Feleségem pénteken beállított egy méretes hátsócsülökkel, hogy "ugye milyen szép?". Most mit mondjak - a csont majdnem annyi volt, mint a hús. Nem baj, sütök cipóban csülköt anyák napjára, olyat még soha nem csináltam.

Persze minden recept füstölt csülköt süt, nekem meg nyers van csak. Illetve jött az ötlet pont a TV paprikából: pácoljuk be, mintha füstölésre készülne, csak kicsit kevesebb sóval, és úgy süssük meg. Pont ez az ötlett kellett, és már neki is álltam azonnal. A tésztával nem volt gond, amúgy is terveztem aznapra kenyeret sütni.

A páchoz pácsó kivételével mindent összeszedtem. Arra nincs szükség, hisz nem tartósítani akarom a húst.

• 1,5 kg-os nyers hátsó csülök
• fél fej vereshagyma
• 1 fej fokhagyma
• 2 liter víz
• 10 dkg só (5%-os oldat kell)
• köménymag
• szegfübors
• borókabogyó
• szerecsendióvirág
• babérlevél
• egészbors

A sütéshez:

• 1 vereshagyma
• 3 dkg füstölt szalonna és a bõre
• 1 doboz sör

A sót belezúdítottam a vízbe, majd felforraltam. Hozzáadtam minden fûszerbõl úgy érzésre. Tudom, ez nem fair, dehát tényleg így történt. A kistányérból ki lehet találni, mibõl mennyi lett benne. A hagymát negyedre vágtam, a fokhagymafejet viszont keresztbe kettévágtam. A csülköt is megfeleztem, és kerestem egy pontméretû zárható müanyag dobozt a pácoláshoz.

Amíg a páclé fõtt, addig jeget szórtam a dobozba, mert nem akarom, hogy megfõzze a páclé a csülköt. A nagy zubogás után hideg vízbe állítottam az edényt, hogy hûtsem, majd ráöntöttem a jégre, és beletettem a csülköt. szépen ellepte a páclé. Lezártam, és ment a hûtõbe két napra.

Másfél nap volt az a kettõ, amikor eljött az ideje, hogy megpároljam/süssem a csülköt. Leöblítettem a csülökrõl a pác maradékát. A fedeles jénai tepsit kibéleltem a karikára vágott hagymával, hogy ne égjen le a hús. A csülköt a csíkokra vágott szalonnával feldíszítettem - hátha annak a zsírja is ízesít rajta. Még a szalonnabõrt is beletettem a tepsibe (bár azt arra az oldalra kellett volna tenni, ahol a csülök érintkezett a tepsi oldalával - ott csak hagyma volt. Lefedtem a tetejével, és bedugtam a sütõbe 170 fokra 4 órára. Néha azért ránéztem, meg pótoltam a sört.

A csülköt kicsontoztam (a kutya nagy örömére), majd levettem a zsíros és bõrös részeket, amik egy kupacba kerültek. Hagytam kicsit kihülni, miközben a sült fokhagymát eszegettem belõle... A szaftját leszûrtem, és egy pici jénaiban eltettem pecsenyezsíros kenyérhez, míg a hagymát és szalonnát odakészítettem a gyúródeszka mellé.

A kenyértészta is szépen megkelt. Kinyújtottam szük centisre, mert 5 kis cipót kell csinálni, amibe elrejtem az 5 részre bontott csülköt. Egy-egy darab csülköt akkora tésztába csomagolta, ami éppen beburkolja. Tettem rájuk egy kicsit a hagymából is, mert úgy finomabb.

Meglehetõsen amorf tésztalapokkal dolgoztam, de arra kellett ügyelnem, hogy sok friss vágási felulet legyen, mert ott ragad össze a tészta rendesen. A legutolsó fõleg bõrke és a háj volt, kevés hússal. Ez nagyobb lett, mint a másik négy: minden szentnek maga felé hajlik a keze ...

Amíg a sütőben a kenyér pirult, addig kelhettek magukban a cipók. Végül betoltam a kenyér alá a sütőbe. Negyvenöt perc sütés 190 fokos sütõben (a kenyérke társaságában) igen szép cipókat (nomeg kenyeret) eredményezett. A rácson szépen kihültek - majd felmelegíti aki és amikor akarja.

A fiatalok jó három órát késtek, de a cipót fel lehet melegíteni a mikróban másodpercek alatt. Az ünnepeltét felszeleteltem, a többit elviszik a gyerekek magukkal, mivel spenóttal már teleették magukat.

Egy kis cseh tormás mustárral ették.

Készült egy nagy epres túrótorta is deszertnek:

Másnap a magamét felmelegítettem, és kremsi mustárral beebédeltem belõle. Csodás puha volt a bõr, remek a hús ízesítése, és nekem nem is hiányzott a füstíz belõle.

Jó volt az a rozscipó is, nem panaszkodom!