - hümmögtem, nagyon nem tudtam, mit szóljak, nehéz egy tucat kisfröccsel vitába szállni.
- Meg a palacsinta - folytatta -, abból nem lehet eleget sütni nekik, mind megeszik.
- Hú - csillant fel a szemem -, milyen jó ötlet, kedden sütök palacsintát.
Térültem, aztán húztam a dolgomra. Hétfőn dédelgettem a gondolatot. Ha már palacsinta, akkor valami levest is kell főzni hozzá, magában nemigen alkalmatos ebédre-vacsorára. Levesnek egy gyors, tejfölös krumplileves megteszi, de a francnak sincs kedve egy órát a tűzhely mellett szobrozni, inkább valami más süteményt kellene készíteni. Legyen túrós batyu, szeretem és úgyis régen ettem már. Sütöttem hát túrós batyut.

Idén is kaptunk meghívót a Varga pincészettől az Év Első Bora bemutatójára, és az azzal összekapcsolt sajtótájékoztatóra, amin az ezévi változásokat jelentik be, valamint beszámolnak a szüret és a termés állásáról.

Mivel ideiglenes absztinencián vagyok, nem akartam fájdítani a szívem egy csomó szép bor láttán, ezért megköszönve a meghívást, visszautasítottam azt erre az évre. (Majd jövőre megyek és kóstolok!)

Idei újdonságként a Varga borászat bevezeti a hosszú csavarzáras üvegeket a dugó helyett. Egyelőre azoknál a boraiknál, ahol ez indokolt a szénsavtartalom miatt, mint például az Év Első Bora.

Részletes tájékoztatást a hajtás után találhat az, aki érdeklődik a téma iránt.

Mérges tészta olaszul. Kivételesen tésztára éheztem. Kerestem darált húst a csodahüttõben, hogy fõzök egy bolonyai szószt, de nem találtam sehol (biztos rossz fiókban kerestem). Akkor nem bolonyait. Legyen Aglio en Olio, van sok friss csili meg fokhagyma.

Irány a csiliültetvény, beszerezni a megfelelõ csiliket. Igenám, de találtam egy érett ökörszív paradicsomot, meg 4 lucullust is, ami kicsit megváltoztatta a receptet. Szedtem egy kakukkfû ágacskát, kis bazsalikomot és oreganot it. Ami viszont már az arrabbiata szósz receptje.

Mexikóban nagy divatja van a füstölt jalapeño paprikának, aminek saját nevet is adtak: chipotle. A jalapeño íze a füstöléskor alaposan megváltozik, és nem a füst íze és illata miatt, de nem tudom miért :) Különösképpen esetünkben ez nem is érdekes, mert a cél a chipotle elõállítása házilag, hamár ilyen sok terem belõle.

Jó, jó, a nagyját eltettem ecetes jalapeñonak, mert a kicsilyány úgy szereti, de az éretteket inkább megfüstöltem. Hamár füstölök, egy pár szem fokhagymát is készítek a szomszédasszonynak. Tavaly már kisérleteztem a füstölt jalapeñoval, de az leginkább égett jalapeño lett ...

Múltkoriban az egyik poszt kapcsán valaki megemlítette a szejtánt. Bólogattam okosan, aztán gyorsan rágugliztam, mivel gőzöm sem volt, mi lehet az. Volt egy szócikk a Wikipédián, meg találtam egy videót is.
- Nem is rossz - gondoltam-, kipróbálom.
Bár volt itthon sikér - amit a kenyérsütéshez szoktam használni -, úgy voltam vele, veszek egy egész csomaggal, had lássam, mennyi jön ki belőle. A vásárcsarnokban 580 forintot kértek egy 25 dekás zacskóért. Nem emlékeztem ugyan pontosan, hogy mennyiért vettem legutóbb, de sokalltam az árát. Az itthoni CBA-ban is van egy biobolt, hazafelé benéztem, ott 360 volt egy ugyanolyan adag, még a gyártó is egyezett, vettem is legott egyet. Egy darabig kacérkodtam a gondolattal, hogy fél kilósat veszem, de aztán úgy döntöttem, próbának elég lesz ennyi is. Vettem még pár dolgot, amire szükség volt, aztán nekiveselkedtem, és főztem egy paprikást szejtánból.

Nagy ünnepre fõztem, szülinap van! Jöttek a gyerekek is hárman, ezért nagy ebédben gondolkodtam. Elmentünk a Metro áruházba, ahol elég szép húst lehet venni, meg a közelben van egy Jysk is, ahol egy bárszéket kerestem a konyhai fõzõcskézésekhez. Egyre nehezebben bírom állva a fél nap pepecselést a csilikkel, paradicsomokkal, ezért gondoltam egy bárszékre. Vettünk széket, meg rolókat és egy teljes sertés oldalast (2,5 kg) ami nagyon szép húsos volt. A terv egy barbecue oldalas, de nem olyan nagy füstölõben, mint a Terminál étteremben volt, csupán a gömbgrillen.

Kettévágva az oldalast, szépen befér a grill egyik oldalára, így lehet a másik felén tüzet rakni, meg füstölögni :)

Abban biztos voltam, hogy nem tudom Serényi Zsoltot ûberelni, de azért egy igazi BBQ már igencsak esedékes volt, hosszú ideig sütve, alacsony hõfokon. Nomeg hátha kiderítem miért is volt az övének olyan kemény kérge ...

Merthogy az a gomba bizony 14 dkg-ot nyomott a mérlegen. A kispiacon vettem, szép barna csiperke. Jobb szeretem, mint a fehéret (hamár rendes gombát nem kapni), mert gombább íze van, tovább eláll, stb.

Azért ehhez az egy szem gombához kellett némi adalék, hogy reggeli értékkel bírjon.

Feleségem bevásárolni ment, és kérdezte, milyen húst hozzon. Ilyen se nagyon fordult még elõ, éltem hát az ajánlattal. Ha Kató néninek mûködik a miniszoknya, talán a feleségem mosolya is eredményes lesz a hentesnél. Kértem 4 szelet klopfolható marhacombot hústekercsnek. Sikerrel járt!

Mindenki bele akarja tenni az egész leveszöldséget ezekbe a tekercsekbe, de akkor az már inkább vadas szósz lenne, amit feleségem nem szeret. Egy átmeneti megoldást választottam.

Leszedtem a gerillakertben a téli körtét. Nem mondom, hogy már tökéletesen megérett, de a darazsak is elkezdték megrágni és egyre több szatyros idegen ólálkodik a kert környékén, Kistesó dísztökjét meg is dézsmálták. Gondoltam, inkább együnk egy kicsit roppanós körtét, mint semmilyent.

No ezt hivják egy "big slab of meat"-nek az óceán túloldalán! Kedves vendégeket invitáltunk ebben a hõgutában vacsorára. Az helybõl adódott, hogy grillezés lesz, mert én be nem gyújtok semmit a konyhában! A tervek szerint be sem megyünk a lakásba, a diófa igazán jó árnyékot ad.

Kutakodtam a csodahüttõben, mit grillezzek, amikoris beleakadtam egy szép száraz marhanyak darabba, ami sok töröttborsban lett pácolva, majd lefagyasztva. No ezzel le van a gond a feleségemrõl, õ "well done" szereti a húst. További keresgéléskor találtam meg az elrejtett szürkemarha rostélyost.

Nem egy tipikus grillmarha, de annyira zsíros volt, hogy meg mertem kockáztatni a megsütését parázson. Súlya volt rendesen, vastagsága is vagy 8 cm! Egy életem, egy halálom, kipróbálom. Legfeljebb nem izlik a vendégeknek. Jóbarátokat lehet nem tökéletes étellel is etetni.

Feleségem is beevezett, hogy akkor az év elsõ padlizsánkrémét is megcsinálná, ha meggrillezek neki egy kis padlizsánt. Annyi parázs általában marad, amivel ezt meg tudom tenni.