Ha Karácsony, akkor töltött dagadó. Köszvény ide, koleszterin oda, én bizony idén is készítettem egy kevéskét.
Előkelő helyet foglal el a megosztó ételek ranglistáján, a töltött káposzta után, a kocsonyát kissé megelőzve. A szikkadt zsemlét tejbe áztatja ez egyik, a másik inkább ételízesítős vízbe. Van aki a hagymát megdinszteli, sőt elébb egy kis szalonnát pirít alá. A tölteléket fűszerezi őrölt borssal, gombaporral, gyömbérrel, fahéjjal, keveri elkapart csirkemájjal, felkockázott kemény tojással, sajttal, párolt zöldséggel, darál belé füstölt kolbászt, -sonkát, laskagombát. Olyanról is hallottam már, aki aszalt gyümölcsökkel vegyítette.
Tulajdonképpen nincs ezzel semmi baj. Ha ezt tanulta otthon, ezt olvasta az újságban, és ízletes, akkor bármi belefér.
Én nem vacakoltam sokat a töltelékkel. Öt zsemlét vízbe áztattam, és alaposan kinyomkodtam.
Összedaráltam két jó fej hagymával, három gerezd fokhagymával és egy jó csokor fagyasztott petrezselyem zölddel.
Belekevertem egy egész tojást, sóztam, borsoztam. Mivel egy kicsit lágynak tűnt, kevés zsemlemorzsát is adtam hozzá. Tavaly, mikor még nem okozott gondot a nyavalyám, húsz deka csirkemájat is hozzádaráltam, a szíveket pedig egyben beletettem, az volt a meglepetés falat.
A keveréket beletöltöttem az egyik oldalon végig felnyitott dagadóba, majd hústűvel végig összetűzködtem. Úgy szeretem, mikor egészen vékony a dagadó, és ropogós pirosra meg van sütve. A tepsit alaposan bezsíroztam. A maradék tölteléket a hús mellé tettem. A maradékot (maradék mindig lesz) több módon is felhasználhatjuk, csirke- vagy más baromfi (a pulykát nem ajánlom, igen zsíros a bőre) nyakbőrébe töltve, esetleg baconnal kibélelt őzgerincben is megsüthetjük.
A sütést alufóliával lefedve kezdtem, néhány kettétört hurkapálcát tettem a húsra, hogy ne ragadjon rá a fólia. Kettes fokozaton másfél órát sütöttem, majd a fóliát levéve még egy órát pirítottam, közben gyakran locsolgattam a szafttal, ami szépen rápirult.
A tavalyi, csirkemájas.