Ezek a könyvek nem csak szakácskönyvek, vagy legalábbis nem csak kizárólag azért kedvelem őket.
Úgy vélem bátran nevezhetjük alapműnek a Magyar Elek által írt Ínyesmester szakácskönyvét. Magyar Ínyesmester álnéven közölt a Pesti Naplóban a „Fejezetek az Ínyesmesterség köréből” című rovatban, és ezerszám válaszolt a hozzá forduló olvasóknak.
Mert nem csak püspökkenyeret lehet ám elbaltázni! Az, hogy sikerült-e kijavítani, majd csak este derül ki a vacsoránál, ahol 10 vendég számít valami ennivalóra.
Ez most nem egy recept lesz. A sokszínűség jegyében kicsit kertészkedem most. Egy pohárral kérem, azért mindenki töltsön magának.
Soktízéves hagyomány, hogy sültcsirkét eszünk és a mennyiség is változatlan. A teljes menüt nem részletezem, de volt előtte nagyarányú húsleves marha oldalasból, csontból és rostélyosból, valamint mákosguba, de az egy másik poszt témája.
Ha Karácsony, akkor töltött dagadó. Köszvény ide, koleszterin oda, én bizony idén is készítettem egy kevéskét.
Előkelő helyet foglal el a megosztó ételek ranglistáján, a töltött káposzta után, a kocsonyát kissé megelőzve. A szikkadt zsemlét tejbe áztatja ez egyik, a másik inkább ételízesítős vízbe. Van aki a hagymát megdinszteli, sőt elébb egy kis szalonnát pirít alá. A tölteléket fűszerezi őrölt borssal, gombaporral, gyömbérrel, fahéjjal, keveri elkapart csirkemájjal, felkockázott kemény tojással, sajttal, párolt zöldséggel, darál belé füstölt kolbászt, -sonkát, laskagombát. Olyanról is hallottam már, aki aszalt gyümölcsökkel vegyítette.
Buli volt a feleségem munkahelyén és maradt sok-sok mindenféle. Többek között 16 félig száraz kifli mákos, szezámmagos, korpás vegyesen. Ezt hazahozta, hogy jó lesz a kutyának a kajájába.
Nagyon kedvelem ezt a süteményt. Egyszerű elkészíteni, bár a sütés kissé időigényes, de az eredmény nagyon finom, és több napig eláll. Majd' minden hónapban készítek ilyet, azt is mondhatnám, hogy szinte tökélyre fejlesztettem a sütést. De nem mondom, ugyanis legutóbb valami hihetetlen módon sikerült elbaszarintanom. Úgy összeesett, hogy egy Marianna-árok keletkezett a közepén.
Karácsony előtti bevásárlás eredményezett két kisebb keresztbe vágott marhalábszárat. Osso buccót állítólag borjúlábszárból kell készíteni, de én ollant még életemben nem láttam!
Van itt valaki, aki igen?
Gondoltam ez a téma mindenkit érdekelhet, odafáradtam a könyvespolchoz, és szemrevételeztem a gyűjteményt. Már elsőre látszott, hogy egy posztba nem fog beleférni, gondoltam, valami tematikát kellene követni. Így esett a választásom a keleti konyhával foglalkozó könyvekre.
Úgy kezdődött, hogy vettem egy wokot. Szép volt, olcsó volt, csak éppen még soha nem használtam olyat. Jöttek a különböző ünnepek, és kaptam a barátaimtól keleti szakácskönyveket. Ilyet is, olyat is.
Egyre ritkábban készül itthon rántva húsféleség. Persze azért, amikor karfiolt vagy cukkínit rántok ki, becsempészek pár szelet karajt magamnak. Most viszont explicit igény született rántott csirkére. A családban csak bántott csirkének hívják, de szerencsére időben kaptam a figyelmeztetést, hogy azért büntethetnek is.
Édesanyám régi receptje, minden Karácsony-Szilveszter környékén készítünk egy jókora adaggal. Számos variációban fellelhető az Interneten, de nekem valahogy ez jön be a legjobban. Egyszerű, bár kissé időigényes elkészíteni, ugyanakkor tökéletes vendégváró étel, kézből el lehet majszolni, laktató és remekül felissza az italt.
Szokatlanul fényes volt a reggel decemberhez képest. Egy aprócska fénysugár, kijátszva minden rácsot és redőnyt pont a szemébe tűzött, és tüsszentésre ingerelte. Elfojtotta a tüsszentést és felkászálódott, óvatosan, nehogy felébressze Anikót, aki csendesen tovább szuszogott az ágy másik felén, a legkevesebb hajlandóságot sem mutatva a korai ébredésre.
Ezt a részletet vitaindítónak szánom szintén Andor Csaba népszerű Izes ételek c. könyvéből, miután azt hiszem egyetlen pontjával sem értek egyet.
Gondolatébresztőnek és téli melegítőnek Andor Csaba Ízes étkek c. könyvéből.
A paprikáskrumplit, csakúgy mint a lecsót, sokféleképpen lehet elkészíteni és elrontani. A nyersanyagok nem megfelelő megválasztásán túl a hanyagság és a türelmetlenség a fő oka annak, hogy ez sem számít ünnepi eledelnek.
Karácsony közeledtével megindul a mézeskalács és egyéb kemény sütik készítése. Ezek előnye, hogy dobozba zárva az idő teltével megpuhulnak, ami élvezeti értékéküket nagyban emeli, nagy mennyiségben lehet készíteni és dekoratív ajándék is!
A receptből és az elkészítés nyomonkövetéséből ítélve valószínűleg a legegyszerübb sütemények közé kell sorolni. A receptet anyósom hagyta ránk, aki így karácsony táján több dobozzal hozott és nagyon szerettük.
Egy hónapig voltam ovodás életemben. Valahogy úgy adódott, hogy szüleim otthon tudtak tartani, mindig volt valaki a lakásban. Gondolták, azért nem árt a szocializálódás a gyereknek, és elvittek egy oviba. Egy hónapig bírtam, amikoris egyszer karalábéfőzelék volt volt az ebéd. A feltétre nem emlékszem, de arra, hogy rosszul lettem tőle, arra még máig is élénken. Nem is eszem főtt karalábét semmilyen formában azóta sem. Ez talán az egyetlen étel, amit nem szerettem meg gyerekkorom óta.
Vendégeket vártunk vacsorára, ahol egyikőjük csak baromfit ehet. Ez persze nem bonyolult - rengeteg csirkerecept létezik, de ki akartam tenni magamért valami különlegessel.
"A madarasban van kapirgálós kakaska!" - hívott a feleségem.
Minden legyen az, ami. Még ha módosítjuk is kicsit.
Megéheztem, semmi főtt kaja, viszont figyel kis maradék Hartai kolbász a hűtőben, van répa, krumpli, hagyma is. Ebből mit lehetne gyorsan összeütni?
Ezt a receptet kedvenc fizikus szomszédunk és felesége hozták Angliából. Olyan sikere volt, hogy a feleségem tanítványai ezt kérték tőle a mostani szalagavatóra is :)
PO barátunk említette a túrógombóc okán, hogy akkor már legyen szilvásgombóc, nudli és derelye is. Ezen ne múljon! Ráéheztem és legalább a derelye posztot kipipálom ő meg főzhet egy jó szilvásgombócot.
Artful dinning, sous vide, pot au feu, ossobucco, confite, terrine, nouvelle cuisine, patisserie, mousse au chocolat, creme brulée, coq au vin, Créme du Cassis, Bœuf bourguignon, bácskai rizseshús, marhalábszárpörkölt körömmel.
Szóbeszéd járja, hogy a háború után, amikor a magyar konyha megcsontosodása, egysíkúvá alakulása járta, a Mátyás pince üzletvezetője, Papp Endre egyik új kompozícióját tervezte.
Nem volt járatlan szaki, hamar kiötlött egy alföldi elemekből tákolt receptet, éspedig egy pályázatra, melyet meg is nyert.
A csuszatésztán tálalt, gombás, tejfeles pontysültnek, ugyan neve még nem volt, de az éppen beteg kreátor utasította segítőit, nosza, keressenek Szeged mellett egy településnevet.
Így jött létre a dorozsmai molnárponty misztériuma. Szerte országocskánkban, s külhonban is egyre másra készítették receptjét, most én is ezt teszem.
Persze nem nekem, hanem a családomnak. Én már egy hete megvettem és pácoltam és érleltem. Beleütköztem a piacon egy szép darab báránykarajba, amit már "franciásra" is tisztított a hentes. Egyszerűen nem tudtam otthagyni, pedig az ára igencsak húzós volt.
Gondoltam, mindjárt az elején eloszlatom a félreértéseket, amit egy hibás névválasztás eredményezhet. A Stromfeld Aurél utcában lakom, így a Tanácsköztársaság tábornokáról neveztem el. Mindenkinek van tuti pitereceptje, nekem is, de ez fajta nálunk a nullszéria volt. Régóta kacérkodom az amerikai szerű piteszerűség elkészítésével, de még nem jutottam el odáig, hogy megvegyem hozzá a formát. A napokban eszembe jutott, hogy tulajdonképpen majdnem mindegy annak a pitének, hogy milyen formában sül. Nyilván oka van annak, hogy pont ilyen vastag és széles, de én nem tudom mi az. Különböző szekrényekben legalább 10-15 különböző sütő/főző edény van itthon, amit még az életbe' nem használtam. Egy időben mindenkitől lábast meg tepsit kaptam ajándékba, - a szakácskönyv korszak után - hogy aztán jól félretegyem őket. Van használatban így is vagy húsz, a franc sem akar eggyel több edényt kerülgetni az amúgy is szűk konyhában. Bogaramtól kaptam egy pofás kis kerámia sütőformát, valamikor régen. Elővadásztam az egyik szekrény mélyéről, és belefogtam.
