Vendégposzt: Anica inkognitóban
Nyári családi uzsonnára készültünk, ilyenkor mindig kínban vagyok, mit is főzzek. Anyós nem eszi a halat, após nem szereti a rizset, a gyerekek (enyémet is beleértve) válogatós majmok, úgyhogy nem egyszerű a történet. Ráadásul ebben az irtózatos hőségben nincs az az isten, hogy a biokém laborokban is tenyésztett legjobb táptalajt, a húslevest tegyem az asztalra. Szerencsére sógornőm – bár ő maga nem főz, de – nyitott mindenre, sógoromnak meg mindegy, csak bor legyen előtte/alatta/utána.
A helyzetet súlyosbította, hogy a férj közöle, ő úgy gondolta, tarját,csirkét és gombát grillez. Na, ha ő úgy gondolta, ki vagyok én, hogy másképp gondoljam?? Tudjátok, ki kezd el vitatkozni azon, hogy én egész másképpen terveztem, mondjuk, valami töltötthús formájában, hagytam a fenébe a dolgot, inkább megpróbáltam a pozitívumot megtalálni: a hús nem az én problémám.