Persze nevezhetném gluténmentes Barramundinak is. A lényeg:

Metróban jártunk, ahol a halas pulton feltûnt egy óriási halnak a filéje, illetve abból egy darab, mert szerintem a teljes filé sehogy nem fért volna be a szállítókocsiba. Túlzásokat félretéve, a filé vastagabb része mintegy kétarasznyi volt és legalább 5 centi vastag. Lehetett vagy 4 kiló, de én csak hosszas rábeszéléssel tudtam levágatni belõle egy kétszemélyes adagot.

A Barramundit nagyon szeretem, többször is vettem már, de azok kilós halak voltak csak. Vendégségbe voltunk hivatalosak, gondoltam ebbõl készítek a ház asszonyának egy adagot, amit meg is ehet gond nélkül, hamár miránk annyit főz. Ugyanis gluténérzékeny. A másik adagot pedig megeszi a fiú, õ is imádja a halat.

A lecke a gluténmentes körítésre tehát adott. Irány a csodahüttõ. Találtam benne spárgát, meg kukoricát. Ez már jó lesz kezdetnek. A kamra meg adott sárgarépát és újhagymát. Már csak a morzsát kellett kiváltani darált mandulával. Az egészet sütés után meglocsolom egy bazsalikomos-vajas-citromos öntettel.

• 50 dkg ausztrál süllõfilé (jó vastag)
• 50 dkg fagyasztott tisztított spárga
• 2 csõ fõtt kukorica a csutkáról lefaragva (csutkát nem tárolok a hüttõben)
• 4 szál újhagyma
• 3 marék darált mandula
• 3 ek Bayou Cajun fûszerkeverék
• kóser só

A képen szereplõ olivát végül nem használtam.

A bazsalikomos öntet:

• 5 dkg vaj
• 1 lime leve
• 2 bazsalikomcsúcs
• 1/2 dl száraz fehérbor
• 4 tekerés õrölt feketebors

A vajat felolvasztottam, majd belefacsartam a lime levét. Hozzákavartam a bort. A bazsalikomot apróra vágtam és a bors társaságában a keverékhez adtam. Végül alaposan eldolgoztam. Félretettem, amikor persze a vaj kifagyott benne, mert nem emulgeáltam. Sebaj, majd felolvasztom, amikor szükség lesz rá. Érdemes viszont megnézni az első képet a sorban: ismét egy csepp a közepén.

A filét végül 3 darabra vágtam, mert jött a barátnõ is. Gondoltam ekkora darab is elegendõ lesz egy-egy személynek. A halat alaposan megsóztam és beszórtam a cajun fûszerrel. Így tettem félre pihenni, amig a zöldségágyat elõkészítettem.

Egy kis jénai tepsit kivajaztam (nem szeretem, ha az üvegrõl sikáni kell a mosogatáskor a ráégett finomságokat). A sárgarépát zsülienre vágtam és betakartam vele a tepsi alját. Erre rászórtam a kukoricát, végül ráfektettem a spárgákat.

Az egészre rádaraboltam még egy kis vajat, hogy legyen miben megfõnie az egésznek. 15 percet elõpároltam a zöldséget alufóliával letakarva 180 fokon a sütõben, mert a spárgát nem főzve tettem el. A besózott hal eléggé nedves lett, így jól rátapadt a manduladarálék, amivel beburkoltam (morzsa helyett). Ráhelyeztem a zöldségágyra, megkoronáztam további vajdarabkákkal és visszatoltam a sütõbe 22 percre. Miért pont huszonkettõre? Nem tudom. Így sült pont tökéletesre a hal :)

Kivettem a tepsit a sütõbõl, és nem találtam benne sehol azt a rengeteg vajat, amit beleaprítottam. Biztos felitta a sárgarépa.

Elegáns tányéron szerviroztam a gyerekeknek.

Az asztalnál megszórtam a zöldséget egy kis felkarikázott újhagymával az üdeség kedvéért.

A harmadik adagot pedig egy pontméretû dobozban vittük magunkkal hûtõládában barátainkhoz. Errõl ugyan kép nem készült, de elfogyott ... és senki sem panaszkodott!