Cip Úr szombaton szólított meg a Sörözőben.
- Nem érdekel kakas? 5 kiló feletti, konyhakész, 2500 forint darabja. Csak éppen hat darab alatt nem szállítanak.
- Már hogy ne érdekelne annyiért. Szólok egy-két ismerősnek, simán meglesz a hat.
Hétfőn a melóban feldobtam a dolgot pár kollégának, egyből lettünk is öten.
Este a kertből hazafelé a Söröző felé kanyarodtam, Cip Úr héttől stabilan megtalálható az intézményben. Most is ott volt.
- Na, - mondom - öt kell.
- Az akkor összesen tizenkettő. Tudod mit? Most fel is hívom, mikor tudják hozni.
Fél perc múlva telefonnal a fülén hozzám lépett.
- Ma este fél kilencre jó lesz?
- Hogy mi?
- Most jönnek Veszprémbe, beteszik a mienkét is.
Az órámra néztem - 19.45 -, aztán gyors fejszámolást végeztem: - Csabi elutazott, az övé biztosan ugrik. Százados Asszony és Á a közelben lakik, az megoldható, Tibit meg csak utol érem valahogy.
- Akkor csak négy kell - mondtam.
- Oké, akkor fél kilenc.
Elővettem a mobilt és őrült telefonálásba kezdtem. Százados Asszony nem vette fel, Á sem. Remek! Tibi száma nem volt meg, hívtam G-t, aki közvetítette tőle a rendelést. Na ő felvette.
- Jön a madár - mondtam.
- Milyen madár?
- Hát a kakas.
- Tibi nincs itthon...
- Alakul, - gondoltam - kezdődik a káosz.
- ... de mindjárt ott vagyok, és megbeszéljük.
Közben két nem fogadott hívás, Százados Asszony és Á is hívott.
Először Százados Asszonyt hívtam:
- Fél kilencre itt lesz a kakas.
- Hát én ma már nem akartam bemenni a városba.
- Hát, ha egyszerre fogyasztjátok el, akkor lefagyasztom egyben, aztán majd szétszeded, mikor meg akarod főzni.
- Jaj de köszönöm!
Egy megvan. Hívom Á-t.
- Fél kilencre itt a kakas - kezdtem köszönés helyett.
- De hát nekem akkor dolgom van. Mindegy betesszük az irodában a hűtőbe.
- Hova?
- Az irodában van hűtő.
- Na de addig hova tegyem? - kérdeztem.
- Hát reggel felvisszük az irodába.
- De azt a nyomorult madarat most hozzák.
- Ja! Azt hittem holnap reggel. Akkor félre ott leszek.
Közben G is mobilozott. Tibi nem vette fel. Hívta a barátnőjét, neki meg nem volt kulcsa Tibi lakásához. A barátnő hívta Tibi öccsét, neki van kulcsa, persze ő sem vette fel. Vakartam erősen a fülem tövét. Két kakast még el tudok valahogy tenni, de a három már necces lesz. Mindegy, valahogy beszuszakolom.
Ittunk egyet G-vel a nagy ijedtségre, aztán vártunk. Befutott Á. Átvállalta Százados Asszony kakasát megőrzésre, így megoldódott a tárolás gondja. Az idő csak telt, eljött a fél kilenc, aztán kilenc óra, madarak sehol. Cip Úr megeresztett egy hívást, legkésőbb negyed tíz, ígérték. Közben Cs is zárta volna a Sörözőt, de az összes madárleső ott lézengett és csak kérte az újabb söröket. Negyed tíz előtt Cip Úr eltűnt, majd nemsokára jött két bazi nagy szatyorral, benne a mi négy madarunkkal. Á felnyalábolt kettőt, én is elpakoltam a többi, elköszöntem, aztán hazavánszorogtam.
Tibi kakasát bevágtam a fagyasztó aljába, a magamét egy tálcára tettem és felvágtam a sárga nejlont. Aztán csak álltam és öt percig káromkodtam. Szóismétlés nélkül.
Konyhakész? Ez? Milyen konyha? Ilyen madarat a B kategóriás horrorfilmek gonoszai esznek egy kedélyes szombat délutáni hentelés után. Mondjuk ők a belekkel biztos nem bajlódnak.