Manapság már nem kapni ökörfarkat, mert ökör is alig van. Annak farka persze vastagabb, több a hús rajta, de én csak egy kisebb marhát lõttem a Fény piacon. Úgyis vendégek jönnek vasárnap, jó lesz levesnek. (Az elõzõ marhahúsleves úgy eltûnt, mintha nem is fõztem volna).
Majd mindenki úgy készíti, ahogy én az igazán erõs húslevest, így azután nyugodtan láttam hozzá, abban már van gyakorlatom.
A farkat a hentes feldarabolja csigolyákra, ha kérik. Én már eleve úgy láttam meg a pulton :)
- 70 dkg marhafarok
- 30 dkg csontos marhalábszár
- 3 sárgarépa
- 1 nagyobb fehérgyökér
- 2 nagy zellerlevél
- 1/4 zellergumó
- 1/2 karaláb
- 1 vereshagyma
- 1 zöldpaprika
- 1 pici paradicsom
- 2 girizd fokhagyma
- szerecsendióvirág, feketebors, szegfübors, szerecsendió darabka
- olivaolaj a kenéshez
A fûszereket, fokhagymát, a zöldpaprika csumájával egyetemben egy teatojásba rejtettem, ne kóvályogjanak a levesben. A kép életlen lett, mert kinyomtam véletlenül a makro beállítást.
Egy nagyobb tepsit kikentem vékonyan olivával, hogy ne ragadjon le rá semmi.
A zöldségeket megtisztítottam, nagyobb darabokra vágtam. A hagymát csak kettõbe szeltem, de a héja rajtmarad. A zellerdarabot és a karalábot is feleztem. A paprika csumája a teatojásban, de a húsa szintén a tepsiben. A húsokkal együtt mindent a tepsibe rámoltam, és az olajos ecsettel kicsit megkenegettem. Ment a 220 fokos sütõbe 40 percre, vagy amíg el nem kezd barnulni benne minden. Ekkor még megforgattam a darabokat és a grillel rásegítettem 5 perccel a piritásra.
 |
 |
 |
Mindent beletettem a 8 literes fazékba, amit teleöntöttem hideg vízzel. Kislángon felforraltam, majd egész picire vettem, és letakartam fedõvel. Nekem olyan pici lángom van, hogy lefedve is csak éppen mocorog a leves! Gyorsan a zellerlevelet is bétettem, majd magára hagytam 8 órára. Éjszakára kivittem a hidegbe, hogy a zsír kimerevedjen rajta.
 |
 |
 |
 |
Másnap szûrõkanállal lezsíroztam, kiraktam a zöldségeket belõle egy tálba, és a levest ebéd elõtt felforraltam. Fõztem hozzá cérnametéltet is egy kislábasban.
Jutott szépen mindenkinek belõle az asztalnál.
A kutya se panaszkodott ...
A maradék a hûtõben várta a másnapot, amikorra már majdnem kemény kocsonya lett belõle. Jó volt az hidegen is, meg utána felmelegítve:)
