Volt már krumpliból lángos, zöldséges tekercs, és most készült fánk is. Szóba került, hogy el lehet készíteni édes tésztának is, ez is jól mutatja, milyen sokoldalú alapanyag a burgonyával készült kelt tészta.
A hétvégén egy szimpla karfiollevest főztem, ahhoz éppen jól jött másodiknak a fánk, amúgy is ettem volna már valami édes tésztát. Az erkélyen még  akadt pár szem saját termésű Impala krumpli, éppen alkalmasnak tűnk a célra.
Összedobtam egy fánkot, és az eredmény minden várakozásomat felülmúlta.

Hozzávalók:
- 80 dkg áttört, főtt krumpli (B típusú, lisztes fajta)
- 80 dkg búzafinomliszt
- 3 evő- és 1 teáskanál cukor
- 3 dl tej
- 2,5 dkg élesztő
- 1 teáskanál vaníliakivonat
- 2 egész tojás
- csipet só
- olaj a sütéshez
- porcukor és/vagy baracklekvár a tálaláshoz

A burgonyát enyhén sós vízben puhára főztem és krumplinyomóval áttörtem.

Mikor a krumpli langyosra hűlt, hozzáadtam a lisztet, a cukrot, a cukros tejben felfuttatott élesztőt, a vaníliát. Beleütöttem a tojást és kicsit megsóztam.

Nagyon lágy tészta lett belőle, de különösebben nem zavart, mivel nem akartam deszkán dolgozni vele.

Begyújtottam a sütőbe, és a tésztát feltettem a tűzhely tetejére kelni. Egy óra alatt úgy megkelt, majd kimászott a tálból.

Kanállal nagyjából egyforma adagokat szaggattam belőle, olajos kézzel gömbölyűre formáltam, és műanyag fóliával borított tálcára sorakoztattam őket. Persze, mivel igen lágy volt, egyből elterült.

Bő, forró olajban kisütöttem őket. Eljátszottam egy darabig az ideális hőfok beállításával, mert nem akartam, hogy megégjen, de azt sem, hogy túl sok olajat felszívjon.

A kisült fánkokat szűrőkanálba szedtem hogy a felesleges olaj lecsepegjen. Mint a végén kiderült, túl sok olaj nem folyt le.

Az idő előrehaladtával a tészták tovább keltek, sőt, egybekeltek, az utolsó darabok már olyan nagyok és lágyak voltak, hogy alig lehetett kezelni őket, kicsit nyomott is lett mind.

Ipari mennyiség lett, de ismét három napra főztem, éppen kitartott.

Idei, kicsit pikáns baracklekvárral tálaltam.

Számítottam rá, hogy jó lesz, de nem gondoltam volna, hogy ennyire. Kívül ropogós, belül - esküszöm - olyan könnyű és lágy volt, mint a pillecukor. Alig szivta fel az olajat, és még harmadnap, felmelegítve is remek volt az állaga. Jól megtömtem a bendőt, aztán hunytam egyet.