Vendégposzt pizzaszeletvágó tollából

Október elsõ napjaiban végre kijutottam az erdõbe gombászni. Sajnos a szabadidõm ritkán kerül átfedésbe az ehetõ gombák dömpingszerû megjelenésével. Most is így esett, az általam ismert területen a vargánya, pár napos szezon után, már eltûnt, lekéstem. Egyedül õzlábra számíthattam biztosan, ami az ehetõ gombákat illeti, de igazából más volt a cél. Évtizedek alatt sokszor elõfordult velem, hogy gyönyörû, változatos színû és megjelenésû gombákkal volt tele az erdõ. Képeken megörökíteni való szépségükkel díszítették az amúgy is gyönyörû erdõt. Legtöbbször nem volt velem semmilyen fényképezõ alkalmatosság, most viszont azzal indultam útnak. Még jó is, hogy nem járták az erdõt már akkor, a megélhetési (lakossági) gombázók. Csak néztek volna arra a hülyére, aki nem az ehetõket gyûjti, hanem hason fekve igyekszik a jó szöget és beállítást megtalálni, egy nem ehetõ gomba fényképéhez.

Arra gondoltam, megosztom a blogkocsma olvasóival, mit is láttam. Kattintsatok rá a képekre, érdemes kinagyítani.

A Mátrában, egy kis falu szélén van egy picinyke ingatlanom, onnan indultam. A kertben, ahogy ilyenkor szokott, a bokor alatt már ott vártak a légyölõ galócák.

Átkeltem a patakon és nekiindultam a hegyoldalnak. Ezt az egyetlen rókagombát találtam összesen. Aprókagomba lenne inkább a neve. Etikus gombázó ezt otthagyja.

Sárga korallgomba. A neve nem szorul magyarázatra. Feltételesen ehetõ. Hagyjuk inkább a helyén, bár ilyenkor tömegesen van jelen a területen.

Nagy õzlábgomba. Most még kicsi, alig pár centis. Hagyjuk békén, nem éri meg felszedni ezt sem.

Vicces, de engem ezek a picinyke, de sudár õzlábgombák mindig egy épületre emlékeztetnek. Ez Sopronban a Kurucz dombon álló szélmalom maradványa. Nem érdekes? :)

Egy szépen fejlett párducgalóca. Sámángomba.

Légyölõ galóca, még kicsiben. Ez is sámángomba.

Világító tölcsérgomba. Legtöbbször korhadó tuskókon nõ, de talajon is megtaláljuk, ahol közel fut a gyökér a felszín alatt.

Nahát! Egy kidõlt fatörzs alól mi bukkan fel. Ez a ritka szépség a petrezselyemgomba. Fiatalon akár ehetõ is lenne, késõbb kemény, taplószerû, de ki enne meg egy ilyet? Az illata is nagyon finom, zöldséges illat, de engem inkább káposztára emlékeztet, mint petrezselyemre. Nem is tudom, mi indokolta a névadást.

Világító tölcsérgomba, ez jellegzetesebb kép. Nini! Van még másik gomba is azon a képen?

Hát persze, hogy van, alig három-négy milliméteres kis gombák. Csíkos pohárgomba. Négyféle állapotát látjuk egyszerre. Zárt termõtest, majd vékony fehér hártyával lezárt termõtest, a hártya elszakadása után fehér spóratokok a pohárkában, mint a gyöngyök, végül fekete spóratokok.

Bimbós pöfeteg. Ennyi volt összesen, lépjünk is túl.

Világító tölcsérgomba. Mondom én, hogy a már nem élõ tuskókat szereti. A következõ képen látszik, hogy éppen ontja magából a fehér spóraport a lemezeibõl.

Aprócska hánytató galambgomba, az ösvény közepén, valaki vagy valami már rálépett. Pedig jobb messze kerülni.

Csak kellene valami ehetõ. Na végre egy rendesebben fejlett nagy õzláb. Világosan látszik a vastag dupla gyûrû, a pikkelyes tönk, és hogy nem pirul.

Sárga kénvirággomba. Szépek a színei, sárgás kalap, szürke, szürkéskék lemezekkel. Persze, hogy mérgezõ.

Ígérem, az utolsó világító tölcsérgomba kép. Pedig milyen gusztusos így fiatalon, kicsit a termesztett ördögszekérgombára emlékeztet az alakja. Kár, hogy egy ilyen szép gomba mérgezõ. Végül is a 2017-es év gombája õ. Igazából nem tudom ez mivel jár, de a Magyar Mikológiai Társaság 2006 óta rendszeresen választ, szavazás alapján, erre a címre egy-egy gombafajt.

Citromgalóca. Vitatott, de inkább nem ehetõ. Ritka. Ez a fotó nem adja tökéletesen vissza a színeit. Egy régebben készült képet beszúrok alá.

Végre kezdenek feltünedezni az õzlábak is.

Azután az öreg gombász zavarba jött. Mi ez itt? Rizike? Tölgyesben? Rizike csak fenyõ alatt van, ez definíció. Ennek a kalapja olyan mintha rizike lenne, a tönkje meg nem. Tejel, látszik a képen, a tej illata mint a cukros tejé, az egész gomba illata kívánatos. Ám a tej nem vált gyorsan színt, csak órák múlva lesz sárgászöld. Ha rizike lenne vörösödne vagy zöldülne. Elhoztam párat meghatározni. Végül „Gombamánia” segített ki, õt kérdeztem meg, az õ tudásában bízom meg feltétel nélkül. Köszönöm a segítséget ezúton is. (gombamania.blogspot.com) Sárgulótejû tejelõgombát találtam. Nem mérgezõ, de ehetetlenül csípõs ízû, dacára az édes illatoknak!

Hiába. Csak õ az erdõk királynõje. Gyûlik. Csak így tovább.

Aztán egy pár lépés, …. és kiléptem a valóságból. Egyenesen meseországba. Erdõben megtörténik az ilyen. A háttérben, a fák között Andersen és a Grimm testvérek mesealakjai teszik a dolgukat. Ti is látjátok?

Szûk 60 négyzetméteren 180-200 közé becsültem a légyölõ galócák számát. Egyszerre nem fértek a képbe.

Nehezen hagytam ott a meseerdõt. Egy kis laskagomba mutatja már magát. Õ még késõbb jön. Ezzel se lakunk jól, ottmaradt.

Ebben pedig majdnem felbotlottam. Be tud olvadni a környezetbe.

Korallgomba. Rózsás korallgomba, ez feltétellel sem ehetõ, de szép.

Sárga gyûrûs fenyõtinórú. Igaz, hogy tölgy levelek közt van ez is, de bemondásra higgyétek el, a hátam mögött egy vörösfenyõ csoport állt. Velük él ez a gomba. Ehetõ, aki szereti, de pici hõkezeléstõl is azonnal lekvár állagúvá válik, igazából nem sokra jó.

Nem. Sajnos ez sem a jóízû kékhátú galambgomba, hanem a feketésvörös galambgomba. Mérgezõ.

Kénvirággomba ez is, de másik faj, ez a vöröses kénvirággomba, kalapszíne vörösebb, mint a sárgáé, lemezeinek szürkesége halványabb. Melyik szebb? Ez sem ehetõ.

A következõ képen lévõ fehér gombácskát minden évben ugyanabban a mohapárnában találom. Csodálatos kis életszigetek ezek a mohapárnák! A gombáról fogalmam sincs mi lehet, összesen ennyit látok mindig az egész erdõben. Ám a kérdés az, mint az elõbb: van-e még másik gomba is a képen?

Hát persze. Éppen elõbújó lila pénzecskegomba. Kettõ is. Ez sincs fél centi. Ehetõ talán, de ennek ugye nincs jelentõsége.

Nagyjából ez idõ tájt Dikusz is túrára és gomba fényképezésre indult, csak õ a Zemplénben. Meg is írta már itt érzékletesen a kalandjait. Készített is néhány szép képet. Érdekes, hogy ott még volt vargánya is, gyilkos galóca is, sötét trombitagomba is. Arrafelé máshogy ketyegett a gombaóra. A Mátrában, ahol én jártam, ezek most nem voltak fellelhetõk.

Egy szép vöröses kénvirággomba csokor Dikusztól.

Sötét trombitagomba. Szintén Dikusz gyûjtése. Szárítva és porrá õrölve értékes, másra nem igazán jó. Elõnye, hogy júliustól tömegesen van, ahol van. Értsd: leülsz egy helyre és körbeszeded magad belõle, pár méterre odébb ülsz, és így tovább az egész hegyoldalban. Türelmes emberek zsákkal tudnak szedni.

A Zemplénben Dikusz sok gyilkosgalócát is fotózott. Sajnos a képek nem sikerültek túl jól, ezért a régi képeim közül teszek ide egyet. Nem lehet gombákról szóló írást gyilkos galóca figyelmeztetés nélkül publikálni. Ezt a szép és kívánatos gombát ne egyétek, ne is érintsétek!

Végül egy kép. Mert nem a zsákmányszerzés az elsõdleges szempont, amiért erdõben sétálgat az ember. Most is inkább a fényképezõmet sikerült jóllakatni, a kosaramat nem teljesen.

Egy jó adag rántott õzlábgomba azért csak összejött. Egy helybeli ismerõsömtõl pedig, ha már arra jártam, két kiló fagyasztott vargányát kaptam ajándékba, a szeptemberi szedésbõl. Tehát végül mégsem késtem le. Annyira.