Egykor az ábécé melletti kisboltban árultak egy péksüteményt pannini néven. Egy zsemle nagyságú, feltekert valami volt, ami leginkább úgy nézett ki, mintha a másnapos pékinas rossz végéről tekerte volna fel a kiflit. A Wikipédián van egy szócikk, ami - mát ha hihetünk neki - eloszlatja a panino/panini elnevezés körül támadt zavart.
Én ugyan soha nem vettem ilyesmit, de a napokban kellett valami kiflifélét sütnöm, gondoltam megpróbálok valami hasonlót készíteni. Az első kísérlet nem volt sikeres, az étel ugyan finom volt, de kicsit sem hasonlított az eredetire. Pár napra rá - miután átdolgoztam a koncepciót - újra nekiveselkedtem, és ez már hozta a várt eredményt.

Hozzávalók:
- 30 dkg búzafinomliszt
- 30 dkg rétesliszt
- 2,5 dkg élesztő
- 4-5 dl tej
- 1 teáskanál cukor
- 1,5 teáskanál só
- 1 tojás a kenéshez

A liszteket összeszitáltam, sóztam, beleöntöttem a cukrozott tejben felfuttatott élesztőt, és még kevés tej hozzáadásával lágy tésztát gyúrtam belőle. Érdekes módon, így, hogy nem használtam vajat a tésztához, jóval több tejet felvett.

A tésztát egy órát kelesztettem, kicsit átgyúrtam, majd megmértem, és 16 egyenlő részre osztottam.

Elővettem a tésztanyújtó gépet. Sokszor gondolkodtam rajta, hogy kipróbálom kelt tészta nyújtásához is, most itt volt az alkalom. Négyes vastagságon tekertem át, de olyan lett, mint a csipketerítő, a kipukkanó buborékok kilyukasztották. Összegyúrtam megint, és először hatoson, majd ötösön nyújtottam ki.

Az így kapott tésztákat feltekertem, és sorba rendeztem a tepsiben. Igen ám, de a hosszú kiflikből 16-ot sehogy nem tudtam elrendezni a téglalap alakú tepsin. Valahogy persze csak meglett. Hagytam újabb 40 percet kelni, átkentem egy kis cukros tejjel, majd hármas fokozaton kábé 50 perc alatt megsütöttem.

Kicsit sápadtka lett. Vittem belőle reggelire, félbevágtam, beleszuszakoltam a kenyérpirítóba, majd megkentem egy kis zakuszkával. Jó lett, nem az igazi, de jó.

A második kísérlet alkalmával nyolc fele osztottam a tésztát, és hosszúkásra gyúrtam.

Először hatoson toltam végig, aztán hosszában félbevágtam a szeleteket, és négyesen is kinyújtottam. Feltekertem őkelméket, így már sokkal jobban hasonlítottak az eredetire.

40 perc kelés után megkentem őket felvert, kicsit megsózott tojással, és megsütöttem.

Ebből is reggeli lett, körített tehéntúró volt hozzá, jól megcsípősözve. Ez már döfi volt, éppen elég volt három evésre. A külseje roppanós lett, a belseje puha. Persze ennyit többet nem fogok vacakolni egy kiflivel, legfeljebb, ha eszembe jut megint valami.