Meg diós és citromos, hogy egészen pontos legyek, csak nem akartam olyan hosszú címet biggyeszteni elé.
Rengeteg téli körte termett idén, két ládával szedtem. Kitettem az erkélyre, az a leghűvösebb hely nálam. Hűvös ide, a körte lassacskán romlásnak indult. Elég sokról kiderült, hogy bizony férges, és a fán még tartotta magát, de a ládában elkezdtek rothadni. Hiába, a biogazdálkodásnak is megvannak a maga hátrányai. Hordtam belőle munkába, a délután fél hármas korgás ellen, kétszer volt körteleves is, de nem győztem a tempót. Nem volt mese, kellett valami mást is készíteni belőle, ami akár ebédre is jó. Körtéből még nem sütöttem süteményt, de úgy gondoltam, ha almából lehet pitét készíteni, körtéből miért ne lehetne? Sütöttem tehát körtés pitét. A tészta receptjét Margit néni süteményes könyvéből vettem, az almás lepény tésztáját igazítottam kicsit hozzá ehhez az ételhez.
Hozzávalók a tésztához:
- 40 dkg búzafinomliszt
- 10 dkg vaj
- 1 csomag sütőpor
- 1 tasak vaníliás cukor
- 3 evőkanál kristálycukor
- 1 csipet só
- 2 egész tojás
- tejföl szükség szerint
A töltelékhez:
- 2 kg körte (bruttó)
- 1 citrom reszelt héja
- 1 fél citrom leve
- 1 fél diónyi gyömbér
- 2 evőkanál kristálycukor
A tetejére:
- 20 dkg darált dió
Először a tölteléket készítettem el, hogy legyen ideje kihűlni. A körtét meghámoztam, negyedeltem és kicsumáztam. A negyedeket vastagabb szeletekre vágtam.
A gyömbért és a citromhéjat lereszeltem.
Egy lábosban cukrot olvasztottam, és mikor kapott némi színt, beleöntöttem a körtét. Ráfacsartam a citromlét, és addig pároltam, míg elolvadt a cukor és a körte kicsit összeesett. Hozzáadtam a citromhéjat és a gyömbért, összekevertem, és egyből el is zártam a gázt. Kicsit szaftos lett, tartottam is tőle, hogy eláztatja a tésztát.
A tésztához összemorzsoltam a vajat a liszttel, hozzáadtam a többi hozzávalót, és lágy tésztát gyúrtam belőle. Igen, a képen egy tojás látszik, de végül kettő került bele. Az eredeti recept 50 deka liszthez írt két tojást. Úgy voltam vele, egy is elég lesz, aztán nem lett elég, kellett bele a másik is. Szerencse, hogy nem három kellett, mert több nem volt itthon.
Megfelelő méretűre nyújtottam a tésztát, és kibéleltem vele a tepsit, úgy, hogy legyen bő 3 centis pereme.
Beleöntöttem az időközben kihűlt tölteléket, és vastagon megszórtam dióval a tetejét.
Hármas fokozaton 30 percig sütöttem, aztán levettem kettesre, és úgy sült még 20 percig.
Nagyon jó lett. Sikerült úgy eltalálni, hogy a tészta nem ázott el, a dió felszívta a felesleges lét. A gyömbér és a citrom remekül illik a körtéhez, jól ki lehetett érezni az aromájukat. Három evésre el is fogyott, persze a kedves kollégák is segítettek. Dicsérték nagyon, remélem, nem csak udvariasságból.
