Nem volt szerencsém idén a gyökerekkel. A sárgarépa és a petrezselyem igen ritka szép lett, a paszternák a gerillakertben viszont ki sem kelt. Július közepén jó mélyen felkapáltam a helyét, szépen elgereblyéztem, és vetettem egy sor karalábét meg egy sor kerékrépát. Megszórtam egy kevés NPK műtrágyával, két bő marék kapormaggal, aztán vártam az esőt. Várhattam én, kuka meleg jött, nem eső, augusztus végén könyörült meg rajta az időjárás, és esett értékelhető mennyiségű csapadék. Nem is kellett több, a kerekrépa magok nyilván térdelőrajtban várták a nedvességet, mert viharos sebességgel bújtak ki a földből, és nyújtóztak az ég felé. A karalábét viszont megette a rosebb, nem élte túl a sivatagi klímát. A szeptemberben lehullott közel 150 mm esőnek hála a növekedés töretlen volt, bár a hűvös reggelek azért már visszafogták a tempót.
A hosszú hétvége előtti pénteken hozták a ganét. Előző nap elmentem a gerillakertbe, hogy átvigyek pár szerszámot a trágyahordáshoz az új kertbe. Végigjártam a kerekrépát. Szép volt, egy-két öklömnyi példány is akadt már köztük. A kapor is kiserkent, jókorára megnőtt, éppen jókor, mert ígértem valakinek egy csokorral. Elvittem a szerszámokat, kicsit dumáltam a szomszéddal, akivel felesben hozattuk a ganét, aztán nekiveselkedtem, és kinyűttem az összes paradicsomot, tököt-babot, karót. Kihordtam mindent, csinos kupacba rendeztem. Kinőtt a galambbegy saláta is az ősszel elszórt magból, szedtem egy zacskóval. Hazafelé menet ismét a gerillakert felé vettem az irányt, a kaporszedést elintézendő. Csipegetem a zsenge szárakat, nézem a kerekrépát. - Basszus, valami nem stimmel. - Míg odavoltam, valaki leszedte a répa javát. Dühödten csörtettem végig az elhagyott kerteken, de semmi nyomát nem leltem. Sietős lehetett a dolga, nyilván szárastul belegyűrte a szatyrába, vitte el. Nagyjából sejtem, ki lehet a hunyó, de rajtakapni még nem sikerült. Egy darabig dúltam-fúltam magamban, aztán leszedtem, ami viszonylag szebb volt, hazavittem, és kivágtam az erkélyre.
Na, ebből a kerékrépából lett fasírt a hétvégén. Nyilván a többségnek már tele van a hócipője a leglehetetlenebb alapanyagokból készült ételeimmel, de ezeket a kényszer szüli, és talán másnak is adhat ihletet.