Blogkocsma

Hogy egzakt legyek, Louisiana cajun blackened chicken breasts. Magyarán sült csirkemell. Vagyis hát az, de mégsem egészen. A hangsúly a blackened-en van. Maga az eljárás jelent egyrészt egy sajátos fűszerezést, másrészt egy eljárást.
Kezdjük a fűszerezéssel. A fűszerkeverék rendszerint kakukkfűből, oregánóból, csiliből, édes paprikából, fekete borsból, hagyma- és fokhagymaporból és sóból áll. Természetesen ez is olyan mint a töltött káposzta, arrafelé mindenkinek megvan a saját, tuti és überelhetetlen receptje. Ha boltban (Interneten) vesszünk kész keveréket, nagyon nem lőhetünk mellé. Az e-bay-en 2 db 2,5 unciás doboz cca. 3250 forint, a szállítási költségről nem találtam információt. Természetesen az Interneten rengeteg recept található, és az összetevők is elég hétköznapiak, egy szupermarketben, de akár egy jobb ABC-ben is simán beszerezhető minden hozzá.
A másik sarokkő az elkészítés. A sütéshez a legalkalmasabb az öntöttvas serpenyő, méghozzá pokoli forróra hevítve. Ezzel a módszerrel leginkább a gyorsan megsülő húsokat, a csirkét és a halat szokták elkészíteni, de steaket is süthetünk így, de az már gyakorlatot igényel. A szoba hőmérsékletű húst olvasztott vajba kell mártani, meghempergetni a fűszerben és a forró serpenyőben megsütni. Én természetesen másképp készítettem, de erről majd később gyónok.
Szóval a szakállas ember hozott Karácsonyra valódi Louisiana cajun blackened seasoning-et. Elvolt a többi fűszer közt a szekrényben, néha azért szórtam belőle valami sültre, de a rendeltetésszerű használatra ezidáig nem került sor. Időközben valamikor tavasszal kievett a rosseb az egyik konyhai eszközöket forgalmazó céghez valami ügyben. Éppen öntöttvas serpenyőt akcióztak. Egy mákszemnyi (utólag javított) öntési hibával bíró 24 centis serpenyő 20 % engedménnyel, 3200 forintba került. Rögtön vittem is, mint a piros ász. Persze utána pár hónapig csak a port fogta.
Mostanra minden együtt állt a kipróbáláshoz. Volt fűszer, volt serpenyő, a csirkemell filét éppen 1300-ért adták, nekem meg nem volt időm főzni, legfeljebb valami gyorsat. Gyorsan főztem hát.

Hozzávalók:
- 2 db csirkemellfilé (kb. 60 dkg)
- 5 dkg vaj
- 1 evőkanál Louisiana cajun blackened fűszerkeverék
A körethez:
- párolt rizs vagy zöldség

A csirkemellfiléket megszórtam a fűszerrel. Igen, először a fűszert szórtam rá. Hiába adott András tanácsot a felhasználást illetően, hiába olvastam később utána, én elolvastam pár receptet, mindenhol először fűszereztek és utána adták a zsiradékot, ráadásul mindenki olajat használt. A vajon is sokat hezitáltam, de végül meggyőztem magam.

A hús egy órát állt, aztán megöntöztem olvasztott vajjal, ami rá is dermedt hamarosan. Pedig nem volt olyan hideg a konyhában.

Azt írták, hogy a sütőt elő kell melegíteni 200 fokosra. Megvolt.

Aztán a serpenyőt is fel kell hevíteni igen melegre (smoking hot). Na, adtam neki.

Beletettem a csirkét a serpenyőbe, lett is rögvest nemulass! Alig tudtam megállni, hogy lejjebb vegyem a lángot. Öt perc után megfordítottam a húst.

A másik fele is kapott öt percet, aztán ismét megfordítottam, és betettem a sütőbe további öt percre.

Egészen jól nézett ki.

Félretettem a melleket pihenni, közben összedobtam egy rizsát. A tányéron maradt vajat felhasználva megpároltam egy halom lehetetlen színű répát kevés paszternákkal, két karalábéval és egy fej hagymával. A biztonság kedvéért arra is szórtam a fűszerkeverékből.

A rizzsel és a zöldségekkel tálaltam.

A konyhatechnikai malőr ellenére valami isteni ízes, szaftos és puha lett a madár. A só éppen eléggé átjárta a húst, a fűszereknek ugyan erre nem volt idejük, de hát ott volt a kérgén. Az étel mellett felfedeztem az öntöttvas serpenyőben rejlő lehetőségeket. Éppen most kaptam egy süllőt, abból lesz a következő fogás, amit benne készítek.

Vendégposzt Fenchurch68 telefonjából

(Szokás szerint előtte elfelejtettem hozzávalókat fotózni, közben meg vagy a fénykép lesz tökéletes, vagy a kaja ehető, úgyhogy elnézést a minőségért.)

Nézegettük az egyik négybetűsben, hogy mit is kéne enni, és bár a legutóbbi pisztrángos kudarc (pocsolyaízű volt, és szétesett sütés közben) óta én elkerülöm a halas hűtőt, édesem mégiscsak lőtt két aranydurbincsot féláron, másnapi lejárattal. Hát, mondom, jó, én megsütöm, ha utána zokszó nélkül megeszed :D

A válasz elég egyszerű: főzzünk szilvásgombócot, de legyen kevesebb a szilvánk, mint amennyi tésztát készítettünk (merugye nem fogunk vastag tésztát tenni a szilva köré).

A szilvásgombóc tésztájának a titka a zsír. Sok zsír! A tészta Varga Zsuzsi féle receptje pl. itt megtalálható.

A receptből a bab kimaradt, mert eredetileg csak síma tokányt terveztem, így ez chilli con carne lett bab nélkül - ahogy délen, Texasban készítik. Északabbra a szegényebb családok tettek bele babot is, arrafelé drága volt a hús. Én kihagyom a - jó magyar módra, nomeg délnyugat USA módra - csilibe épített kukoricát, köretnek eszem hozzá, mert a kukoricának semmi köze a csilihez - esetleg kis kukoricalisztet (amiből az igazi tortilla készül) lehet hozzá adni sürítőanyagnak. Ez persze legalább akkora polémiát indíthat meg, mint az "igazi lecsó" receptje ...

Nincs itthon a feleségem, ezért felhoztam két szép Angus osso bucco szeletet, hogy most azt főzök. Igenám, de a hozzávalók begyűjtése során belebotlottam szárított Ancho Gigantea-ba (amit ebben a formájában már szabad anchonak hívni:), amit vagy két éve tettem el szárítva. Még úgysem készítettem igazi csili szószt szárított paprikából, így itt az alkalom.

Ez a két szárnyas remek kombináció! A libamáj íze szépen elegyedik a kacsazsírral, amit azután főzéshez használva csodás ételeket produkál. (A fiam például a rizst ezen a májas zsíron pirítja meg, amikor főtt rizst készít.) Míg édesanyám élt, ezt (is) kapott tőlünk minden karácsonyra ...

Talát épp ilyen megfontolásban kaptuk a gyerekektől a libamájat, ami azután a csodahüttőben várta, hogy megsüssem. A legmelegebb nyári napon jutott eszembe, hogy el kéne már készíteni ...

a 25 dkg cérnametélt (jó, majdnem az). Feleségem hozott egy karfiolt, hogy rántsam ki, de ne az egészet, mert egy kis levest is szeretne belőle főzni.

Velem lehet beszélni, majd félreteszem a szívét a kelvirágnak. Szerencsére minden van hozzá, nem kell boltba menni semmiért.

Úgy esett, hogy elfogyott itthon a házi készítésű erdélyi mustár. A melóhelyi hűtőben lévő felett is eljárt már az idő, elég bizalmatlanul nézett ki, kanalizáltam hát. Szerencsére Asztalos Laci nemrég hozott az Arbatból egy húszdekás doboz mustárport, és akadt még vagy nyolc deci sűrített must is lefagyasztva. Nekiveselkedtem hát, és készítettem egy adag jóféle mustárt. Be is harangoztam a cégnél, hogy másnap reggelire mindenki valami hozzáillő fogással készüljön, mert meg kell kóstolni. Vki fel is ajánlotta, hogy hoz egy tepsi sült hurkát-kolbászt, mert amúgy is illő lenne felhasználni. Megvolt a lakoma, krákogott, könnyezett és fújta az orrát feszt az egész csapat.

Ebédhez is magammal vittem a mustárt, mivel egy kis frankfurti virsli volt a menü. Ebédnél egy más összetételű csapat szokott a kis étkezőnkben összejönni. Kínálgattam őket is, ízlett nekik, kenték rántott húsra, szendvicsbe, akadt, aki a csilis bab mellé kanalazott belőle. Kócos egyenesen a tejföllel leborított tésztájára tett egy kanállal, és szépen elegyengette. Egészen jól nézett ki, nekem meg rögvest beindult a fantáziám. Tejföl és mustár együtt valami husival, némi fűszerrel, mellé egy kis rizsa, hm..., de finom is lehet.
Az ötletet tett követte, és elkészült a mustáros-tejfölös csirkecomb.

Unortodox módon ... Egyrészt nincs annyi szilvám, hogy megtöltse a rézüstöt (35 literes), másrészt meg lusta vagyok fél napot tüzelni és kavargatni.

Így azután maradt a már bevált sütőben sütés módszere. A közeli 4 betűsben adtak szilvát 189Ft-ért - ennyiért vétek lenne otthagyni.

Pár napja volt egy rövid cikk és videó az Indexen, ami egy gyors, ám tápláló reggelit mutatott be.

Még szavazás is volt hozzá, hát gondoltam, hogy megcsinálom. Kicsit egyszerűbben, de szerintem volt olyan jó, mint az eredeti.

Barátunk, akinek dílere van, nagyon panaszkodott, hogy fájnak az izületei. Eddig mi kaptunk tőle gyógykenőcsöket mindenféle bajra, de most elhatároztam, hogy valahogy segítek neki.

Mivel évek óta készítem ezt a gyógylevest, amit azután kivonat formájában lefagyasztok, hogy ha begyullad a csigolyám, akkor kúráljam vele, most neki készítettem el. Semmi különleges nincs benne, csak egy monstre csontleves.

Középsúlyos házibulik és csapatépítés címén szervezett céges tivornyák közkedvelt eledele. Mivel az esetek jó részében a falon végzi - akár a borsó -, tehát a lehető legegyszerűbbnek kell lennie, gondosan kerülni kell az autentikus hozzávalók és módszerek használatát. Nem vacakolunk 00-ás liszttel, kovászolással pláne nem. A sugo-hoz nem napon szárított paradicsomot keverünk konzerv hámozott paradicsommal, a frissen szedett bazsalikomot is nyugodtan elfeledhetjük. Feltétnek sem feltétlenül pármai sonkát használunk, a sajt meg aztán végképp nem bivalytejből készült mozarella vagy Pecorino Romano.
A tésztához sima liszt, cukorral felturbózott élesztő, só és napraforgó étolaj kell, no meg némi víz. A mártáshoz egy kis házi paradicsomlé, hagyma, fokhagyma és temérdek szárított fűszer kell. Ha esetleg akad otthon egy kis doboz paradicsompüré, az már extra hozzávaló. A mártást alaposan meg kell sózni és bőven cukrozni. A pálinkától eltompult ínynek kell a harsány ízesítés, ilyenkor már nem vevők a szokatlan zamatokra. A tetejére bőven megteszi valami saját márkás szalámi vagy bacon, a sajt pedig nyugodtan lehet 1500-1600 forintos lakossági trappista.

Megsütjük, bezsebeljük az elismerést, és reménykedünk hogy a kedves vendég már hazafelé, az utcán dobja ki a rókabőrt.

Vetettem 6 tő kecskeszarv paprikát, mert nagyon szereti a család. Egy párat már megettünk - idén iszonyúan csípős lett. A paprikát szedni kell, hogy sokat teremjen, ezért lekaptam, ami a töveken volt.

Sikerült feldolgozható mennyiséget szednem, már csak a kevés hozzávalót és befőttes üvegeket kell gyűjteni.

Chili=a paprika fajtája, chilli= az étel neve :)

Feleségem egy napig távol van, gyorsan olyat kell főznöm, amit (elvileg) nem szeret. A csodahüttőben rejtegettem egy adag szarvas apróhúst, ezt akarom felhasználni.

Volt még egy szép világos hátszíndarab, gondoltam, azzal felhigítom kicsit a szarvast :) Nagy adagot terveztem, hamár belefogok, hogy tudjak adni a gyerekeknek, meg a táncos társamnak is belőle.

Újkrumpli már nincs (lassan semmilyen krumpli sincs) elfogadható áron, de ez a poszt még akkor készült, amikor volt...

Az év első parázskrumplijára mindig nagyon várok. Akkorra már szépen megnő a petrezselyem is a kertben, nomeg csalhatok is kicsit magamnak egy kis hagymával.

Mitadisten, pont most jelent meg a Fény piacon a spárgavég is, amit igencsak olcsón lehet megvenni, lévén nem EU konform :)

Roppant illetlen dolog olyan ételt posztolni, amit az ünnepelt nem szeret, de hát mit csináljak? Semmit sem szeret ...

Hamár annyi egyszerű gomba receptet posztoltam, jöjjön még egy, de ez közönséges barna csiperkéből. A cimke szerint BIO volt, de nem tudom, mitől NEM bio egy gomba. Igaz, a letermett gombaföldre - amit vettem a veteménybe trágyának - az volt írva, hogy Bio gombatrágya...

Viszont ez a gomba pár nap alatt a feledés homályába merült. Szerencsére véletlenül belebotlottam a hűtőben és azonnal meg is kell csinálni, kár lenne érte.

Vendégposzt kobold63 konyhájából

Gyerekkorom óta szeretem a kaparót rágogatni. Levesben nem annyira, mint kirántva. Az volt a kedvencem mindig. Talán, mert Édesanyám külön nekem készítette, persze lábas, kapirgatós csirkéről levágva. Mióta a konyhakész csirkét vesszük, ettől a csemegétől is elestünk. Pedig sokan tudjuk és megbecsüljük a cupákás szopogatnivalót a levesből, vagy esetleg ezt a ropogós rágcsálót.

Sokféle ételt kipróbáltunk már kóborlásunk alatt, különlegességket vagy jellegzetességeket, sokukat családi repertoárunkban tartunk. Csak az az izé van, hogy rengeteg ilyen finomságot szeretünk, évekbe tellhet, mire megint rákerül a sor valamelyikre. Utána meg is kell enni ezt a sok készítményt. Amig a nagy család, nagybélű ifjak besegitettek, más volt. Most viszont kettőnknek igencsak lecsökkent a szükséglete, amit időnként még ilyen-olyan megszorításokkal is tetézünk, viszont azt főzhetünk, amit szeretünk, senki válogatósságára sem kell tekintettel lenni. Persze amikor jönnek, akkor összetörjük magunkat, hogy a kedvükben járjunk. Ezt mindnyájan ismeritek és csináljátok.

Az ázsiai konyha kedvencünk, sok receptet eltanultam, itthon is csináljuk. Módosítok a szájízünk szerint. Ez a csirkeláb recept is ilyen. Nagyon elterjedt egész Ázsiában a helyi izlés szerint variálva. Az alapja, a készitési mód az fontos, de aztán csak a fantázia és a kamra felszereltsége szabhat határt a szósz összeállitásában. Mi nagyon csipősen szeretjük, erre kitérek még külön. Eléggé pepecselő maca, nem érdemes néhány darabbal kezdeni. A kész étel nagyon jól fagyasztható , 25-30 db láb még jól kezelhető adag.

Ennek is eljött az ideje. Hajdanában szinte hetente főztük, tejfölösen, kis csípőssel, egy-két karéj kenyérrel nem volt tőle jobb falat. Van, aki berzenkedik a baromfibelsőség fogyasztásától, én szerencsére nem tartozom közéjük. Jöhet szinte minden állat szerve, legyen az harcsamáj, sertésszív vagy éppen birkatüdő. Mivel ez utóbbiak éppen nem voltak a közeli hentesnél, maradt a zúza.
Persze ez az ipari termék nyomába sem léphet a saját kézzel levágott falusi csirke hasonló alkatrészének, azért nagyobb baj nem volt vele. Kicsit úgy nézett ki, mintha betépett páviánok nyiszálták volna ki szerencsétlen madarakból egy különösen jól sikerült estén, de megfelelő adjusztálással használható alapanyag vált belőle.

Tombol a zöldbabszezon! A kertben 4 ágyásban ontja a babot a növény, 15 méteres kerítésen meg fejtenivalót termeszt a feleségem.

Amit leszed, azt gyorsan meg is főzi, így már bő egy hete zöldbabot eszünk zöldbabbal. A kedvencünk a kevés vízben párolt szálak egy kis pirított prézlivel és tejfellel (én még vajat is teszek rá magamnak).

Végre megindult a termés a csilipaprika ágyásokban. A legtöbbet termő Ancho Gigantea csilit gyorsan leszedtem. Ezt a paprikát hivatalosan poblanonak hívják, mert még nem szárított. Viszont ezt a konkrét változatot már zöld formájában is anchonak nevezik :)

Ez a paprika nem csíp, remekül hordoz mindenféle fűszert, így döntöttem egy keleti ízesítés mellett.

A hosszú hétvégére főzni kellett valamit. Finomat, kiadósat és sokat, mert amúgy a befőzések miatt foglalt lesz a konyha. Jött az első csilikrém, az első paradicsom ivólé és az utolsó szederszörp. A fagyasztóban állt még tavalyról a zsenge fejtett bab, az újból is bespájzoltam, szóval abból kellett használni. Igazából semmi konkrét elképzelésem nem volt, de pénteken éppen a Csarnokban akadt dolgom munka ügyben, benéztem hát a kedvenc hentesemhez. A pultban egy sor pofás malacfej vigyorgott, meg is született az ötlet, babot főzök fejjel.
Gondoltam, kombinálok egy firenzei-jellegű paradicsomos babot egy magyaros pörkölttel, egyféle fúziós fogást alkotva. Igaz, ettől a kifejezéstől feláll a szőr a hátamon.

Meg a folyománya - egy kis adag káposztás cvekkedli. Hónapok óta próbálok Budakeszin káposztás rétest venni (átmegyünk a városkán jövet-menet a Balatonra és remek rétesbolt van a főutcán), de vagy zárva van, mert későn érünk oda, vagy nincs, és már nem is tesznek be újabb adagot. Kétszer sikerült 1-1 darabot vennünk.

Pedig nagyon finom a rétesük, én 4-5 darabot is megeszem káposztásból - ha van - egy ültő helyemben.

 Ütöm a fejem rendesen, hogy nem tanultam el anyósomtól a rétes nyújtását: ő délelőtt megkérdezte, hogy legye-e rétes, és ebédre már ki is sült!

Hirtelen felindulásból vettem egy fej káposztát, hogy legalább káposztástésztát ehessek.

Ez már annyira kevés kalóriát tartalmaz, hogy fél órával a megevése után megéheztem. Lehet, hogy többet kellett volna enni belőle?

A szomszédnak rengeteg cukkínije nő, így kaptam még egy érettebb példányt. Már egy ideje igérgetem a cukkínitócsni receptjét, hát most elkészült.

Lila gyökérzöldség és nem cékla, mi az? Sárgarépa.
Szeretem meghökkenteni az embereket. Ezért termesztek fehér epret, málnát és szilvát, sárga céklát, színes szárú mangoldot és tiritarka sárgarépát. Kapok minden évben vetőmagot. Idén is így esett, a szakállas ember Karácsonyra hozott mindenfélét, feketét, fehéret, tarkát... Upsz, az egy másik történet.
A korábbi évekkel ellentétében most nem keveréket kaptam, hanem többféle színből egy-egy tasakkal. Volt fehér, sárga, piros, narancssárga és lila. Persze nem estem kétségbe, minden zacskóból tettem egy késhegynyit egy kis fiolába és alaposan összeráztam. Így aztán nehéz mellényúlni, ha felszedek egy adagot, akkor lesz benne mindenféle. Különösen így van annak fényében, hogy a föld betonkemény és csak ásóval lehet szedni, akkor viszont kijön egy nagy csomó egyszerre.
Elég korán sikerült elvetni a magot, szépen ki is kelt és az öntözést is meg tudtam oldani, volt víz bőven a kútban. Júniusra már egészen szépek voltak, párszor szedtem is belőle párolt zöldségkörethez. A korábban kapott keverékekben a lila volt a fekete bárány. Mind közül az lett a legnyeszlettebb és nem is volt túl sok belőle. Bezzeg idén! A lila nőtt a legnagyobbra, akadt 30 centis is közöttük, még az ásóval is meg kellett küzdenem, mire ki tudtam szedni. Az ördög tudja, hogyan tud abban az agyagos, köves földben így megnőni.
Szóval a répa megnőtt, én megéheztem, gondoltam, főzök egy jó zöldséglevest. Aztán persze továbbgondoltam, hiszen nem vagyok én kecske, hogy csak zöldséget egyek. Volt a fagyasztóban bő két liter húslé, vettem még 40 deka lapockát és lett belőle zöldségleves húsgombóccal.
És rajtam volt a sor, hogy meghökkenjek.

Nem lehet mindig recepteket posztolni, néha szükség van kiegészítő alapanyagok elkészítését is ismertetni.

Igazi zsemlemorzsát már rég nem látok a boltokban. Azok jó esetben maradék kiszáradt kenyerek, vagy pékáruk. Néha vajas kifli is kerül bele, akkor hamar meg is avasodik. Ráadásul nem is nagyon olcsó.

Viszont van egy-két multi, aki egészen finom vizes zsemlét süt. Azt szoktam kivárni, amikor akciósan 10 forintért lehet kapni (a mostani akciós héten 10 Ft darabja az Auchanban - ez itt nem a reklám helye ...). Valamelyiknél csak kapok, akkor meg bespájzolok egy bő kiló igazi prézlire.

Szüreteltünk a szomszédban - elvoltak nyaralni - és sok monstre cukkínit találtunk. Egy nagyot minden esetre lenyúltam, hogy ebből cukkíni tócsni lesz. Volt rengeteg paradicsom is: kicsi és nagy, édes és pikáns. Azt is leszedtük az ukázhoz igazodva.

Végül a fiamék elvittek egy nagy cukkínit, meg a kicsilyány is lecsapott egy másikra, hogy ők majd cukkínitócsnit készítenek, így azután nekem valami mást kellett kitalálnom. Pár éve jó lett a tökspagetti, akkor most megpróbálom ugyanezt cukkíniből!