Blogkocsma

Van énnekem egy jó barátom, az Alföld északi tájáról. Ez az a srác, akivel bármilyen körülmények között vállalnám az együtt fõzést, pedig az ilyen duett a legnagyobb ritkaság.

A fickó iszonyú kreatív, mérnökien precíz, élvezi az ételcsinálás minden részletét, tud távlatban gondolkodni, van képzelõereje, vagány, és egyfolytában be nem áll a szája. Ennek okán rengeteg megbeszélni valónk kerül, mindig, valahányszor meglátogatom Józsán, vagy õ jön errefelé.

PO- val jól kiegészítjük egymást. Persze rém elõzékeny a betyár, mindig elõretessékel, Süllõcskét inkább figyelné, hol a titok. Hát, titok, az nincs, örömfõzés az szokott lenni.

Történt a jómúltkorában, hogy elveszett egy mappa. Volt benne néhány kép, amit Imcsim készített egy ilyen közös, debreceni fõzés alkalmával. Közben a Pásztortûz sajnos, kialudt.

A minap telefon jõ. Ez általában úgy szokott hangzani, hogy: „Szia, van nekem egy báránybordám, mit szólnál hozzá, ha elébb így készíteném elõ, majd úgy folytatnám..” Most is kérdezett valamit, majd mondja:- Képzeld, megvannak az eltûnt képeink! Esetleg a Kocsmába bevihetnéd.

Hozom is.

Túlságosan belemélyedtem a munkába és teljesen elfelejtettem, hogy ebédet kéne fõznöm magunknak. Pedig a csirkecombok már be is vannak sózva.

Nosza mi a leggyorsabb módszer? Hát serpenyõben pirítva/párolva. Gyorsan posztoljuk is.

Délután kettő felé járhatott, végeztünk a délelőtti munkával, ebédeltünk. Józsibá pénteken jött, adjatok már egy potykát fiúk, a hentesem nyaggat, jön a lánya hétvégén, kívánós, hozok érte valami disznóságot. Hozott szalonnát, hófehér, vajpuha, majd' nyolc centi vastag. Józsi (a másik) meg egy kosár zöldfélével állított be minap. Volt fenn a Hegyen (ez egy másik) vagy 1200 öl birtoka, valóságos Kánaán, csak tudnám hogyan csinálta, mikor folyton seggrészeg volt. Kenyeret – két kilós kereket – meg langallót a Helyettes hozott a faluból reggel, mikor jött a halért. (Sármelléken egy csuda pékség működött akkoriban. Az út szélén folyton állt pár kocsi - az apró udvarban nem fértek el -, még Hévízről is kijártak kenyérért. Klottgatyás-trikós, vietnami papucsos, idős bácsi szedte kifelé sebesen az irdatlan hosszú lapáttal a kenyereket a kemencéből, végigsimította egy vizes kefével, és rakta a fejkendős, kötényes néni elé a pultra, aki már adta is a következő vevőnek. Nemigen volt ideje hűlni az árunak, alig győzték sütni, valaki mindig topogott az ajtóban. A langalló maga volt a Mennyország. Nem a manapság kapható pizzaszerű valami, hanem egy kilós kenyér tésztája kilapítva, fokhagymával megkenve, öreg szemű sóval meghintve. Sütés előtt sugárirányban bevagdosták, prímán lehetett kézzel tépni. Mindig kettőt kellett vennünk, mert egyet simán megettünk csak úgy magába', mire kiértünk a halászkunyhóhoz.) Szóval falatoztunk. Feribá irdatlan sonkahagymát hámozott, fél centi vastag szeleteket vágott belőle, és elszántam tömte magába a szalonna mellé. Na – gondoltam – erre megiszod a két liter fehéret, aztán az epéd átveszi az irányítást éjszakára.

A jó füstölt áruk szeretete évek óta piszkál, hogy kéne egy saját füstölõ. Kertes házban lakom, elférne. Ahogy múltak az évek egyre kevesebb füstöltet eszünk, az ötlet kezdett okafogyottá válni, mígnem belefogtam sok csilipaprika termesztésébe, valamint kaptam PO csodás füstölt paprikájából.

Már az õszön elkezdtem törni a fejem, hogyan legyen füstölõm, de maradjon pénzem is egy kevéske. Kinéztem egy szép szekrényt az Oázisban "csak" 70eFt - nos ez nem járható. Kerestem a weben is, de ott sem leltem kedvemre valót. Nem kell nagy, legfeljebb egy kicsi húsvéti sonka vagy egy szép méretes marhaszegy férjen bele.

Tervezgettem, hogy tulajdonképpen alu lemezbõl meg is tudnám csinálni. A lemez ára sem veszélyes, annál drágább a házhozszállítása. Nomeg ott van a füstgenerátor, amit szintén meg kéne tervezni. A gyümölcsfáim már abban a korban járnak, hogy többször vágom, mint ültetem :) Azaz volna alapanyag a forgácsnak, gyalugépem is van, meg fûrészem - garantált füstölõanyag minõséget tudnék itthon elõállítani. Csak az a szerkezet - az milyen legyen. Már készítettem egy példányt, amit kisfeszültséggel forrósítottam fel, de ott a probléma az utántöltés gyakoriságával volt. Láttam füstölõt konzervdobozból és forrasztópákából is készíteni, de az nem nyerte meg a tetszésemet.

Aztán egyszercsak jött a Nyárspolgár BBQ blog a hidegfüstöléses cikkel. Az ideális kis házi füstölõ labirintussal  . Persze azonnal megrendeltem, meg valamennyi fûrészport is a kezdetnek.

A cikkben használt "töltényszmóker" persze messze túlmutat a költségkeretemen, eszembe se jutna olyat venni. Van nekem egy 25 éves Weber gömbgrillem, majd azzal. A helybéli vasboltban járva csak kíváncsisábgól rákérdeztem, tartanak-e alumínium lemezt. És igen, van nekik 0,5mm-es lemezük 1x2m-es méretben valami 4000 Ft-ért. Összetekerve befért a kocsiba, jött is velem haza. Most már biztos, hogy kipróbálom a házi füstölést!

Nem is tudom, mit ünnepeltem inkább:

1, Elkészült és beérett (és egy kicsit ki is száradt) a saját füstölésû kacsa, liba és marhahúsom, vagy

2, Kaptam a barátunktól, akinek dílere van, egy gyönyörû cserépfazekat

A két esemény szerencsésen tudtam ötvözni egy fenséges vacsorában. Egy majdnem autentikus sóletben. Már volt egyszer a terítéken egy olyan sólet, amit a nagykönyv megírt, de most egy picit módosítottam a recepten. Nem volt libanyakbõröm, ganefet meg nem akartam készíteni, ezért helcli sem lett, valamint nem szeretek lisztet tenni a sóletbe, és a zsírt is redukáltam. Álljon hát itt egy finom sólet, kóser módra elkészítve.

Őszre elfogyott a lelkesedés és az energia. A cudar időjárás miatt szinte lehetetlen volt az őszi kerti munkákat elvégezni. Az október 23-i igen hosszú hétvégén terveztem az új kertben az ásást és a gané behordását, természetesen négy napig zuhogott. A következő hétvégén tudtam végül megcsinálni, de nagyon megszenvedtem a sáros földdel. A Hegyen aztán végképp nem jutott idő semmire. Egy részét felástam, aztán hagytam úgy tavaszig.
Most, hogy hirtelen kitavaszodott, neki kellett veselkedni az ásásnak, hogy még idejében elvethessem, amit kell. Komisz föld van arrafelé. Köves, mint a nyavalya, és az is csak 50-60 centi vastagon, onnan jön a mészkő. Igazából csak azzal van gond, hogy belenyomjam az ásót, mert amint felfordítom, már szépen szétomlik a föld. A tavaly lehullott temérdek eső bemosta a talajt a kövek közé, így aztán olyan, mintha murvával lenne leterítve.

Nem jó dolog ez a diétázás. Folyton éhes vagyok!!! Most is kimentem a konyhába, hogy enni kéne valamit. Kenyérhez nincs kedvem...

Hopp! Most vettünk az Aldiban bébi portobelló gombát, meg zsenge cukkínit. Van répa és egyéb zöldség is, ideje hát egy curryt készítenem, úgyis rég volt, nomeg a távolkeletiek többsége igencsak sovánka - hátha nekem is segít. Feleségem nem nagyon eszik mostanság ilyesmit, de azért úgy készültem, hogy legyen mindkettõnknek.

A diétás doki 160g szénhidrátot javasolt naponta (ennyit még tán soha nem ettem :). Reggel már ettem harmincat, meg délben is volt vagy negyven. Legyen annyi elég neki, inkább eszem zöldeket meg fehérjét.

Feleségem HALAT VETT!!!

Ilyen csoda nem fordult még elõ az elmúlt 42 évben! Még a halaspult környékét is elkerüli a boltban, ha teheti. Most viszont a vajért el kellett mennie mellette, és meglátta a makrélát, amit csodaszépnek titulált. Különösen, hogy 6300-ról 1200-ra volt leértékelve...

Azt meséli, hogy a szeme szépen csillogott, halszag sem volt. Megkérdezte hát az eladót:

- Szabad-e ezt megvenni?

- Természetesen! Friss, ma reggel érkezett egyenesen Marseille-bõl. Kicsit nagyon túlrendeltük magunkat, ezért a leárazás.

- Akkor adjon kettõt.

- Rendben... 65 dkg lett, megfelel? nyújtotta át a zacskót a halas.

- ggrrrr jaj ne! Tegye még pár zacskóba legyen szíves!

Így hát gazdagabb lettem két makrélával, amit Süllöcske legutóbbi tanácsa szerint serpenyõben készitettem el.

Épp vendéget vártam, gondoltam, gyorsan kifilézem, meg van itthon mindenféle saláta alapanyag, így gyorsan megesszük, mielõtt a feleségem hazaér, mert ettõl még nem szerette meg se a halat, sem a szagát.

A barnarizs is rizs, csak nem koptatják le róla a barna belső héját, amiben sok vitamin és rost van. Azt hittem, hogy a főzése ugyanúgy történik, mint a fehér rizs esetén, csak tovább kell főzni. Utánaolvasgattam a neten és meghallgattam a dietetikus nővérke tanácsadását is. Elképesztő változatosságot találtam a módszerek között.

Találtam sütőben készítve  ahol persze nem derül ki, meddig kell sütni. Mindmegette.hu-n ezen nem csodálkoztam.

A legegyszerűbb a kuktában főzés , de ott gyanúsan kevés a javasolt vízmennyiség. Ezen a fórumon van még ezer és egy további módszer, meg butaság is.

Van aki megpirítja, mielőtt főzi  . Ezt a síma rizsnél én is használom, ha pergősre akarom készíteni.

Sőt, még barnarizs pép készítésével is találkoztam. Hopp, ez a link közben meghalt. A lényeg annyi volt a leírásban, hogy 4-6 órán át főzzük, mint a rizsnyákot is.

Talán a legjobb leírást (és átfogó ismertetést a Food & Wine oldalon találtam. Érdemes elolvasni!

Mivel ez a rizsfajta nagyon egészséges, alacsony a glikémiás indexe is, meg gyógyítja az elmebajt és a szifiliszt, ezért még Csökkentett Deutérium Tartalmú vizet is vehettem volna a főzéséhez aranyáron...

Egyesek talán úgy gondolhatják, hogy újabban valami gombócmánia lett úrrá rajtam, és azt főzök mindenhez, ha kell, ha nem. Szó sincs erről.
Egy hajdani kapros daragaluska leves kapcsán medvedoki megemlítette, hogy a daragaluska voltaképpen kikeresztelkedett maceszgombóc. Sokat nem tudtam hozzáfűzni, mivel ez az étel ismeretlen volt számomra. Az ötletet azért elraktároztam és vártam vele a megfelelő alkalomra.
Az egyik Nagycsarnokban tett látogatásom alkalmával szép libaszárnyat láttam 300 forintért. Vettem is legott három darabot. Hazaérve megtisztítottam, és leszedtem róla a hájat is, aztán külön csomagolva lefagyasztottam. Most Húsvétkor aztán eljött az a bizonyos alkalom, főztem egy jó levest, betétnek pedig maceszgombócot készítettem. A receptet innen nyúltam.

A szezon már elmúlt, meg úgy olvastam, hogy hiánycikk volt idén a birs a piacon, de azért csak megírom.

Lehet birsalmasajt is, mert a recept ugyanaz, de nekünk csak birskörtefa van a kertben. Évek óta nem készítünk, mert feleségem megpróbálkozott többször is cukor nélkül fõzni. Hiába mondtam neki, hogy az nem megy! A pektinnek kell a cukor. A végén feladta.

Idén viszont úgy döntöttem, hogy sok van a fán, évek óta csak babusgatom, hogy ne legyen kukacos, moníliás: akkor fõzök egy igazit. Amugy is közelg a karácsony meg a gyümölcskenyér ideje, abba pedig kell!

A múltkoriban már sütöttem kuglófot. Mivel formám nem volt hozzá, az egyik kedves kollégától kértem kölcsön egyet. Februárban aztán névnapomra meglepett eggyel. Azóta szemeztem vele (a formával), és lázasan keresgéltem valami receptet. Mivel a spájzban több tábla étcsokoládé hányódott, a fő irány adott volt. Az sem volt utolsó szempont, hogy valami igazi finomság legyen, amivel Kistesót is el tudom kápráztatni, vagy legalább egye egy kicsit a sárga irigység. Végül ezt a receptet használtam fel alapként, pár apró módosítással, és az eredmény pazar lett.

Ahogy igértem , elkészült az édesköményleves. Nem távolkeleti módra, csak hogy kedvet csináljak hozzá mindenkinek, aki még nem fõzött ilyet. A kis tányérkészletet csak azért használtam, hogy eldicsekedjek vele, milyen szépet lõttem :)

Az édesköménygumót mostanára már majd minden bolt zöldségpultján fel lehet lelni. Most éppen nincs szezonja, így egy kissé drága: 600-800 Ft/db, de nyár végére lesz sokkal olcsóbban is.

Jellegzetesen ánizs illatú, bár nem tolakodóan. Nevezik ánizskapornak is a leveleik hasonlatossága miatt. Alacsony kalóriatartalmú, sok C vitamin, kálium és kalcium van benne.

ljött a Húsvét, eljött a csülök ideje. Tavaly már kísérleteztem valami hasonlóval, nem is volt rossz. Persze lehetett volna jobb is. A hús-tészta aránnyal minden rendben volt, csak az eloszlás volt kissé egyenetlen. Valaki megemlítette, hogy talán érdemes lenne kisebb, haraphatóbb tésztákat készíteni, és valami egyébbel is dúsítani az ételt. Magamban igazat adtam az illetőnek, de nem szóltam neki, nehogy elbízza magát.
Törtem a fejem, hogy mi passzolna leginkább a füstölt csülök mellé. Arra jutottam, hogy a hagyma, a tejföl és a savanyú káposzta igen jó barátai a füstölt húsnak, végül az utóbbi kimaradt, nem akartam túl tocsogósra készíteni, mint kiderült, így is elég lédús lett.

Az elsõnél karajcsontba ütköztem a csodahüttõben. Sajnos csak kevéske volt, ezért kiszedtem hozzá egy darabka marha lábszárat, hogy az jó lesz. Szépen megfõztem, fotózgattam is közben, de az eredményt már nem sikerült megörökíteni az utókor számára - elvitte a feleségem a kislyánynak. Hogy ne maradjak nyitókép nélkül, ideteszem a második leves eredményét.

A második csontlevest viszont a madaras inspirálta, ahol 45 Ft volt a csomagolt marha fehércsont kilója. Beraktam két tálcával, hazahoztam, hogy lesz csontalaplé belõle, utána pedig boldogítom vele a kutyát. Főzés közben bejelentkeztek másnapra a gyerekek (odáig illatozott?), így nem alaplé lett belőle, hanem leves.

A halpaprikások, azok igazán finom étkek. Hírük is nagy, lelkes hívek dícsérik a harcsapaprikást, készülhet hasonló pontyból, igazán remek az angolnapaprikás, és persze a csuka is nagyot tud ebben a mûfajban, keményebb húsa miatt tûri a nagyon rövid lében készülést, olyannyira, hogy csukapörköltrõl szoktunk beszélni.

De a valódi pörköltek rendelkeznek egy sajátsággal, ami mûfaji elnevezésükbõl is kitûnik. Az alapanyagnak nagyon forró közeggel kell érinkeznie, pörzsanyagnak, enyhén pecsenyés, a karamellizálódott fehérje íznek kell keletkeznie, amely ízt a rövid levû étkünk egyértelmûen beépíti.

Amíg nem halakról van szó, ez jól kivihetõ, de ha például zsírra vetünk halkockákat, esetleg azon forgatni próbáljuk, látjuk, hogy ez nem megoldható, halunk törik, zúzódik, letapad, vizet enged, nem pirul. Ahhoz tehát, hogy egy igazi pörköltet készítsünk, szokottól eltérõ megoldást kell keresnünk.

Ezzel próbálkozom meg ebben a történetben. A ponty nagyon finom, nem drága, de számos problémát vet fel szálkássága, puha húsa. Ezért, mivel az irdalásról nem mondok le, ügyesen kell osztanom a húst, és a készülési folyamatokat szét kell bontanom. Azáltal, hogy elemeire tagolom, persze, nem várhatunk bográcsos egybefõzést, szokásos megjelenését az ételnek, viszont különlegesen intenzív összhatást, és szép részleteket érhetek el.

Benzin kivitt a városszéli ötbetűsbe. Útba esik neki hazafelé, csak azt kellett kivárnom, míg összeszedte a gyermekét az iskolában. Nem szeretek ott vásárolni, de olyan alapanyag kellett, ami a környékünkön nem kapható. Valami megmozdult bennem, megvettem a meglepően drága csodát és iszkoltam is kifelé, mint aki parázson lépked.

Kép innen.

Nem tudom, hogy létezik-e Thaiföldön ez a leves, de én most készítettem egyet. Igazán izletes, jó csípõs és végre megint egy lehetõség édesköményt használni.

Sok szárított gomba gyûlt össze az utóbbi idõben, mivel fafül és felhõfül gombákat jó áron lehetett kapni, meg magam is szárítottam egy szép adag békéscsabai laskát :)

Vagyis kövér, nagy gombóc. Amúgy egy szimpla krumpligombócleves.
Évek óta nem térek nyugovóra esténként, míg igazán el nem álmosodom. Ha véletlenül engedek a kísértésnek és tíz előtt lefekszem, annak hajnali ébredés a következménye. Utána természetesen valahogy visszaalszom, hogy aztán alig tudjak kikászálódni az ágyból, mikor csörög a vekker.
Valamelyik este is vártam a jótékony kómára, közben ide-oda lépkedtem a TV csatornák között. A Duna tévén a Gasztroangyalba botlottam. Nem rossz amúgy, bár Marcsi néha kicsit sok, szereti, ha a műsor többnyire róla szól. A 8. epizódban Györkönyben kotnyeleskedett éppen, ott készült ez az egyszerű étel (29:45-nél), amin szokás szerint bonyolítottam kicsit.

Már megint egyedül maradtam itthon, vettem hát egy darab bõrös lazacfilét, mert azt még nem ettem. Szusiban már ismerem a lazacot. Nem nagyon rajongok érte, mert nagyon erõszakos íze van, de hátha sütve jobb lesz, mint nyersen.

Minden leírás szerint roppan egyszerû elkészíteni, és kiemelkedõen finom, ha a végén egy pici kaporral megszórjuk. A kaprot nagyon szeretem, de most tél van, és nincs friss kapor ...

Péntekre és hétfőre szabadságot vettem ki, nagyon kitavaszodott, annyi tennivaló van a kertben, alig győzöm. Kellett valami étel, amit napokig lehet tárolni és én is megeszem többször egymás után. A kertben már nő a galambbegy saláta, meg aztán szedni is kell, mert a helyét folyamatosan ásom fel. Csütörtökön főztem hát egy tojásos nokedlit.

Már többször említettem, hogy nem vagyok híve a fõtt karalábénak - ez még ovodáskoromra datálódik vissza. Mostanság viszont gyakran teszek a húslevesbe, és meg is eszem belõle. Pedig egyszer már fõztem is levest belõle .

Feleségem általában úgy jön haza, hogy levest keres, mert azt akar enni. Azonnal. Ma amúgy is hosszúnapos, meg nincs is maradék leves a hûtõben, gondoltam, fõzök egy zöldséglevest. Ahogy szedem ki az alkatrészeket, egy szép zsenge karalábéba botlottam.

No akkor most karalábé leves lesz! Meg találtam friss kaprot is, tejfel mindig van itthon, talán még nekem is izleni fog?

Nemrég sütöttem ismét kiflit felbuzdulva a faék pogácsán, és azzal együtt készült egy kis félvekni kenyér is. Azért azt nem nevezném igazán kenyérnek ... Viszont a kispiacon gyorsan vettem kenyérlisztet - mindjárt kétfélét is: fehéret és félfehéret. Kérdeztem a molnárt, hogy sikérje van-e, de azt mondta, hogy ez jó, sikérdús liszt. Kenyérhez kb annyira értek, mint tyúk az ábécéhez, de Limara azt mondta, tegyünk bele kis sikért, én hallgatok rá. Végül az Ázsia Bt-ben kaptam :)

Elfogyott a kiflim, itt az ideje kipróbálni a kenyérsütést, bár már jóideje nem nagyon ehetnék fehérkenyeret. Elõ is vettem hát a félfehér lisztet :)

A világ legegyszerűbb spagetti receptje! Nápoly környékéről eredeztetik, a "spaghetti alle vongole" egyszerűsített változata. A recept még a carbonaranál is egyszerűbb, semmi faxni nincs vele, viszon fantasztikus az íze. Még az olasz férfiak is meg tudják főzni .)

Feleségem spagettit tett fel főzni, de nekem nem volt kedvem a szokásos paradicsomos szószhoz, ezért megnéztem mi is ennek az ételnek a receptje. Enni még nem ettem, de most, gondoltam, kipróbálom. "Ájo ojo"-nak ejtik, mert az is egyszerű.

Rákerestem a weben, ahol első találatok közt van az aglioolio.com.sg, ami egy szingapúri bisztró, de van Bali szigetén is egy éttermük. A fenn említett étel árát majd a végén ...

A paelláról az a hit rögzült bennem, hogy az tengeri herkentyûkbõl készül. Tulajdonképpen az olasz rizottónak felel meg, de sok hal, rák és kagyló van benne. Spanyol földön nem jártam, így csak egyszer ettem az USA-ban, és igencsak izlett. Mi nem vagyunk tengerparti ország, ilyen finomságok csak nehezen érhetõk el. A kicsilyány viszont járt Barcelonában, ahonnan paella fûszert hozott nekem, hát azt már okvetlenül meg kell próbálni.

Az igazi lökést egy TVpaprika-beli ötlet adta meg, ahol zöldséges paella készült. Na akkor már sínen vagyok, azt fogok fõzni. Persze valami hús nem árt mellé, ezért kivadásztam a csodahûttõbõl az ott rejtezkedõ hízott libanyárnytövet is.