Sikerült anyák napjáig halogatni a spenót leszedését a kertbõl. Feleségem az elsõ ágyás után feladta: ennyi untig elegendõ lesz, és még vinni is tudnak a gyerekek.

Itt csak 3 sor volt, közte meg a borsó, ami most nekilódulhat. A másik ágyásban 4 sor van, és ennél sokkalta nagyobbak!

Ennél az ételnél két jellegzetes vonást figyeltem meg az Interneten fellelhető receptek igen nagy hányadában. Az egyik az, hogy mindenáron csirkemellből készítik. Aki másból csinálja, azt az anyja sem szereti. A másik, hogy a húst keményítőbe forgatják, bő olajban kisütik, majd utána forgatják bele a főzéssel besűrített mázba, és megszórják pirított szezámmaggal.
Nekem épp ezzel a két dologgal volt bajom. Csirkemellet nem nagyon akarok enni, és a bő olajban sütést is hanyagolnám.
Persze némi keresgélés után találtam néhány receptet csirkeszárnyra hangszerelve, és akadt köztük sütős változat is. Átnéztem, itt-ott alakítottam rajta, és elkészítettem. De milyen jól tettem!

Találtam a csodahüttõben 750 ml-nyi tepertõkrémet. Ezt valõszínû akkor rejtettem el, amikor sok töpörtyûs pogácsával kisérleteztem, hogy megtanuljam az igazit. Gondoltam, hogy most már - lévén profi töpörtyûs pogácsa sütõvé képzett ki Babette_ (vagy hogy is hívják éppen most) - kéne egy újabbat készíteni, de valahogy nekem egy kis salotta hagyma is kivánkozott bele.

Feleségem pénteken beállított egy méretes hátsócsülökkel, hogy "ugye milyen szép?". Most mit mondjak - a csont majdnem annyi volt, mint a hús. Nem baj, sütök cipóban csülköt anyák napjára, olyat még soha nem csináltam.

Persze minden recept füstölt csülköt süt, nekem meg nyers van csak. Illetve jött az ötlet pont a TV paprikából: pácoljuk be, mintha füstölésre készülne, csak kicsit kevesebb sóval, és úgy süssük meg. Pont ez az ötlett kellett, és már neki is álltam azonnal. A tésztával nem volt gond, amúgy is terveztem aznapra kenyeret sütni.

Ezekkel a fránya távol-keletiekkel csak a baj van, még a szemük sem áll jól. Nem elég, hogy az olyan világhíres márkákat, mint a Reobek meg az Adios lemásolták, még a tócsira is szemet vetettek. Persze csűrték-csavarták, belekevertek mindent, ami csak a kezük ügyébe esett, hogy aztán a végén a mamája sem ismerjen rá. Mikor készen lett, nyilván összeült a Népi Akadémia Nyelvi Bizottsága, hogy kigondoljon valami frappáns elnevezést az egésznek.
- Eltsak, elstnők - így az elnök -, adjunk nevet népi konyhánk legújabb vívmányának, mellyel újabb rést üthetünk a kapitalizmus omladozó bástyáján.
Így lett a neve aloo tikki. Vagy nem. Tekintve, hogy indiai fogás, a bevezetőm teljesen feleslegessé vált, ami által pontosan elérte célját. A szokásos Internetes gasztrobolyongás során bukkantam erre az ételre. Egyszerűnek és ízesnek látszott, elraktam a többi könyvjelző közé későbbi felhasználásra.
Most elkészült.

Cipóban sült csülköt sütök a családnak anyák napjára, meg a kenyerem is elfogyott. Két legyet egy csapásra: legyen rozscipóban a csülök, akkor nekem is lesz egy kisebb rozskenyerem.

Egy elég unortodox összetevõvel bolondítottam meg, de a kenyérnek ez jót tett!

Olvastam SzatmáriFeri receptjét , és nagyon megtetszett. Spárgám csak mirelit van itthon, ezért levesbetét nem lesz, de valami hasonlót azért alkottam.

Az eredeti recept kókusztejet is használt, de én inkább indiai ízvilág felé viszem el a sajátom.

Szeretem a teljes kiőrlésű lisztből készült ételeket. Nem más íze van, mint a fehér lisztből készülteknek, hanem íze van. Mert - azért valljuk be - a fehér lisztnek sok íze nincs. Ha főtt tészta lesz belőle, minimum tojás kell bele, de ha biztosra akarunk menni bőséges szafttal, mákkal, netán túróval kell felhúzni. Sütve is kell bele mindenféle, még kenyér is az élesztőtől és a pirulástól lesz belőle jó.
Egy ideje dédelgetem már a teljes kiőrlésű liszttel készült nokedlit, most eljött az ideje. Hétfőn szabadságon voltam, délelőtt beestem a hiperbe. 230 forintért adtak fél kiló lakossági csiperkét. Imitt-amott kicsit barna volt, de különösebb baja nem volt. Vettem rögvest két dobozzal, és a fagyasztóban talált lila tönkű pereszkével feldúsítva főztem belőle egy paprikást, mellé pedig nokedli lett. Nem mertem persze csak teljes kiőrlésű lisztből készíteni, 30 % ment bele.

Vettem egy szép, nagy, érett avokádót az Aldiban igencsak barátságos áron. "Ebbõl majd lesz valami" felkiáltással ment a hûtõbe.

Persze csak egy hét múlva jutott az eszembe. Guacamoléhoz nem volt kedvem. Viszont hajt a spenót a kertben, meg hozott a feleségem koktélparadicsomot! Akkor salátát készítek. Igaz, hogy a saláta nem az erõs oldalam, de csak megbirkózom a feladattal.

A lényeg persze a krumplis kenyéren van, de az igencsak finom volt a mellé fõzött gulyással!

Megjöttünk a rövid cseh körútról, és nem volt itthon kenyér. Ezt az állapotot szándékoztam megváltoztatni.

Nem, nem újragondolt, inkább átgondolatlan.
A Seregben a készétel konzervek toplistáján a "zöldborsófőzelék sertéshússal" volt az első helyezett, de szorosan követte a "húsgombóc paradicsommártással".
Jó ideje tervezgettem hogy főzök egyet, el is gondoltam, hogyan legyék, most eljött az ideje. Különösebben nem olvastam utána, egy alkalommal ugyan rákerestem, de nem a gombóc miatt - arról konkrét elképzelésem volt -, inkább a mártás érdekelt. Megnéztem pár receptet, láttam, semmi különös, hagytam is a cicába. A skót tojás készítésénél maradt egy darab lapocka, ahhoz vettem valamennyi combot csütörtökön hazafelé. Leültem a gép elé, és meglepetten konstatáltam, hogy rizst szokás tenni a gombócba. Meg zsemlét. Márpedig rizsát tegyen bele az ördög öreganyja, ott a kiló hús, elég lesz az. Zsemle meg pláne nem lesz benne, majd még tojást is ütök bele, nem? A mártást is kevernék mindenfélével, mint valami pizzaszószt, öreganyó, kakukk, Bazsa lika. A túrót! Olyan lesz, amilyet elgondoltam, legfeljebb nem lesz jó. De jó lett.

A fiam imádja a gesztenyetortát, meg a marcipánt is. Általában valamilyen torta készül neki az elõbbieket felhasználva. Idén elõször készítettünk marcipánt házilag, mert akciósan lehetett mandulaliszthez hozzájutni az Aldiban, nomeg kiváncsiak voltunk, mennyire bonyolult dolog.

A formával mindig bajban vannak a lányok. Volt már maci, szív, sõt rendes zöld dinoszaurusz is pikkelyekkel! Idén a kicsilyány dobta fel az ötletet: legyen egy horrorisztikus emberi agy a torta... Hááát, én nem lelkesedtem, de ám legyen.

Hogy miért fogyókúrás? Hát, mert nem találtam tejfelt a hûtõben, így görög joghurttal készítettem. Amúgy majdnem minden a (nálunk) szokásos recept szerint zajlott.

Mire elkészültem vele, feleségem befutott 5 pohár tejfellel :)

Tojás csészében tejföllel. Magyarul semmi különös, bezzeg franciául úgy hangzik, mint a Napkirály végrendeletének bevezető traktusa. Persze franciául még káromkodni is olyan, mintha az ember selyemmel törölné a seggét.
Szóval, úgy esett, hogy múlt szombaton nemigen akarózott reggel felkelni. Megkerestem a távirányítót az ágyban - piszkosul el tud keveredni, ami akkor gáz, ha az üvöltő tévére ébredek az éjszaka kellős közepén, mert ráfeküdtem a gombra -, szóval megkerestem, és benyomtam a tévét. Szörfölgettem fel s alá a csatornák közt, míg rábukkantam egy főzőműsorra. Egy bizonyos Rachel Khoo főzőcskélt épp ezt-azt, de mindből csak erre a fogásra emlékszem. Péntek estére éppen kapóra jött gyors vacsora gyanánt, úgyis el voltam havazva, készülődtem a szombati kerti partira. Vettem mellé egy bagettet féláron a pékségben tunkolni.
Kicsit csűrtem az eredeti recepten, de ahogy elnéztem a fellelhető variációkat, elég megengedő étel ez.

Megsült az eheti kenyerem, valamit kéne hozzá enni. Este lévén csak valami könnyût gondoltam.

Van húsos szalonna, friss csili, tojás. Mi sem egyszerûbb, mint egy laza rántotta.

Kaptam a kispiacon gyönyörû, friss barna csiperkét. A barnát jobb szeretem, van gombaíze, és kicsit keményebb a húsa, mint a fehérnek (legalábbis számomra).

Rég fõztem gombalevest, zöldségeset meg még soha. Itt az alkalom egy újabb recept kipróbálására. Nem állítom, hogy saját kreációm, de annyit változtattam az eredetin, hogy a megalkotója se ismerne rá :)

Az elején kezdem. Úgy esett, hogy szombat-vasárnapra kerti munkát terveztem, ezért még pénteken összedobtam egy majonézes all in-t. Chérie krumplit főztem héjában, vele tojást, répát pároltam a mikróban, felkockáztam egy almát is, hogy legyen benne valami könnyed, és felbontottam egy csemegekukoricát. Egy flakon majonézt vegyítettem egy kis vödör tejföllel, citromlét tekertem reá, mogyoróhagymát szeltem belé, pár gerezd fokhagymát is lereszeltem, hadd legyen pikáns, és beleaprítottam vagy hat ecetes jalapeno paprikát is. Sóztam, fehér borssal fűszereztem. Összeforgattam, aztán bevágtam a hűtőbe azzal a jóleső érzéssel, hogy a hétvégén csak a kertre kell koncentrálnom, illetve, ha szerencsém lesz, akkor megjön az egész napos eső, én meg az ablakból szemlélhetem.
A várt eső persze nem jött meg, esegetett ugyan valamennyi éjszaka, de kutya füle volt. Magamhoz vettem hát a magokat, felnyaláboltam a szerszámokat, és lementem a gerillakertbe. Odalenn konstatáltam, hogy óra és telefon nélkül indultam el. -Mindegy, - gondoltam - majd hazamegyek, mikor végeztem.
Elvetettem 150 bokor krumplit, 5 sor csemegekukoricát, no meg egy-egy sor tiritarka céklát és mangoldot, amit Jézuska András, (szóval egy szakállas alak) hozott Karácsonyra, meg még egy csomó mindent.
Hazaérve konstatáltam, hogy három óra van, és piszkos éhes vagyok, de a majonézes bigyónál valamivel tartalmasabbra vágyom.
Sütöttem gyorsan egy kis kreol csirkecombot. Ebédre persze már nem lett kész, de egy korai vacsorára éppen jól jött.

4 évesek voltunk! 

Volt eddig 970 receptünk és több, mint egy millió oldalletöltésünk.Mivel tudnánk legjobban ünnepelni? Hát egy császári kacsasülttel.

Ez a kacsa kiérdemli a császári jelzõt! Kedves barátunktól kaptuk, és eddig a fagyasztóban bújkált, de most lecsaptam rá. Jönnek a gyerekek ebédre, ezt sütöm meg.

Már csak a körítésen tûnõdtem, amikor feleségem szólt, hogy van 6 darab fõtt krumpli tegnapról. Akkor már csak kevesebbet kell fõznöm. Egyértelmûen rösztit (rösti, hash brown) akartam sütni, nem tócsnit, mert az utóbbi túl zsíros, nem tudná a kacsa szaftját felszívni.

A pincében járva találkoztam egy nagy nescafésüveg vöröslencsével. Rég fõztem már, lecsaptam rá. Persze kéne hozzá valami hús is (fehérjét fehérjével ...), ezért keresgéltem valami kisebb darabot a csodahüttõben. Mit tesz a sors: egy 30 dekás darab pacsnit találtam. Akkor megvan kettõnknek a vacsora.

Uton a konyhába - kezemben az alapanyagokkal - sikeresen leejtettem a lencsés üveget. Dühöngtem is rendesen! Most ki kell dobni a nagyját, mert az üvegszilánk nem játék. Lehajolok a nagy üveget felvenni (ez egy 1 literes Taster's Choice Nescafé volt), amikor megdöbbenve állapítom meg, hogy az üveg hibátlan. Pedig csempe padlóra esett, amibõl egy darabot ki is tört! A mûanyag kupakja viszont szilánkokra ment ...

"Azt a kirelejzumát a mestergerendának! Már a fótnak való rongyból főz levest, kee?!..."
Hát abból még talán nem, de már közel járok. Egyszer már főztem csalánt, úgy rémlett, nem volt rossz. Most, hogy kellőképpen kitomboltam magam a böjt után, eljött az ideje, hogy kissé visszafogjam magam az étkezés terén.
Ráadásul Ágnes hozott egy csokor medvehagymát, így nemcsak egészséges, hanem trendi lett a főztöm. Néhány bundás zsemlét azért sütöttem mellé, mert magában bizony a fél fogamra sem lett volna elegendő.

Már megint a kutyától loptam el a vacsoráját ... Vettünk neki akciós (lejáratközeli, 60% árkedvezménnyel) 3 kiló kacsanyakat, amit majd megfõzünk neki, amikor elfogyott a mostani farhátja. Egészben nem szeretem lefagyasztani, se megfõzni - tûl nagy darabok ezek a nyakak. Így azután feldaraboltam a hûtő számára, de nem tudtam megállni, hogy el ne lopjak 6 vastagabb véget magunknak levesnek.

Csak egy kicsit keveselltem egy nagy leveshez, meg kéne azt valamivel erõsíteni. Ezért az amúgy is megfõzendõ disznócsontokat is a levesbe tettem (mentségemre szolgáljon, hogy ezt a csontot amûgy sem adnám nyersen a kutyának ...)

Lehet bármilyen más tésztával készíteni, ami van otthon, vagy szimpatikusabb. Én a fussili mellett tettem le a voksot - rengeteg szószt képes felvenni (és ezért nem kellett lemennem a pincébe ...)

Az egész úgy kezdõdött, hogy nem tudtam ellenállni a piacon a pórénak, és egy zacskó friss spenótnak. Kiraktam az ajtó mögé a hidegre, majd el is feledkeztem róla. Feleségem szólt pár nap múlva, hogy van spenótom is. Rohanás ki, ellenõrzés: semmi baja! Pheeew - akkor ezt most azonnal meg kell fõznöm.

Sokat gondolkodtam, miket tegyek bele, meg mi van itthon, míg összeállt a fejemben ez a recept. Lehet, hogy a poszt kicsit sok képbõl áll, de most így jött ki a lépés.

Nem tudom, miért éppen a locsolóknak ajánlom, de én a feleségem locsolóinak sütöttem hirtelen felindulásból. A legközelebbi locsolás még egy év, adjuk csak kedvenc vendégeinknek ünnepi alkalom nélkül is.

Motoszkált a fejemben egy ideje ez a recept a divány.hu-ról, meg volt még egy vajastésztám a hûtõben, amit fel akartam dolgozni. Az alapötlet a zöldborsókrém, amit lehet saját elképzelésekkel turbózni.

Örömmel jelenthetem, hogy a skótok feltalálták a stefániát. Mondjuk az ember ennyit el is vár egy olyan sokra hivatott néptől, amely William Wallacet, a scotch-ot és a kilt-et adta a világnak. Igaz, a maguk módján újragondolták ezt a fogást, de - bármennyire is berzenkedem ettől a kifejezéstől - nem vált hátrányára a dolog.
Az eredeti recept azt tanácsolja, hogy a kedvenc kolbászunk belét ontsuk ki az ételhez. Lehetett volna sütőkolbászt venni erre a célra, de az ördög tudja csak, miket dolgoztak bele, meg a fűszerezése is kérdéses. Maradtam hát a saját keverésű kolbászhúsnál. Egy kis füstölt ízt mindenképpen szerettem volna bele. Valamennyi füstölt kolbász felhasználása jöhetett volna szóba, de megint csak nem tudhattam, milyen az íze. Végül füstölt kenyérszalonnát tettem bele, és ez telitalálatnak bizonyult.

Találtam a csodahüttõben egy kétszemélyes oldalas, befûszerezve, meg volt itthon még egy kis savanyúkáposzta maradék. Elkezdtem bújni a netet, hogy ebbõl mit lehetne készíteni.

Nem sok, de annál érdekesebb receptek bukkantak fel. Volt egy recept Bódi Margótól krumpligancával, de kicsit macerásnak itéltem, nomeg a cukrosoknak se tesz jót, ha a krumpli mellé még lisztet is esznek. Viszont volt egy pár hasonló, ám egyszerû fogás, amit ötvöztem az alábbi receptben.