Blogkocsma

Megjelent a hiperekben a Hajnal Hús Frédi- vagy Béni szelete, ami egy fűszerezett monstre bőrös sertésalkatrész (leginkább comb vagy tarja). A név a nagysikerű Kőkorszaki Szakik ebédjére utalhat.

Egy előnyét látok: be van pácolva, már csak sütni kell. Persze, csak ha van ekkora serpenyőd, mert ez leginkább egy méretes paella tepsibe való:) Akciós volt, gondoltuk, egyszer lehet ilyet is enni.

Megkívántam már valami jó sült húst. Bőrös-csontost, cuppanóst. Reggel el is sétáltam a csarnokba, úgy rémlett, mintha az egyik húsboltban láttam volna a múltkor bőrös malachúst. Így is volt, tarja, comb, oldalas, szebbnél szebb darabok. Kérdeztem is, egészen véletlenül, lapocka nincs? Volt, mindjárt kettő, egy szép és egy szebb. A szebbiket kértem, 2,3 kg lett. Nagyjából kigondoltam már a koncepciót, egy kisebb kelt vettem mellé a zöldségesnél, ami még kellett, volt otthon. Egy kis hideg kaját is beszereztem, mert borítékolható volt, hogy vacsoránál előbb úgysem lesz belőle étel.
Lassú tűzön sütőben, római tálban készítettem el, röpke nyolc óra alatt. Erősen elgondolkodtam, hogy keverek valami pikáns rub-ot fűszer gyanánt, de végül maradtam a klasszikus SPG ízesítésnél.

Teljesen elcsábított a sárga laskagomba! Nem olcsó, de minden porcikája felhasználható, kellően tiszta, ezenkívül egészséges is :)

A madarasban fedeztem fel, és már a második dobozkával vettem belőle!

Tavaly készítettem ilyet először, és nagy sikert aratott. Az első eresztés paprikát le kell szedni, hogy többet is teremjen, így most volt vagy 25 paprikám, amit fel kell dolgozni.

Az uborka is terem, abból is adtam hozzá, hogy még érdekesebb legyen.

Klasszikus későtavaszi étel, amikor megjelenik az újkrumpli, és már van petrezselyem is. Szerencsére így koraőszön is van még újkrumpli, bár nekem ilyenkor már nehezebb ételek jutnak eszembe. Feleségem piszkált, hogy a csirkét csak minimális hagymával csináljam, de jó sok majorannával. mert a hagyma felviszi a savát.

Velem lehet beszélni, csak jó sok petrezselymet tehessek a krumplira. A csirke nem tartozik a kedvenceim közé, de ez most kivételesen nekem is nagyon izlett. Gondolom elég éhes voltam ...

Még javában tombolt a kánikula, mikor Kistesó egy keddi napon felhívott.
- Kell egy kis zöldbab?
- Naná hogy kell - egy kis potya mindig jól jön.
- Akkor átviszem és beteszem a hűtőbe.
- Remek lesz, köszönöm.
Be is indult a menütervező modul a fejemben.
- Főzök egy zöldbab főzeléket hétvégére - spekuláltam -, az pik-pakk megvan meg hozzá egy kolbászpörköltet, annak sem kell sok, nem kell órákig a tűzhely mellett szobrozni ebben a kuka melegben.
Hazaérve aztán megláttam a babot és kínomban elvigyorodtam. Az a "kis zöldbab" tényleg kicsi volt, bő 28 deka.

A tervező modul újratervezésre váltott. Lesz palócleves, legalább is valami hasonló, mert ahhoz bárányhús kellene. Az meg nincs mifelénk, mióta a kóser vágóhídon egy kényszervágásra beszállított, kiselejtezett anyakoca* felkoncolta a saktert. Egy órát tombolt a derék emse, amire a kiérkezett rendőrjárőr megfékezte, beleürítve az egész tárat. A néhai állat gazdája el is keresztelte saktericidnek**, és az utolsó alomból származó malacokat már ezen néven adta el, zajos sikert aratva a hetivásárban. Szóval a bárány ugrott. Lehetne még marhából, de az marha lassan fő meg, ebben a melegben meg ugye...
Maradt a kolbászos verzió. Egy kis füstölt az íze kedvéért, meg némi cserkész mert az jó roppanós. Főztem hát egy megcsonkított palóclevest.

Ha mi egyszer valamilyen nyersanyagba belekezdünk, akkor egy darabig csak azt eszünk ...

A minap vett a feleségem egy nagy kazalnyi fejteni való babot. Ebből már egy leves készült, de bőven maradt még.

Akkor most főzeléket főzök a maradékból. Tejfölöset, de liszt nélkül!

Barátaink meghívtak Gárdonyba egy pár napra, hogy meneküljünk el a hőség elől. A háziasszonyunk öccsével már jártam kinn a tavon tavaly horgászni, most is kimentünk. Ahogy tavaly elfogtam előle a halakat, úgy most 3-3 halat nem fogtunk. Azért kaptunk tőle halászlevet!

A poszt viszont nem a halászléről szól, hanem másnap én főztem egy kiadós pörköltet, tarhonyával.

Már látom, ahogy jönnek a trollok leszólni a tarhonyámat. Mit csináljak - én a gyári söréten szocializálódtam, meg a vendéglátóink is - ez volt a választás. Jobban is szeretem, mint a kézit ...

Cip Úr szombaton szólított meg a Sörözőben.
- Nem érdekel kakas? 5 kiló feletti, konyhakész, 2500 forint darabja. Csak éppen hat darab alatt nem szállítanak.
- Már hogy ne érdekelne annyiért. Szólok egy-két ismerősnek, simán meglesz a hat.
Hétfőn a melóban feldobtam a dolgot pár kollégának, egyből lettünk is öten.
Este a kertből hazafelé a Söröző felé kanyarodtam, Cip Úr héttől stabilan megtalálható az intézményben. Most is ott volt.
- Na, - mondom - öt kell.
- Az akkor összesen tizenkettő. Tudod mit? Most fel is hívom, mikor tudják hozni.
Fél perc múlva telefonnal a fülén hozzám lépett.
- Ma este fél kilencre jó lesz?
- Hogy mi?
- Most jönnek Veszprémbe, beteszik a mienkét is.
Az órámra néztem - 19.45 -, aztán gyors fejszámolást végeztem: - Csabi elutazott, az övé biztosan ugrik. Százados Asszony és Á a közelben lakik, az megoldható, Tibit meg csak utol érem valahogy.
- Akkor csak négy kell - mondtam.
- Oké, akkor fél kilenc.
Elővettem a mobilt és őrült telefonálásba kezdtem. Százados Asszony nem vette fel, Á sem. Remek! Tibi száma nem volt meg, hívtam G-t, aki közvetítette tőle a rendelést. Na ő felvette.
- Jön a madár - mondtam.
- Milyen madár?
- Hát a kakas.
- Tibi nincs itthon...
- Alakul, - gondoltam - kezdődik a káosz.
- ... de mindjárt ott vagyok, és megbeszéljük.
Közben két nem fogadott hívás, Százados Asszony és Á is hívott.
Először Százados Asszonyt hívtam:
- Fél kilencre itt lesz a kakas.
- Hát én ma már nem akartam bemenni a városba.
- Hát, ha egyszerre fogyasztjátok el, akkor lefagyasztom egyben, aztán majd szétszeded, mikor meg akarod főzni.
- Jaj de köszönöm!
Egy megvan. Hívom Á-t.
- Fél kilencre itt a kakas - kezdtem köszönés helyett.
- De hát nekem akkor dolgom van. Mindegy betesszük az irodában a hűtőbe.
- Hova?
- Az irodában van hűtő.
- Na de addig hova tegyem? - kérdeztem.
- Hát reggel felvisszük az irodába.
- De azt a nyomorult madarat most hozzák.
- Ja! Azt hittem holnap reggel. Akkor félre ott leszek.
Közben G is mobilozott. Tibi nem vette fel. Hívta a barátnőjét, neki meg nem volt kulcsa Tibi lakásához. A barátnő hívta Tibi öccsét, neki van kulcsa, persze ő sem vette fel. Vakartam erősen a fülem tövét. Két kakast még el tudok valahogy tenni, de a három már necces lesz. Mindegy, valahogy beszuszakolom.
Ittunk egyet G-vel a nagy ijedtségre, aztán vártunk. Befutott Á. Átvállalta Százados Asszony kakasát megőrzésre, így megoldódott a tárolás gondja. Az idő csak telt, eljött a fél kilenc, aztán kilenc óra, madarak sehol. Cip Úr megeresztett egy hívást, legkésőbb negyed tíz, ígérték. Közben Cs is zárta volna a Sörözőt, de az összes madárleső ott lézengett és csak kérte az újabb söröket. Negyed tíz előtt Cip Úr eltűnt, majd nemsokára jött két bazi nagy szatyorral, benne a mi négy madarunkkal. Á felnyalábolt kettőt, én is elpakoltam a többi, elköszöntem, aztán hazavánszorogtam.
Tibi kakasát bevágtam a fagyasztó aljába, a magamét egy tálcára tettem és felvágtam a sárga nejlont. Aztán csak álltam és öt percig káromkodtam. Szóismétlés nélkül.
Konyhakész? Ez? Milyen konyha? Ilyen madarat a B kategóriás horrorfilmek gonoszai esznek egy kedélyes szombat délutáni hentelés után. Mondjuk ők a belekkel biztos nem bajlódnak.

Régesrég, amikor én még kissrác voltam, szüleim kiterjedt szociális életet éltek - művészek, írók, színészek rendre megfordultak nálunk. Sokszor jöttek hozzánk apám kollégái, barátai is. Egy alkalommal - a hegedűversenyének bemutatója után - nálunk gyűlt össze a baráti kör: Kovács Dénes hegedűművész (1930-2005), aki a darabot játszotta, Kórodi András karmester (1922-1986), aki vezényelt, nomeg Bächer Mihály zongorista(1924-1993), legjobb barát és Iván papája. Azidőtájt Rózsa György, festőművész, a baráti kör másik tagja, még valahol a chilei stadionból próbált meg Pinochet alól megszabadulni.

Szokás szerint a konyhában traccsoltak, míg anyám valami ennivalót készített. Gida (Kórodi András) bekukucskált a kamrában, majd mindkét kezében egy-egy üveg befőttel jött ki üdvözült arccal: KOMPÓT!!!!!

Azóta minden alkalommal, amikor kompótot vagy befőttet készítek eszembe jut az az öröm, ami az arcáról sugárzott egy (számára) gyerekkori élmény hatására. Felesége nem volt egy híres háziasszony ... Sajnos rajtam kívül más már nincs, aki emlékezne ezekre a nagyszerű muzsikusokra ...

Álljon hát itt ez a recept az ő emlékükre.

Szerintem így irandó, mert a "fejtett bableves" egy csacskaság: ki fejti ki a bablevest? A "fejtettbableves" jó lenne, de 3 szóból álló összetétel. Megvilágosított egy olvasónk, lett fejtettbab-leves belőle :). Node nem nyelvtanórán vagyunk. Feleségem vett 1,5 kiló fejteni való babot, ami kifejtve 85 dkg volt!

Ilyen jó arányt ritkán érünk el :) Talán majd a sajátunkkal, de azt meg el fogom felejteni leszedni, oszt lesz belőle szárazbab ... Feleségem nem nagyon hagy mostanság főzni, de akkor hogyan posztoljak? Magamhoz ragadtam hát ezen fogás elkészítését.

Úgy esett, hogy megint kaptam a kedves kollégáktól egy jókora adag konzervet, főleg vagdalt húst. Jó lesz elhordani a Hegyre, mégis jobban eláll, mint a parizer, ha nem eszem meg, legközelebb is jó lesz.
Eszembe jutott, hogy a hajdani helyemen sokszor készítettünk belőle szendvicskrémet. Amolyan Fradi kence volt, beletettünk mindent, amit csak találtunk, májkrémet, sőt, még olajos halat is kevertünk hozzá. A jó öreg szovjet, omega-spirálos melegszendvics sütővel rámelegítettük a kenyérre. Egy egész napos lövészet vagy terepfoglalkozás után de milyen jó volt a forró, fűszeres, itt-ott pirult szendvics!
Ez járt az eszemben, mikor legutóbb szemernyi kedvem sem volt főzni. Pikk-pakk öszedobtam egy tál krémet, aztán három napig ettem hidegen és melegen is.

Beérett az első 70 dekagram San Marzano paradicsom a kertben (Lucullus néven is ismerjük). Ez a paradicsom nagyon kevés magot és levet tartalmaz. Szaftos húsa van, az olaszok ezt használják paradicsomszósz készítéséhez, valamint a konzerv hámozott paradicsom is ebből van.

Nagyon régóta szerettem volna kipróbálni a paradicsom házi szárítását, de valahogy mindig elsikkadt. Most viszont olyan brutális hőhullámban volt részünk, hogy azt gondoltam, ennek két nap alatt el kell készülnie!

Élete első görög útján járt Korfu szigetén. Természetesen körbeették a barátnőjével az egész szigetet, és elhatározta, hogy egyet megfőz nekünk. A fűszert is kinntről hozta, hogy autentikus legyen.

Még külön felhívott, hogy sertés lábszár jó-e hozzá? (Mivel még nem hallottam, hogy a csülköt így árulják, beleegyeztem - az egy jó hús.) Azért másnap a boltból ismét hívott, hogy lábszár már nincs, mit vegyen: karajt? Neeeem!! Az száraz!! Nézz lapockát vagy tarját.

A napokban vettem grillezni való Camembert sajtot, ami igen előkelő helyet ért el egy abszolute nem releváns kóstolásos teszten :)

Azt írják a dobozon, hogy próbáljam meg serpenyőben is. Megpróbáltam:

Jó-jó, tudom, aki sertéshúsból főz gulyáslevest, az bármilyen aljasságra képes. Természetesen van mentségem: ezt kérték.
Bogaram hosszas külföldi tartózkodás után három kislányával egyetemben hazalátogatott a ködös Albionból. Az esemény örömére találkozót szervezett a baráti társaság részére a család nyári rezidenciáján. A Balatonra "néző" kies birtok udvara és kertje tökéletesen alkalmas volt a célra. (Arra néz, csak éppen nem lát el oda, mivel felhúztak elé egy batár nagy kulipintyót, amit három éve a kutya nem használt.) A várhatóan népes gyermeksereg részére árnyas homokozó - szabatosan dagonya, legalább is az lett belőle estére -, rengeteg frissen érett gyümölcs állt rendelkezésre. Szóval, minden klappolt, már csak meg kellett főzni az ételt. Piros tányér sajna nem volt, de igyekeztem valami cifrát választani.

Nyáron valamiért nem jut eszünkbe főzni. Most viszont az apropó adott volt: a fiamék esküvőn mulattak az előző éjjel, gondoltam, simogatni fogja a gyomrukat.

Szép savanyúkáposztát kaptam a kispiacon a vecsési termelőktől. Már vettem párszor, és a nyári káposztájuk igencsak finom. (A télit valahogy nem szeretjük.)

Estére áthívták őket a Péterék, gondolta busongani. Péteréknek hamarosan férjhez megy a lányuk a sarkkörön túlra (az északi, nem a déli, de akkor is…) és gondolta jólesik egy kicsit busongani ma este.

A 35 fokban süssön az, akinek Imre az anyja, de mégsem állíthat be egy üveg rozéval, mint máskor.

Ezek a gondolatok foglalkoztatták délelőtt a piacon sétálva (az asszony meggyet akart venni a fagyasztóba, meg paradicsomot a lecsóhoz. Szombati ebéd, gyümölcsleves, lecsó. Fasza mi? Meleg van az igaz na de ennyire?!

Ilyen is ritkán fordul elő: feleségem vett egy negyed kiló rókagombát! Nekem! Ő nem eszik gombát - se! Imádom a gombát, a rókagombát meg különösen, mert egy remek, roppanós állagú, majdnem elfőzhetetlen gomba.

Tán éppen rókagombáról beszéltünk a blogon, így pont jól is jött. Mivel ő nem eszik belőle, szabadonválasztott gyakorlat volt a köret. Legyen hát puliszka (azt se eszi), rég ettem már!

Hétfőn kimentem a Hegyre. Igencsak elhanyagoltam mostanában ezt a birtokot a másik két kert rovására. A borsóháló még fenn volt, nem is beszélve a tengernagy gazról. Mondjuk, gaz az volt máshol is. Nekigyürkőztem hát és tizenegyig éppen végeztem a penzummal. Éppenséggel ideje volt, mert a hátamon már kezdett szűk lenni a bőrke. Közben pocak is bejelentkezett, bár aszalt szilvással nem tudtam neki szolgálni, de két szalcsis szenya még lapult a hátizsákban. Leültem a diófa árnyékába és elmajszoltam a szendvicseket. Ahogy ott ültem, a ciszterna mögül furcsa motoszkálást hallottam. Odamentem és két sünt láttam, amint a tavalyi babkarók között hancúroztak. Nem voltak már kicsik, olyan süldőformák inkább. Sünsüldő. Nyúltam is legott a telefonért, gondoltam, lövök pár cuki képet a fészbúkra.

Nos, ezt a kérdést végül nem sikerült eldönteni. Az úgy kezdődött, hogy a feleségem beállított egy bő kilónyi sertés fehércsonttal a kutyának, mert az szép húsos volt, arra meg nem emlékezett, hogy két kiló marhacsont les a mélyhűtőben ...

Ahogy ez nálunk lenni szokott, menet közben jött az ötlete, hogy van még fél kiló kacsazúza is az ő fagyasztójában - főzném már azt is a levesbe. Ettől a ponttól persze a címbeli kérdés elvesztette lényegét, pedig annyira örültem, hogy jó címet találtam a posztnak ...

Hajdan a Magyar Néphadsereg egyik legkedveltebb fogása volt a - főképpen vacsorára főzött - sonkás kocka. No nem azok kedvence volt, akik ették, hanem azoké, akik főzték.
Elkészítése alig igényelt nagykonyhai tapasztalatot. A szakács megnézte az aznapi vacsoralétszámot és kalkulált.
- Aszongya, 150 fő. Elosztom a cuccot hat tepsiben, egy tepsit 30 kockára felvágok, az 180 adag. Elég lesz, jut repeta a haveroknak és a potyázóknak is.
Ráhagyták tehát az egész konyhát a két kopasz szakácsra, az öregek meg elmentek az öltözőbe inni és/vagy aludni. Ebben a sorrendben.
A sonkás kocka afféle csusza-klón, de kicsit feldobva egészen jó étel lehet. Nem gatyáztam, sütöttem egy tepsivel, és nem is csalódtam, szinte visszarepültem a 90's évek elejére.

Eléggé ijesztőnek hangzik, de valójában egyszerű és nagyszerű eledel! Pizzaszeletvágó említette egy kommentjében, amikor irígykedve olvastam a rengeteg gombaételéről.

Persze virsli nem volt, meg gombáról társalogtunk, így eszembe jutott, hogy vettem egy kis adag sárga laskagombát - azt ki kell próbálni, milyen!

Kumari olvasónk, aki néha Nilüfer  kommentelt egy érdekes túrós receptet, amit muszáj volt megsütnöm, mert tetszett!

Elõfordul, hogy hirtelen felindulásból kelttésztát készítek - ez valamiért gyerekkorom óra bennem van. Akkoriban anyám nem tudott sütni (késõbb se tanulta meg :), még apám se sütött, nekem kellett buktát, kuglófot meg egyéb kelttészta finomságokat készíteni legalább vasárnapra. Késõbb apám beletanult: tán a legjobb liszt nélküli Sacher tortát készítette!

Ilyet sem főztem még, de ez cseppet sem vette el a kedvem. Megkívántam valami édességet, jó ötletnek tűnt elkészíteni. Átnyálaztam a fellelhető recepteket, kimazsoláztam, ami tetszett, aztán belevágtam. Az eleve nem volt szimpatikus, hogy néhányan először vízben főzik meg a rizs, és utána adják hozzá a tejet és a többi hozzávalót. Én csak tejet használtam, és azt hiszem, jól döntöttem.
Akár csak a rizottót, ezt a fogást is kerek szemű rizsből célszerű készíteni. Vagy amilyen éppen akad.