Blogkocsma

Egyik kedves szomszédunk igencsak finom kocsonyát főz! Az még csak hagyján, de van valami speciális lilahagymasaláta receptje is hozzá, amitől igencsak jó lesz az a kocsonya.

Rendszeresen csereberélünk mindenféle ételt. Kocsonyát, meg tökfőzeléket is ... Főleg az utóbbit!

Vendégposzt kobold63-tól

Portugál misszionáriusok böjti ételéből Japán nemzeti eledele.

A történelem folyamán Japán szigorúan védte határát az idegen befolyás ellen. Kinai kalózok, kereskedők, európiaiak mind ki voltak tiltva. Elöbb utóbb azonban rákényszerültek a külföldi árura, elkezdődött a kereskedők beengedése. Az 1500 évek közepén holland, később portugál kereskedelmi hajók kaptak engedélyt. Portugál misszionáriusok is érkeztek és letelepedtek, velük étkezési szokásaik is. A japánok számára ismeretlen volt a zsiradékban sütés, de megkedvelték a misszionáriusok böjti ételét, a palacsinta szerű tésztába mártott és kisütött tengeri herkentyűket ( ami különben is állandó eledelük volt) és zöldségeket.

A tészta különleges, nem ad vastag bevonatot, ropogós marad sütés után. Készen kapható por formájában, itt én is ezt használtam. Ázsia boltokban valószínűleg megtalálható, de házilag is készíthető. Nagyon fontos, hogy közvetlenül sütés előtt keverjük össze, jeges vizet használva. Sütés folyamán is jeges vízben álljon. Így kevesebb zsiradékot szív fel és ropogós marad .

Régóta kacérkodtam már vele, de valahogy sosem jött össze annyi hal, amennyiből készíteni akartam. Most sem. Ősszel Api meglepett egy szatyor hallal. Volt benne egy kisebb ponty, kilónyi keszeg és öt kárász. A pontyból lé lett, a keszeget ropogósra sütöttem, a kárászt meg elraktam a fagyasztóba és vártam a folytatást. Fűztem két komolyan függő pecás kollégát, hozzanak már vagy tíz kárászt, azzal együtt már lesz egy tepsire való. Sajnos Zednek nem jött össze a kárász, Benzin meg olyan súlyosan rákattant a pergetésre, hogy tán azt sem tudja, hol a többi botja.
Nem volt mese, ezzel a néhány hallal kellett beérnem. Egy kisebb serpenyőben éppen elfértek és nem kellett egy hordó olaj, hogy ellepje. Keresgéltem a receptek közül, de valahogy egyik sem nyerte el a tetszésemet. Túl sok fűszert használtak, túl sokat okoskodtak. Végül a Halország ide vonatkozó részében látott receptet vettem alapul. A gázsütőre átszámított főzési időt nem volt könnyű kikalkulálni, de mentem a magam feje után és végül is egészen jól beletrafáltam.

Olyan szép marhanyakat kaptam, hogy kishíján megszólal! Minden egyes izomköteg külön mozog, csillog és puha! Ezt okvetlenül megsütöm kis falatkákra.

Köreten sokat törtem a fejem, míg meg nem láttam a "csodahüttőben" a Parajporciók elnevezésű mirelit spenótleveleket. Már amúgy is hiányzik a spenót, akkor legyen ez a köret.

Vendégposzt Kobold63 konyhájából

Lazacot általában frisset, magunk által fogottat eszünk, de a gondosan lefagyasztott filét is lehet élvezni. Általában grillen készitjük, de most, havasesőben, nem volt kedvem bekapcsolni a készüléket, megpróbáltam a sütőben, öntöttvas lapon elkésziteni.

A kapor nagyon passzol a lazachoz, ebből a szószból, amivel bekenem sütés elött, többet készitek, tálaláskor is mellékelem. Alapnak Miracle Whip-et használtam, a majonéz túl zsirosnak tünt. A képen rizs ecet van, 4,5%-os, bármilyen más fehér ecet használható, ami nem változtat a szósz izén.

Boldog nőnapot kívánunk minden hölgy olvasónknak!

Azt kérték a gyerekek, hogy valami steaket süssek vacsorára rizzsel, mert azt a legkisebb is megeszi. Ezen ne múljék ...

Futás (autózás) a legközelebbi szupermarketbe, ahova én szeretek járni, mert a környéken ott a legszebb a hús és az alaszkai királyrák.

A tél kimutatta a foga fehérjét. Az ablak előtt vízszintesen esett a hó, az utcán fülig bebugyolált emberek iszkoltak sebesen ismeretlen céljuk felé. A spájz szellőzőjében a szél vidáman danászott, néha-néha bele is tutult egy nagyot. Bár a szoba biztonságos melegéből szemléltem a tél tombolását, egy-egy szélrohamnál még a seggem is libabőrös lett. Nincs kecmec, főzni kell valami ízes-tartalmas, lélekmelengető fogást. Egy gazdag levest valami hússal, amit jól megcsípősözve, forrón lehet kanalazni. Előtte egy kupica papramorgó, utána pár pohár bor, csak a rend kedvéért természetesen.
No de miből légyen a leves? Megvan! Bab. Tele van fehérjével, finom és kellő energiát ad.
Főztem hát egy melengető, sűrű bablevest.

Hagymakrémlevest nagyon sokat főzök, mert szeretjük. Volt is már a poszton több változat is, de a mostani a különleges levesbetét miatt került ide.

Ezt szeretném megosztani az olvasókkal.

Találtam a csodahüttőben 2 szép szűzpecsenyét: ki is olvasztottam, hogy feleségemnek egy sovány húsos pecsenyét süssek.

Semmi különleges, csupán egy kis csípős/füstös fűszerkeverék, só és mustár. Általában borssal készítem, de most beugrott ez a csípős valami, gondoltam, miért ne?

Valamelyik főzőműsorban jött szembe ez a szósz. Igazán jól hangzott, legott fel is írtam egy cetlire, hogy majd utánanézzek. Fülöp-szigeteki találmány. Állítólag amerikai turisták vitték magukkal hajdan a szigetekre a ketchupot, a helyieknek ízlett, de mivel akkoriban még nem terjedt el arrafelé a paradicsom, banánból készítették. A másik verzió szerint a Második Világháború terméke, mikor kifogyott az amerikai katonák készlete, a banán volt az egyetlen elérhető alternatíva valami hasonló szósz készítéséhez.
Így vagy úgy, egy misét megért a dolog és nem kellett most sem csalódnom.

Ha a leveles tésztát is házilag készítjük, ér-e ez annyit, mint a próféta papucsába eljuttatott aranyautó?

Szóval elbuktam: egyszer már kellene saját vajastésztát csinálnom (különösen, hogy a környékbeli párbetűsekben csak pálma- vagy kókuszzsírral készített "vajas" tészták vannak ...)

Volt még nagyobb adag akciós vajam, gondoltam kipróbálok valamilyen klasszikus receptet (ráadásul tavaly főztem is be sűrű szilvalekvárt).

A helyi négybetűsben láttam meg ezt a vastag oldalast. Volt rajta zsír is rendesen, de azért csábítónak látszott - hazavittem hát.

Mivel még tél van, lusta vagyok kihámozni a mozdonyt a kabátjából, ezért kicsit utánaolvastam, milyen hőfokon illik szuvidálni az oldalast.

Néha, mikor a magboltban járok a Csarnokban, szoktam venni 10-15 deka kandírozott gyömbért. Többet nem, mert piszok drága, 3800 forint egy kiló. Szépen beosztva elég egy hétig esti nasinak. Múltkoriban elgondolkodtam rajta, miért ne készíthetnék ilyet magam, biztosan olcsóbban kijönne.
Feltúrtam az Internetet a receptúra iránt, volt is káosz rendesen. A főzési idő 2x10-20 perctől - vízcserével - egészen 30 percig változott. Az előbbi nyafogott is, hogy a bolti túl erős neki, így viszont gyengébb lesz. Némelyek a kész produktumot még cukorba forgatták.
Meg kellett találnom a megfelelő kompromisszumot, hogy azért legyen csípős, - különben semmi értelme, ennyi erővel paszternákból is főzhetném -, de puhuljon meg annyira, hogy élvezhető legyen.
Mint annyiszor, most is felesleges volt előre pálcát törni a nekem nem tetsző megoldások felett, a gyakorlat felülírt mindent.
Mostanában 1000 forint körül kapni egy kiló gyömbért felénk, de az egyik nap valamelyik városszéli ötbetűsben jártam, és ötszázé' volt kirakva. Látszott rajta, hogy erősen maradék, - alig lézengett valamennyi a rekesz alján -, de nem volt fonnyadt vagy penészes. Összeguberáltam bő fél kilót a javából, aztán otthon bevágtam a hűtő aljába hétvégéig.
Az eredmény magáért beszél.

Semmi mást nem érdemes a címhez adni, egy igazi Benke Laci bácsi recept. Biztos sokan csináltak már életükben, így nem egy truváj számukra. Azért tán érdemes elolvasni, hátha tanulnak valami újat (az olyanok is, mint a Fickó).

Köretnek tepsis krumplit készítettem hozzá, de ami fontos volt, hogy milyen csirkéből készült. Nos, én még gyerekkoromban úgy tanultam, hogy a jércét kell kirántani. Mostanság olyan nincs is sehol, kivéve néhány udvarban. A boltban broiler csirkét árulnak, aminek csak a melle nagyobb, mint egy egész jérce...

Zárt piacon jártunk, ahol árultak egy nagy adag bazsalikomot gyökerestül. Ez olyan hidroponiás növény volt, mert nem láttam földet a gyökerénél. Hazahoztuk, vízbe tettük, hogy majd lesz sokáig bazsalikom.

Másnapra az egész növény lekonyult. Nem értettem elsőre, hogy mi a baja, mígnem ránéztem a kinti hőmérőre, és -1C volt odakinn. Tegnap sem volt melegebb, amig megtaláltuk a kocsit a parkolóban. A bazsalikom meg 8C alatt megsértődik ...

Magyarán csirke fokhagymás diómártásban. Grúz nemzeti étel. Bazhe néven létezik vörösborecettel vagy gránátalmalével készült változata. Tahinivel főzve a levantei konyha egyik fogása. Az egyik Internetes böngészés közben bukkantam erre az ételre. Az ördög tudja, mit kerestem éppen, mikor a Google feldobta, hogy akik ilyesmit kerestek, azok keresték még ezt és ezt. Mi baj lehet? - gondoltam, megnézegettem sorban őket. A többi annyira nem érdekelt, de ez felkeltette a figyelmemet. Az összeállítás kicsit szokatlannak tűnt, de ez nem vette el a kedvemet. Az Ünnepek előtt nagyon szép diót kaptam, igen jutányos - 2300 Ft/kg - áron, ami aztán érdeklődés hiányában mind egy szemig megmaradt. Betettem a fagyasztóba, ott várja a feltámadást. Ez a fogás éppen kapóra jött, hogy elhasználjak belőle valamennyit.
Az egyetlen, ami piszokul zavart a hozzávalók között, a koriander levél volt. Vettem hát egy jó csokor petrezselyem zöldet és azzal helyettesítettem. Bizton állíthatom, cseppet sem lett rosszabb tőle.

Az átlagnál több rizst esznek a gyerekek, mert az unokák nagyon szeretnek rizst enni. A nagyobbik unokának meg amúgy is híznia kellene, mert igencsak sovánka.

Egy környékbeli pici piacon jártunk, ott csaptam le a házi vágású marharostélyosra.

Itt valahogy sokkal ritkábban sikerül tányérfotót készíteni, mert az unokák elvonják róla a figyelmemet ...

Vendégposzt kobold63 kertjéből

Ezt a tárgyat a szükség szülte, a kedvelt ízek utáni vágyakozással egyesülve.

Így is kell tekinteni ezt, nem pedig mint a barkácsolás gyöngyszemét. Lássuk hát, miről is van szó.

Magyarán hajdina, amely, mint tudjuk "sokoldalúan hasznosítható gazdasági növény, jelentőségét leginkább a kivételesen kedvező táplálkozás-élettani és gyógyhatású jellemzői adják. Kiválóan alkalmas gabonaféléink, ezen belül a búzából készített termékek kiegészítésére, helyettesítésére. Hasznos összetevője a diétás étrendnek." Tengernyi benne a rost, a B vitamin, az anitoxidáns. Se szeri, se száma a mindenféle nyavalyának, melyet sikerrel lehet gyógyítani vagy megelőzni vele. Ez kell nekem!
Az ünnepi dőzs után folytattam a kalandozásokat a kímélőbb ételek táján. A kenyéradó gazdám meglepett egy halom étkezési utalvánnyal. Kizarándokoltam a városszéli ötbetűsbe és vásároltam egy szatyor mindenféle magot. A bulgur alap volt - mostanában nagyon rákaptam -, de vettem hántolt napraforgó- és tökmagot, lenmagot és hajdinát is.
Aztán ki kellett találni, mi legyen belőle. A kása kicsit unalmas, köretként éppen nem lenne rossz, de nem volt mi mellé adnom, lett hát egy saláta belőle.

Nem volna szabad ilyen hizlaló receptet közölnöm, dehát ezt (is) készítettünk a kisunoka születésnapjára.

Ráadásul ez még nekem is izlett, amikor almaszeletet mártottam bele és úgy ettem ...

Kicsit megkésett a poszt, hisz már bőven újévet írunk, de jövőre (vagy bármikor) hasznos lehet.

Szilveszterre nagyon sokunk főz lencsét egyrészt megszokásból, másrészt hátha működik a babona, hogy akkor gazdagabbak leszünk. Ezt ugyebár újévkor kell első ételnek enni, hogy hasson is ...

Hamár nekiállunk lencsét főzni, használjuk ki az alkalmat, hogy vendégeinket lencsesalátával is traktáljuk. Én még avokadókrémet is csináltam (aminek semmi köze a lencséhez), mert mindkettő finom tortilla csipsszel.

A közelmúltban már emlegettem Vilma néni háztartási tanácsadóját. A - sokak számára - ma már talán érthetetlen tanács mellett tartalmaz egy csomó receptet is. A rendszerezés is mulatságosnak hat a ma íny számára, például a főzelékek közt elfér a töltött paprika, a savanyú tüdő vagy éppen a tüdőspástétom. Végül is a paprika is főzelékféle valahol, a tehén - ha éppen annak a tüdejét használjuk fel - növényevő, a pástétom mellé meg éppenséggel krumplipürét ajánl savanyúsággal vagy párolt káposztát. Szerencsére van betűrendes tárgymutató a könyv végén, olyan nagyon nem lehet eltévedni benne.
De nem is ezek miatt ragadtam billentyűzetet, hanem egy étel miatt, amit már nagyon rég kerestem. Gyermekkoromban az egyik osztálytársam édesapja kínált meg ezzel a csemegével. Annyit mondott róla, hogy sárgarépából készült, hogy hogyan, azt már nem. Évekkel később megpróbáltam rekonstruálni, de csúfos kudarc lett az eredmény.
Most, hogy a könyvet lapozgatva megláttam, egyből tudtam, hogy arról van szó.

Így a neve alapján persze már akadt rá rengeteg találat és változat. Én mindenesetre maradtam az eredetinél, egy apró, szinte jelentéktelen csavarintástól eltekintve. A csűrésnek persze megvolt az oka, de majd a maga idejében erre is rátérek.

Bár mindkettő szerepelt már, de a kicsilyány ezt kért szülinapjára. Tom Kha Gai - kókusztejes savanyú csirkeleves. Különben is minden alkalommal kicsit más az étel.

Most például csirkecombfiléből főztem a levest, mert azt találtam a csodahüttőben. Mivel családi ünnep volt, kiadós adagot készítettem mindkettőből.

Megjöttek a rokonok a távoli Tiencsinből. Úgy esett, hogy Kistesó kisebbik kislánya megismerkedett egy kínai fiúval valamelyik közösségi oldalon. 2012. december 21-én Kistesó meg a kislány felkerekedett és elrepült Tiencsinbe. December 31-én volt az esküvő. Otti (Ottilia) - ma már Ou Di - már haza sem jött egészen mostanáig. Azóta megszületett a két gyermek, Kevin és Lia és harmonikusan élnek.
Szóval megjöttek, én meg frászban éltem előtte három hétig. Mit fog szólni Kistesó veje, aki Wei (egy vejnek ideális név), a romantikusan egyszerű (rendetlen, kissé elhanyagolt) agglegénylakásomhoz? Hogyan fogunk kommunikálni? (Én beszél kicsi angol, - de már 11 év telt el a STANAG 1 nyelvvizsga óta -, kínaiul viszont egy büdös szót sem.) Milyen ajándékot vegyek? Na és főképpen, mit főzzek? Három ügyben tudtam valamit kezdeni. Egyrészt gondos terv alapján, minden ezzel kapcsolatos utálatomat leküzdve elvégeztem az utóbbi évek legalaposabb nagytakarítását. Ráment három nap, de lett látszata. Másrészt - Kistesóval konzultálva - vettem ajándékot. Wei kapott egy palack bort Bock-tól. A leány kicsit keményebb dió volt. Azt tudtam, hogy Otti nem tud kínaiul főzni, a fiú viszont sehogy. Magyar nyelvű kínai szakácskönyvet szerettem volna venni. Könyvesboltban olyat nem leltem. Internetes rendeléssel talán még működött volna, de eléggé megkéstem vele. Végül találtam egy távol-keleti szakácskönyvet, ami fázisfotókkal, lépésről lépésre mutatja be az ételek készítését. Harmadszor terveztem egy többé-kevésbé ázsiai ihletésű menüt, ami az ott leggyakrabban használt fűszereket ötvözi.
Persze ezen is csavarintottam egyet. Naná! A rizsa volt a kritikus pont. Ritkán főzök rizst, akkor sem sikerül mindig, nem akartam épp egy kínai előtt beégni vele. Lett helyette bulgur, azt elég nehéz elszúrni. (- Crashed and precooked wheat grain - magyaráztam evés közben.)
Az Ünnepek előtt elmentem bevásárolni, a csirkét adjusztáltam, ahogy elképzeltem, aztán ment a fagyasztóba, én meg zabszemmel a seggemben vártam a jeles napot, amit a megbeszéltek alapján egy nappal előtte tudtam meg, szóval elsőfokú harckészültségben álltam a hűtőbe spájzolt alapanyagokkal.

Waka posztolta nemrég a "lusta módra" készített, meg "Tákolt krumpli"-nak nevezett érdekes változatait a rakott krumplinak. Mivel már nagyon ettünk volna idehaza is, elmeséltem a feleségemnek az ötleteket.

A válasz azonnal jött: Ő rendes rakott krumplit kér, ha lehet ... Mint már kiderülhetett számotokra is, eléggé válogatós a hölgy, meg is lepett volna, ha kipróbálja.