Tojás csészében tejföllel. Magyarul semmi különös, bezzeg franciául úgy hangzik, mint a Napkirály végrendeletének bevezető traktusa. Persze franciául még káromkodni is olyan, mintha az ember selyemmel törölné a seggét.
Szóval, úgy esett, hogy múlt szombaton nemigen akarózott reggel felkelni. Megkerestem a távirányítót az ágyban - piszkosul el tud keveredni, ami akkor gáz, ha az üvöltő tévére ébredek az éjszaka kellős közepén, mert ráfeküdtem a gombra -, szóval megkerestem, és benyomtam a tévét. Szörfölgettem fel s alá a csatornák közt, míg rábukkantam egy főzőműsorra. Egy bizonyos Rachel Khoo főzőcskélt épp ezt-azt, de mindből csak erre a fogásra emlékszem. Péntek estére éppen kapóra jött gyors vacsora gyanánt, úgyis el voltam havazva, készülődtem a szombati kerti partira. Vettem mellé egy bagettet féláron a pékségben tunkolni.
Kicsit csűrtem az eredeti recepten, de ahogy elnéztem a fellelhető variációkat, elég megengedő étel ez.

Hozzávalók:
- tojás
- tejföl
- só
- bors
- muskátdió
- valamilyen friss zöld fűszer ízlés szerint

Persze a gondok már az elején kezdődtek, megfelelő csésze nem volt itthon, bögrében meg hogy nézett volna má' ki? Szerencsére emlékeztem, hogy nálunk valamiért éppen ilyen alacsony peremű teáscsészék vannak, leballagtam hát a konyhára, és kunyiztam egyet a lányoktól.
A csésze aljába egy jó evőkanál 20 %-os tejfölt tettem.

Sóztam, borsoztam, és egy kis szerecsendiót is reszeltem reá a hozzá kapott ügyes kis reszelővel. A reszelő recéi belül vannak, nem ugrik le róla a fűszer, és az ember ujját sem viszi el olyan könnyen. Minden bizonnyal olyasvalaki találhatta fel, akit már ért hasonló konyhai baleset.

Szórtam rá egy jó csipet szárastul felaprított petrezselymet.

Erre jött egy L-es tojás, majd só, bors, muskátdió.

Újabb adag tejfölt kanalaztam rá, és megszórtam zölddel.

Egy kislábost már korábban megtöltöttem vízzel, és betettem a sütőbe melegedni. Ebbe tettem a csészét, és hármas fokozaton 15 percig "sütöttem".

Felszeltem a bagettet, és bedobtam a rácsra a lábas mellé pirulni.

A ropogós bagettel mártogatva ettem, és közben azon spekuláltam, hogy legközelebb talán lazacikrát is teszek rá. Meglepően bőséges volt, majdnem jól is laktam vele. Viszonylag egyszerű és gyorsan elkészíthető étel, arról nem is beszélve, milyen sokféleképpen lehet variálni.

Persze, aki nem éhes, választhat másféle kokottot is, ha csinos, az is lehet ennivaló. Két tojás hozzá is kell, és tejfel is lehet, fenékig. Vele új értelmet nyerhet a napi betevő.