Ennél az ételnél két jellegzetes vonást figyeltem meg az Interneten fellelhető receptek igen nagy hányadában. Az egyik az, hogy mindenáron csirkemellből készítik. Aki másból csinálja, azt az anyja sem szereti. A másik, hogy a húst keményítőbe forgatják, bő olajban kisütik, majd utána forgatják bele a főzéssel besűrített mázba, és megszórják pirított szezámmaggal.
Nekem épp ezzel a két dologgal volt bajom. Csirkemellet nem nagyon akarok enni, és a bő olajban sütést is hanyagolnám.
Persze némi keresgélés után találtam néhány receptet csirkeszárnyra hangszerelve, és akadt köztük sütős változat is. Átnéztem, itt-ott alakítottam rajta, és elkészítettem. De milyen jól tettem!

Hozzávalók:
- 1,2 kg csirkeszárny tő és -közép

A páchoz:
- diónyi friss gyömbér
- 4 gerezd fokhagyma
- 0,5 dl szezámolaj
- 4 evőkanál folyós méz
- 1 teáskanál só
- 2 evőkanál szójaszósz
- csipetnyi chilipor vagy pehely
- 2 evőkanál étkezési keményítő
- 2 evőkanál szezámmag

Egy tálban összevegyítettem a pác hozzávalóit. A keletkezett lötty nem volt túl bizalomgerjesztő színű, de a Chokito óta tudjuk, hogy a külcsín nem minden.

A csirkeszárnyakat belekevertem a marinádba, és éjszakára betettem a hűtőbe. Este még párszor átkevertem, mikor mentem inni a hűtőhöz.

Reggel lecsepegtettem a húst. A tepsit kibéleltem alufóliával - hogy ne égjen rá a lecsepegő massza -, és ráfektettem két rácsot. Sajnos a sütőhöz kapott tepsihez nincs rácsom, de két másiké lefedi a kritikus területet. A szárnyakat a rácsokra sorakoztattam, és hármas fokozaton elkezdtem sütni.

15 perc elteltével kivettem a sütőből a húst, és megkentem a páccal.

10 perc múlva megint kivettem megfordítottam és ismét megkentem. Nagyon könnyen feljöttek a rácsról, egyáltalán nem voltak letapadva a szárnyak. A lecsepegő pác elkezdett égni (nem lángolni) a fólián, égett karamellszag terjengett a konyhában. Szerencsére még idejében bezártam az ajtót és kitártam az ablakot.

Újabb 10 perc múlva újabb kenés következett, majd megszórtam szezámmaggal a szárnyakat.

Megint 10 perc sütés jött, de most már nyolcas fokozaton, hogy piruljon egy kicsit a mag.

Kicsit rommá főzött rizzsel tálaltam, mivel megfeledkeztem róla és túl sokáig maradt a sütőben.

Nagyon finom lett, nem volt túlzottan édes és a fűszerek is remekül érződtem, talán chiliből kellett volna egy kicsit többet tenni bele. A hús igen szaftos, omlós volt, a csontok úgy roppantak össze a fogam alatt, akár a ropi. A szezámmag lehetett volna talán pirultabb, legközelebb előre megpirítom egy serpenyőben.