Vörösbor(de)minõségi olvasónk hívta fel a figyelmemet egy sokcsücskös kenyérre egy fotóval: "ezt süsd meg (ha tudod)". Persze nem ezekkel a szavakkal, de én még tudok olvasni a sorok között :)
Persze elsõ dolgom volt kiguglizni, honnan lõtte a képet, és az természetesen Limarához vezetett. Mivel épp elfogyott a kenyerem, gondoltam, kipróbálom. Az eredeti neve sokcsücskös kenyér, de mifelénk a kenyérnek serclije van, ezért neveztem sokserclis kenyérnek.
Az összetevõket Limara most nem síma kenyértésztára, hanem egy baguette-nek lágyított formára vette, én meg követtem (már ahogy én követni szoktam dolgokat):
- 50 dkg BL112 félfehér kenyérliszt (nekem nincs itthon BL80-as)
- 10 dkg RL90 világos rozsliszt [*]
- 1 dl tej
- 2 dl víz
- 40 dkg kovász
- 5 g élesztõ
- 1 csapott mokkáskanál C vitamin (aszkorbinsav)
- 3 dkg só
- 2 dkg vaj
- kevéske szezámmag vagy lenmag
A robotgép keverõtáljába szórtam a lisztet, sót, C vitamint és alaposan összekevertem. Az aszkorbinsav segít több levegõt bevinni a tésztába sülés közben. Sajnos 70 fokon lebomlik, így nem lesz tõle egészségesebb. Az élesztõt egy csepp liszttel 2dl vizes tejben megfuttattam, mert így garantáltan eloszlik a tésztában. Mivel elég kovásszal készítettem a kenyeret, nem kellett volna, de hát Limara ezt mondta ... A vajat felolvasztottam, és a keveredõ lisztbe csurgattam. Hozzáöntöttem a kovászt is, de megszaladt a kezem, és sok lett. [*] Ezért azután adtam hozzá egy kis rozslisztet, mert a kenyérlisztem elfogyott.
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
Beleöntöttem az élesztõs vizes tejet. Persze kellett még bele 1 dl folyadék is, de végül egy középkemény tésztát dagasztottam 30 percig (ismételt robotgép javítás után). A keverõtálból lisztes deszkára borítottam a tésztát, beliszteztem a tálat, és visszatettem, hogy így nem fog beleragadni, amíg megkel (ennek ellenére beleragad minden alkalommal - de már megszoktam). Egy óra alatt duplájára kelesztettem.
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
Kicsit átgyúrtam, majd megfeleztem a tésztát. A kis szakajtókba belisztezett tiszta ruhát tettem, és ment bele a két tészta. Kiraktam a kamrába lassan kelni, mert sürgõs keringetõszivattyú csere esete forgott fenn.
![]() |
![]() |
Relatíve hamar végeztem a szivattyú vásárlásával, de még le kellett az út porát öblíteni, meg megbeszélni a napi eseményeket a kedvenc bisztrómban egy tojásos rántottleves és 3 túrós palacsinta mellett, de a tészta így is megkelt. Lusta pék mõdra hosszó rudat formáztam belõle (értsd: rendes összegyúrás helyett csak kinyújtottam). Még meg sem megcsavartam! Sütõlapon karikát formáztam, majd a konyhai ollóval kívülrõl bevagdostam 4-6 centinként a tésztát. Az elvágott darabokat 90 fokkak elcsavartam, hogy a vágás legyen felül és alul. A kelés során majdcsak összenõnek ...
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
Ezidõ alatt a másik tészta gyönyörûen megkelt. Kibéleltem hát a kisebb fedeles jénai tálamat sütõpapírral, elõmelegítettem a tetejével együtt a sütõben, majd beleborítottam a tésztát. Hát erre már nem tudom a tetejét rátenni - már most hozzáérne, nemhogy, ha megkel. Bevagdostam a vajas filézõkésemmel, ami most egész jól mûködött. Jól bevizeztem a tésztát, meg a sütõ aljába is tettem egy alutálcában vizet.
![]() |
![]() |
A karikát megspricceltem vízzel, és kevéske szezámmagot szórtam a csücskökre. Mindkét tésztát betettem egyszerre a sütõbe. Ez ugyan hiba volt, mert a meggyötört serclikarikának bizony kellett volna egy kis pihenõ, hogy olyan szép magas legyen, mint a mintakép.
35 perc alatt megsült a karika. Picit ráadtam a grillel, hogy jobban megpiruljon a teteje - talán picit túl sokat is :)
A kenyér még sült 20 percet, mire elérte a végleges színét
Feleségem is befutott - õ is hozott kolbászt, meg sonkát, meg éhesek voltunk, mint a farkasok. A serclik kétharmadát betermeltük másfél szál kolbásszal, vajjal és zöldségekkel. A szezámmag se volt rossz ötlet, bár nem vagyok magos kenyér hívõ.
A kenyeret csak másnap vágtam meg reggelire. Került mellé egy kis sercli tegnapról.
Nem szégyenkezem ...
Frissítés!
A kenyér neve ezentúl csupacsücsök! Mert ennek legalább van értelme :)
Megsütöttem a másodikat is, mert az elsõvel nem igazán voltam kibékülve. Kivételesen csak 30 dkg liszt, 20 dkg kovász és 1 dl víz, amit felhasználtam, meg egy evõkanál oliva olaj. Mivel nagyon meleg van, hamar megkelt. Ki is borítottam a sütõlapra, hogy ott kelesszem tovább. 30 perc múltán kihengergettem, majd meg is csavartam a tésztát, és így készítettem a koszorút. Ezt is kelesztettem ruha alatt a napon. 70 perc elégnek bizonyult. Ekkor bevagdostam és tekergettem a végeit, hogy legyen sok sercli.
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
Megspricceltem vízzel, megszórtam a harmadát szezámmaggal, a másik harmadát lenmaggal, de a maradékot semmivel se szórtam, mert nem vagyok igazán magos kenyér párti.
Felfûtöttem a sütõt 220 fokra, beraktam sok vizet az aljába, és betoltam a megkelt koszorút sülni.
Az első 15 percben spriccelgettem, de utána hagytam sülni. Szép lett.
Persze nem én lennék, ha nem rontanám el ... Rákapcsoltam a grillsütõt 5 percre. Lehet, hogy ez hagymának tetszik, nekem picit túlsült! A feneke viszont tökéletesre sikerült.
![]() |
![]() |
Azért rácsaptunk feleségemmel. Ettünk hozzá egy kis remek cseh füstölt sajtot, és nagyon szerettük mindkettõt!
Ennyi maradt egy rövid uzsonna után:
Ha Vörösbor(de)minõségi siet, még jut neki is ...