Anica inkognitóban
Imre Apó blogos életem egyik bástyája: számíthatok rá, a jószívűsége határtalan, türelme emberfeletti. Órákon keresztül folytatott beszélgetéseink során sírtam már ki magam virtuálisan a vállán nemegyszer és röhögtünk jókat máskor.
Nem emlékszem, mikor kezdődött az ismeretségünk, egyszercsak volt. És azóta van, slambuc óta vannak.:-)
Valahogy úgy alakult, hogy a csalafinta Imrével - aki névbitorló, hiszen nem is nevezhető apónak – jóval többet beszélgettünk napközben mint bármelyik másik bloglakóval, gyerekneveléstől almástésztán keresztül mindenről, és bármiről.
Amikor telefonon meghallottam a hangját, az első mondatom ez volt: milyen fiatal hangod van! Na igen, szépasszony, kisgyerek, így könnyű! :-D
Be kell valljam - utólag megtehetem - nekem egy-két héttel korábban „mutatta be” becses nejét, mint nektek. Akár két összeesküvő, úgy sutyorogtunk, mert azért lapított, hogy elárulta, rendesen! Persze, mint aki nem szokta a titkos utat, be is bukott, de nem kaptunk ki Remytől.
A személyes találkozásunk kikerekítette a képet, ami már előzetesen is megvolt bennem: Imre (nem szereti az Imi nevet) egy jólelkű, segítőkész, naívnak tűnő ember, akinek azért vág az esze. Imádja Remyt (és viszont), és mellette lehet kicsit bohókás, kicsit a szöszke kicsi fiukkal együtt ő is gyerek. Nagy az igazságérzete, nyitott, jó emberismerő és kaptam tőle egy olyan mondatot, ami nagyon boldoggá tett: „Ránk mindig számíthatsz!”.
Ember.
Kedves Imre Apó!
Isten éltessen egészségben, boldogságban, szeretetben és szerelemben és még nagyon sokáig játssz, bolondozz a kis Benivel és süss nagyon sok finom remygömbölyítő süteményt!
A torta receptje Andrass9 tollából, hogy az se maradjon ki Imre Apó választékából:
Ez egy gluténmentes sütemény, a Sacher torta apám által sütött változata, amit most anyám szülinapjára készített a feleségem.
Mivel Imre Apóval egy napon születtek, gondolom nem szentségtörés, hogy őt is ezzel a tortával ünnepeljük!
Összetevők:
- 6 tojás
- 10 dkg vaj
- 15+5 dkg porcukor
- 5 dkg jófajta kakaópor (opcionális)
- 15 dkg étcsokoládé
- 20 dkg finomra darált dió
- 1 csomag sütőpor
A belsejébe és a tetejére:
- Házi lekvár - valamilyen pikáns fajta
A bevonat:
- 15 dkg étcsokoládé (legalább 60%-os, ha teheted)
- 5 dkg cukor
- 5 dkg vaj
- 2 evőkanál tej
A vajat a 15 dkg cukorral habosra keverjük, beleöntjük a megolvasztott étcsokoládét (olvasztás helyett lehet reszelni is, de az macerásabb) és alaposan elkeverjük, majd egyenként beledolgozzuk a tojások sárgáját. Hozzákeverjük a darált diót.
A tojásfehérjét az 5 dkg cukorral kemény habbá verjük és a tésztába forgatjuk. A masszát kivajazott 22 cm átmérőjű tortaformába ügyeskedjük és 180 fokos sütőben kb. 50 percet sütjük. A mienk kicsit laposka lett, többek közt mert 26cm-es formába került 22 helyett.
Rácson kihűtjük, majd kettévágjuk, és bekenjük egy jó pikáns lekvárral (tetejére is lehet egy vékony réteget kenni). Arra számítsunk, hogy nem fog túl sokat felszívni, mert a tészta dió alapú.
A bevonathoz a csokoládét összetörjük és egy lábosban a vajjal együtt és kis lángon melegítjük (biztonságosabb, ha vízgőz fölött olvasztunk, de ügyes kézzel anélkül sem ugrik össze a csoki).
Hozzákeverjük a vizet és a cukrot is, hogy egy sűrű, de kenhető masszát kapjunk (kontrasztosabb lesz a torta, ha a mázból kihagyjuk a cukrot). Végül bevonjuk vele a torta tetejét és oldalát. Sajnos nincs abszolut pontos receptünk a bevonathoz - van amikor puha marad, van amikor meg a fénye hiányzik. Ezt a sokéves gyakorlat alakítja ki.
A tortát kihűtés után akár gyertyával is felszolgálhatjuk, de a tüzijáték apró szemcséi is lefújhatók a kemény csokimázról.
Boldog születésnapot Édesanyám és Imre Apó!
