Riadalomra nem sok ok van - egyre kevesebb a friss alapanyag, amit télire tartósítani kellene valahogy.
Bár már szerepelt a sült paprika, mint savanyúság, ismét megihletett 5 kiló kápia paprika összesen 500 forintért. Nem tudom, feleségem hogy csinálja, de néha felbukkan valami monstre adag alapanyaggal bagóért.
Erre ébredtünk! Hűvös, nedves, de tündöklően fehér. Valahogy meg kell ünnepelni - nomeg azt is, hogy a kisleányunk marad még egy napot idehaza.
Édesapám kertészpecsenyének hívta a sült úritököt, ott a Nyírségben bizony úri étel volt a szegény családoknál. Mifelénk nem lehet normális sütőtököt kapni. Van ugyebár a sonkatök, ami megsütve vizes lötty lesz. Aztán ott a „halogéntök”, ami talán nem rossz, de a tengernagy hype miatt rohadt drága. Az igazi, az úritök, a Nagydobosi szürke héjú, vastag, narancssárga húsú, errefelé csak elvétve fordul elő. A talaj nem igazán alkalmas a termesztésére, nekem talán egyszer sikerült elfogadható termést szüretelni. A zöldségesek sem foglalkoznak vele, pár apróbbat árulnak ugyan, de az többnyire sápadt, éretlen. A sütőtök öt kiló felett kezdődik. Ekkorát a kereskedő nem árul, mert egyben nem tudja eladni, felaprítva meg könnyen megromlik.
Nem kell megijedni, nem paradicsom a téma - azt már mind befőztem!
Szeretem a terményt a szezonjában, de nagyon nehezen fizetem meg szezonon kívül. Elég sok tartósítási módot írtam már meg, de egy kimaradt a listáról!
A remuládok egy értelmes humanoid faj a Star Trek univerzumban. A vulkániakhoz hasonlítanak, mivel azok rokonai, de velük ellentétben a remuládok nem tagadták meg az érzelmeket és pont emiatt vándoroltak ki a Vulkánról földi idő szerint valamikor a 4. században. A remuládok militarista, hódító hajlamú faj, akik felettébb hisznek saját és birodalmuk vélt felsőbbrendűségükben, ugyanakkor egymást is könnyedén elárulják egyéni opportunista érdekek miatt, amit az is jelez, hogy már számtalan kormány távozott puccsal a hatalomból, és ha úgy adódik a merényletektől sem riadnak vissza...
Upsz! Azok a romulánok.
Feleségem készített darált disznóból pörköltet. A koncepció jó - hortobágyi palacsintát kellene belőle készíteni! Megjött a kisleányom is, aki pukkadásig ette magát a friss édes palacsintával, valamint gyomorrontása is volt, így a hortobágyira nemmel szavazott :(
Most akkor mit főzzek? Eszembe jutott a rakott kel, ami rég volt, kértem hát feleségemet, hogy hozzon egy szép kelkáposztát, majd abból sütök.
Valahogy ezekben a párás napokban megnőtt a levesfogyasztásunk. Ismét kiürült az aktuális levesesfazék, valami kellene bele. Karfiol most volt kétszer is, hát mi legyen?
Szokásos expedíció a csodahüttőbe: "Óriás csirkeaprólék kapirgálósból" mondja egy felirat, és ezzel el is dőlt a sorsa.
Hogyha ezt a én galambocskám, Galuska Galagonyovics megérhette volna...
Aranygaluska volt a héten a csumiban. Nem elég, hogy valami híg, íztelen trutymóval öntötték nyakon, de ráadásul a Dejó nevű förtelembe forgatták bele az egészet.
Na, majd én, gondoltam.
Este van, feleségem színházban. Megettük az utolsó kanál karfiollevest is, én meg nagyon ennék valami levest vacsorára. Körbebámészkodtam a spejzban, mit találok és a vöröslencse ütötte meg a szemem. Azt nagyon szeretem, és már készítettem currys változatát karfiollal, de most valami egyszerűbbet és főleg levest kéne főzni.
Ezt a süteményt csak így hívjuk, ezzel a névvel van bejegyezve az szakácskönyvbe. Lehetne a neve bögrés diós, de akkor nem emlékeznénk rá, hogy kitől kaptuk a receptet.
Megirigyeltem Andrástól a tojássalátát. Mivel a kelt dolgokat lehetőség szerint kerülnöm kell, gondoltam egy kis pufferanyaggal dúsítom a tojást, úgy kenyér nélkül is laktató. A borsó magas purintartalma miatt kiesett, helyette krumpli került bele. Az elnevezésen sokáig törtem a buksimat, szerettem volna szabatos lenni. A tojássaláta ugyebár nem jó, mivel a tojás csekély mennyiségben van képviseltetve a keverékben. Az izét már lelőttem a szójánál, a kutymuty az ebtartókat zavarta össze, a Fradi saláta meg esetleg a B-közepet hozná a nyakamra. A majonézes, tejfölös, mustáros, citromos és fehér borsos burgonya almával, mogyoróhagymával, csemegeuborkával, csemegekukoricával, párolt répával valamint kemény tojással egzakt, de túl hosszú.
Mindegy, vágjunk bele.
Feleségem hazaszólt, hogy nem jön ebédre, egyek valamit egyedül. Kutakodtam a varázshüttőben, de csak egy kis maradék paradicsomleves és két adag lecsó árválkodott, mint főtt étel. A levest először is azonnal megettem, mert az finom volt. A lecsóhoz viszont kellene valamilyen hús is, mert kevés benne a kolbász. Irány a mélyhűtő, ahol találtam egy kis darab marha hátszínt. Gondoltam ebből ki lehet valamit hozni.
A gesztenyetortás születésnapon a vacsora kacsasült volt. Nem is csak úgy, hanem az ünnepelt kifejezetten ezt kérte. Ünnep az ünnep - szótfogadtam, és vettem két méretes pecsenyekacsát (nem, nem métereset:).
Feleségem süt. Már megint süt. Szerencsére már megebédeltünk, így nem fogunk a konyhán összeveszni. Jó barátnőjének meggyes muffint süt, amiben nincs semmi liszt.
Gyakran nézem a TV Paprikát, bár a reklámoktól már luftballon méretű a fejem (a Pocaktól meg egyenesen idegbajt tudnék kapni). Éppen vacsoráztam, amikor feltünt egy elég érdekes, ám roppant egyszerű étel. A nevét nem hallottam, mert a hang le volt tekerve. Gondolkodtam rajta az este, hogy meg kellene főzni és a tervet a tett követte másnap. Már éppen elkészült, mikor látom, hogy ismétlik. Hangot adtam a TV-re, és figyeltem. Kétszer is elhangzott a név: "Penhegörti", meg valami rövid magyarázat is, hogy ez a szegények étele volt Ausztriában. A Google nem ismerte a szót, így lehet, hogy félrehallottam.
A csirkenepper vasárnap hozta meg az árut. Nem csirke volt az bizonyos. Morfológiailag csirkealkatúnak néztek ki, de ezzel meg is szűnt minden hasonlóság. A legkisebb bőven verte a háromötvenet, a nagyobbik meg majd’ négy kilós volt. Lelkem nyugalma végett végül is csirkének neveztem őket, bár némi fenntartásom azért volt. A jelentős BMI-hez jókora adag testzsír is társult. A madarakat szétadagoltam, külön-külön kettesével a combokat, a mellfilékből is lett két takaros csomag, szárny, far, máj rántani, hát az aprólékkal levesnek. A nyakáról és a melléről levágott bőrt és a hájat szintén eltettem.
Festik a gyerek új lakását! Ez sok fiatal és éhes szájat jelent, amit bizony valahogy tömni is kellene. Biztos nyerő étel a sertéspörkölt (más vallásúaknak a csirkepörkölt) friss nokedlivel.
Beindult a születésnap szezon a családban. Az "öregek"-én már túl vagyunk, de jönnek a "kicsik". Az első a sorban kötelezően egy gesztenyetorta.
Szójapörkölt, szójakolbász, szójafasírt, szólj a nővérkének, hogy befostam! Hofi Gézának nem (sem) ízlett. Volt szerencsém az életben is találkozni vele, nem volt az a szóján nőtt alkat.
A tojásos nokedli mindenki számára örökre kapcsolódik a fejes salátával ecetes cukros lében. Most akkor mit csináljon az, aki speciel novemberben akar olyat enni, és a fejes saláta még primőrként sem nagyon fellelhető a boltokban?
Minden alkalommal, mikor kiérkezem, első dolgom egy alapos bevásárlás. Persze a gyerekek nem tartják a hűtőt üresen, csak éppen más van benne, mint amit szeretek. Három kötelező venni/tennivalóm van az első nap:
Négyen kelünk útra: Cubák, Zokni, Bocsi (Zokni vőjelöltje) és jómagam. Sanyihoz megyünk, aki egy kelet-magyarországi folyón űzi a mai napig a szakmát, melyet valamikor együtt tanultunk. Korán reggel átbuszozom a szomszédos megyeszékhelyre, ahová Cubák jön értem, és együtt megyünk D-be. Szokás szerint késik kicsit (én ébresztem maroktelefonon, ugyan, mikor jönne már?). Alig három unikum múlva meg is érkezik, bemálházok, és már robogunk is. D-ben már várnak, átpakolunk a másik járgányba, aztán az ijedtségre gyorsan rendelünk pár lángost a piacon.
Itt az ősz, felhúzásra érett a zeller. Ilyenkor már az illata is elkábít, kénytelen vagyok egy krémlevest főzni. Persze volt már ilyen recept, de mint ott is megjegyeztem, ez minden alkalommal más - ahogy az összetevők diktálják!
Feleségem befutott két miniatűr kacsacombbal, amiről ráadásul sejtem, hogy nem igazán kedveli - csak nekem hozta. Viszont akartam valamit birsalmával készíteni, hát gugliztam kacsacomb + birsalma feltételekkel. Az első ajánlat Fűszeres Eszter receptje volt.
Nehéz eldönteni, hogy sajtosnak vagy túrósnak nevezzük, mert mindkettő van benne rendesen. A mi családunk csak a "Mami pogácsája" néven ismeri, amit feleségem sok-sok éve süt soha meg nem szűnő vagy csökkenő sikerrel. Ha valami gyorsat akar sütni, mindig ez a választás (ahogy anyósom rétest készített).
