Blogkocsma

Ismét eljött a jalapeño szüret ideje, le is szedtem 5 bokorról az összeset: pirosat, zöldet, kicsit, stb.

Ebből minden évben készül valamilyen savanyított változat, amit azután a tél folyamán elfogyasztunk. Ajándékozáshoz nincs elég ...

Számomra a sütõben apróra összesütött paradicsom képviseli a nyári napsütést a setét téli napokon (persze nyáron is szeretem, de akkor van friss).

Idén se ússzátok meg az ismertetõt, hogy készítsük el ezt a csodás ételt.

Rengeteg módja van a fogyasztásának: kezdve a kanállal való arcba tolástól egy villámgyors Pasta Arrabbiata elkészítéséig. Most csak az alap készítését mutatom be.

Ezt az étel hajdan gyakran elkészítettem, aztán jöttek a köszvényes idők, a belsőség tiltólistára került, én meg szép lassan megfeledkeztem róla.
A napokban megejtettem a lecsóbefőzést, annak kapcsán aztán eszembe jutott. Így a szezon vége felé elég baráti áron lehet kapni igazi jó, pirosra érett lecsópaprikát, aminek egészen más íze van, mint a halványnak. Az erkélyen egy jókora láda saját termésű vöröshagyma várja a sorsát, a fagyasztóban meg pár műanyag flakon házi paradicsomlé pihen, amit direkt a lecsófőzéshez tettem félre. Már csak a májat kellett beszerezni, azt meg munkából hazafelé menet megejtettem. Igaz, csirkemáj szívvel hirdették, de szívtelen volt a lelkem. Nem mintha olyan nagy baj lenne, csak a fene a jódolgukat.
Együtt volt minden, egyik nap munka után összedobtam.

Nálam kisebb területen nő a csilipaprika, mint Wakánál, így kisebbek az adagok is, ami belőlük készült.

A kicsilyány szüretelt a barátjával, amit talált. Főleg a pirosakat és éretteket, mert a fiú nem színtévesztő, mint mi vagyunk (a kicsilyánnyal).

Vendégposzt PiperPerabo tollából.

Van annak már vagy hat éve, hogy elhatároztam, szárított paradicsomot fogok készíteni. Gondoltam, nem lehet egy komoly kihívás. Kiteszem a napra és a többit intézi a természet.

Intézte is. Csak éppen nem a kívánt vagy elvárt eredménnyel. Akkoriban még többféle paradicsomot termeltem, hiszen a kínálat végtelennek tünt. Müködött is a kiskert, de egyféléből egyszerre nem tudtam 3-4 kilogrammnyit szüretelni. Tehát többféléből kezdtem a műveletet. Félbe vágva, lágy részek eltávolítva és irány a napsütés. Néhány nap alatt szinte csörgősre száradtak.

Akkoriban még rendszeresen hozzájutottam évente 1-2 liter, igen jó minőségű, kistermelői oliva olajhoz. Persze megnéztem néhány témába vágó videót, de már az elején láttam, értem én ezt. Kis só, fűszerek és rá az olivaolaj. Figyelni, hogy levegő ne maradjon közte és ennyi. Decemberben aztán jöhet a tesztelés.

Nos, nem lett jó.

Vajas kenyérre pakolva szerettem volna érezni a nyár ízeit télen, de nem éreztem. A száradt paradicsom nem veszítette el szívós állagát. Az olaj nem puhította fel. Élvezhetetlen lett. Arra gondoltam, az egyfajtaság hiánya miatt lett ilyen. Főzőtt ételekbe azért el lehetett használni, de ugye nem ez volt a cél.

A következő években több változattal is próbálkoztam. Hol koktélparadicsomokból, hol vastag szeletekre vágott nagyméretűekből, hol sárga datolyákból, de továbbra sem elégített ki a végeredmény.

Tavaly aztán elhatároztam, alaposabban utánanézek. Az olasz oldalakra voksoltam. Egy csokiszív (cuoredicioccolato) nevű csatornán megtaláltam a nekem tetsző módszert. Ez tartalmazott egy lépést, amit én nem csináltam és eszembe sem jutott volna sohasem. De ne szaladjunk előre.

Volt fél kiló lefagyasztott csirke felsőcombfilé a csodahüttőben. Feleségem wok zöldséget kért, ez jó párosítás lesz.

Akadt még egy kis darab marhasteak tegnapról, azt is beledolgozom!

Hogy egzakt legyek, Louisiana cajun blackened chicken breasts. Magyarán sült csirkemell. Vagyis hát az, de mégsem egészen. A hangsúly a blackened-en van. Maga az eljárás jelent egyrészt egy sajátos fűszerezést, másrészt egy eljárást.
Kezdjük a fűszerezéssel. A fűszerkeverék rendszerint kakukkfűből, oregánóból, csiliből, édes paprikából, fekete borsból, hagyma- és fokhagymaporból és sóból áll. Természetesen ez is olyan mint a töltött káposzta, arrafelé mindenkinek megvan a saját, tuti és überelhetetlen receptje. Ha boltban (Interneten) vesszünk kész keveréket, nagyon nem lőhetünk mellé. Az e-bay-en 2 db 2,5 unciás doboz cca. 3250 forint, a szállítási költségről nem találtam információt. Természetesen az Interneten rengeteg recept található, és az összetevők is elég hétköznapiak, egy szupermarketben, de akár egy jobb ABC-ben is simán beszerezhető minden hozzá.
A másik sarokkő az elkészítés. A sütéshez a legalkalmasabb az öntöttvas serpenyő, méghozzá pokoli forróra hevítve. Ezzel a módszerrel leginkább a gyorsan megsülő húsokat, a csirkét és a halat szokták elkészíteni, de steaket is süthetünk így, de az már gyakorlatot igényel. A szoba hőmérsékletű húst olvasztott vajba kell mártani, meghempergetni a fűszerben és a forró serpenyőben megsütni. Én természetesen másképp készítettem, de erről majd később gyónok.
Szóval a szakállas ember hozott Karácsonyra valódi Louisiana cajun blackened seasoning-et. Elvolt a többi fűszer közt a szekrényben, néha azért szórtam belőle valami sültre, de a rendeltetésszerű használatra ezidáig nem került sor. Időközben valamikor tavasszal kievett a rosseb az egyik konyhai eszközöket forgalmazó céghez valami ügyben. Éppen öntöttvas serpenyőt akcióztak. Egy mákszemnyi (utólag javított) öntési hibával bíró 24 centis serpenyő 20 % engedménnyel, 3200 forintba került. Rögtön vittem is, mint a piros ász. Persze utána pár hónapig csak a port fogta.
Mostanra minden együtt állt a kipróbáláshoz. Volt fűszer, volt serpenyő, a csirkemell filét éppen 1300-ért adták, nekem meg nem volt időm főzni, legfeljebb valami gyorsat. Gyorsan főztem hát.

Hozzávalók:
- 2 db csirkemellfilé (kb. 60 dkg)
- 5 dkg vaj
- 1 evőkanál Louisiana cajun blackened fűszerkeverék
A körethez:
- párolt rizs vagy zöldség

A csirkemellfiléket megszórtam a fűszerrel. Igen, először a fűszert szórtam rá. Hiába adott András tanácsot a felhasználást illetően, hiába olvastam később utána, én elolvastam pár receptet, mindenhol először fűszereztek és utána adták a zsiradékot, ráadásul mindenki olajat használt. A vajon is sokat hezitáltam, de végül meggyőztem magam.

A hús egy órát állt, aztán megöntöztem olvasztott vajjal, ami rá is dermedt hamarosan. Pedig nem volt olyan hideg a konyhában.

Azt írták, hogy a sütőt elő kell melegíteni 200 fokosra. Megvolt.

Aztán a serpenyőt is fel kell hevíteni igen melegre (smoking hot). Na, adtam neki.

Beletettem a csirkét a serpenyőbe, lett is rögvest nemulass! Alig tudtam megállni, hogy lejjebb vegyem a lángot. Öt perc után megfordítottam a húst.

A másik fele is kapott öt percet, aztán ismét megfordítottam, és betettem a sütőbe további öt percre.

Egészen jól nézett ki.

Félretettem a melleket pihenni, közben összedobtam egy rizsát. A tányéron maradt vajat felhasználva megpároltam egy halom lehetetlen színű répát kevés paszternákkal, két karalábéval és egy fej hagymával. A biztonság kedvéért arra is szórtam a fűszerkeverékből.

A rizzsel és a zöldségekkel tálaltam.

A konyhatechnikai malőr ellenére valami isteni ízes, szaftos és puha lett a madár. A só éppen eléggé átjárta a húst, a fűszereknek ugyan erre nem volt idejük, de hát ott volt a kérgén. Az étel mellett felfedeztem az öntöttvas serpenyőben rejlő lehetőségeket. Éppen most kaptam egy süllőt, abból lesz a következő fogás, amit benne készítek.

Vendégposzt Fenchurch68 telefonjából

(Szokás szerint előtte elfelejtettem hozzávalókat fotózni, közben meg vagy a fénykép lesz tökéletes, vagy a kaja ehető, úgyhogy elnézést a minőségért.)

Nézegettük az egyik négybetűsben, hogy mit is kéne enni, és bár a legutóbbi pisztrángos kudarc (pocsolyaízű volt, és szétesett sütés közben) óta én elkerülöm a halas hűtőt, édesem mégiscsak lőtt két aranydurbincsot féláron, másnapi lejárattal. Hát, mondom, jó, én megsütöm, ha utána zokszó nélkül megeszed :D

A válasz elég egyszerű: főzzünk szilvásgombócot, de legyen kevesebb a szilvánk, mint amennyi tésztát készítettünk (merugye nem fogunk vastag tésztát tenni a szilva köré).

A szilvásgombóc tésztájának a titka a zsír. Sok zsír! A tészta Varga Zsuzsi féle receptje pl. itt megtalálható.

A receptből a bab kimaradt, mert eredetileg csak síma tokányt terveztem, így ez chilli con carne lett bab nélkül - ahogy délen, Texasban készítik. Északabbra a szegényebb családok tettek bele babot is, arrafelé drága volt a hús. Én kihagyom a - jó magyar módra, nomeg délnyugat USA módra - csilibe épített kukoricát, köretnek eszem hozzá, mert a kukoricának semmi köze a csilihez - esetleg kis kukoricalisztet (amiből az igazi tortilla készül) lehet hozzá adni sürítőanyagnak. Ez persze legalább akkora polémiát indíthat meg, mint az "igazi lecsó" receptje ...

Nincs itthon a feleségem, ezért felhoztam két szép Angus osso bucco szeletet, hogy most azt főzök. Igenám, de a hozzávalók begyűjtése során belebotlottam szárított Ancho Gigantea-ba (amit ebben a formájában már szabad anchonak hívni:), amit vagy két éve tettem el szárítva. Még úgysem készítettem igazi csili szószt szárított paprikából, így itt az alkalom.

Ez a két szárnyas remek kombináció! A libamáj íze szépen elegyedik a kacsazsírral, amit azután főzéshez használva csodás ételeket produkál. (A fiam például a rizst ezen a májas zsíron pirítja meg, amikor főtt rizst készít.) Míg édesanyám élt, ezt (is) kapott tőlünk minden karácsonyra ...

Talát épp ilyen megfontolásban kaptuk a gyerekektől a libamájat, ami azután a csodahüttőben várta, hogy megsüssem. A legmelegebb nyári napon jutott eszembe, hogy el kéne már készíteni ...

a 25 dkg cérnametélt (jó, majdnem az). Feleségem hozott egy karfiolt, hogy rántsam ki, de ne az egészet, mert egy kis levest is szeretne belőle főzni.

Velem lehet beszélni, majd félreteszem a szívét a kelvirágnak. Szerencsére minden van hozzá, nem kell boltba menni semmiért.

Úgy esett, hogy elfogyott itthon a házi készítésű erdélyi mustár. A melóhelyi hűtőben lévő felett is eljárt már az idő, elég bizalmatlanul nézett ki, kanalizáltam hát. Szerencsére Asztalos Laci nemrég hozott az Arbatból egy húszdekás doboz mustárport, és akadt még vagy nyolc deci sűrített must is lefagyasztva. Nekiveselkedtem hát, és készítettem egy adag jóféle mustárt. Be is harangoztam a cégnél, hogy másnap reggelire mindenki valami hozzáillő fogással készüljön, mert meg kell kóstolni. Vki fel is ajánlotta, hogy hoz egy tepsi sült hurkát-kolbászt, mert amúgy is illő lenne felhasználni. Megvolt a lakoma, krákogott, könnyezett és fújta az orrát feszt az egész csapat.

Ebédhez is magammal vittem a mustárt, mivel egy kis frankfurti virsli volt a menü. Ebédnél egy más összetételű csapat szokott a kis étkezőnkben összejönni. Kínálgattam őket is, ízlett nekik, kenték rántott húsra, szendvicsbe, akadt, aki a csilis bab mellé kanalazott belőle. Kócos egyenesen a tejföllel leborított tésztájára tett egy kanállal, és szépen elegyengette. Egészen jól nézett ki, nekem meg rögvest beindult a fantáziám. Tejföl és mustár együtt valami husival, némi fűszerrel, mellé egy kis rizsa, hm..., de finom is lehet.
Az ötletet tett követte, és elkészült a mustáros-tejfölös csirkecomb.

Unortodox módon ... Egyrészt nincs annyi szilvám, hogy megtöltse a rézüstöt (35 literes), másrészt meg lusta vagyok fél napot tüzelni és kavargatni.

Így azután maradt a már bevált sütőben sütés módszere. A közeli 4 betűsben adtak szilvát 189Ft-ért - ennyiért vétek lenne otthagyni.

Pár napja volt egy rövid cikk és videó az Indexen, ami egy gyors, ám tápláló reggelit mutatott be.

Még szavazás is volt hozzá, hát gondoltam, hogy megcsinálom. Kicsit egyszerűbben, de szerintem volt olyan jó, mint az eredeti.

Barátunk, akinek dílere van, nagyon panaszkodott, hogy fájnak az izületei. Eddig mi kaptunk tőle gyógykenőcsöket mindenféle bajra, de most elhatároztam, hogy valahogy segítek neki.

Mivel évek óta készítem ezt a gyógylevest, amit azután kivonat formájában lefagyasztok, hogy ha begyullad a csigolyám, akkor kúráljam vele, most neki készítettem el. Semmi különleges nincs benne, csak egy monstre csontleves.

Középsúlyos házibulik és csapatépítés címén szervezett céges tivornyák közkedvelt eledele. Mivel az esetek jó részében a falon végzi - akár a borsó -, tehát a lehető legegyszerűbbnek kell lennie, gondosan kerülni kell az autentikus hozzávalók és módszerek használatát. Nem vacakolunk 00-ás liszttel, kovászolással pláne nem. A sugo-hoz nem napon szárított paradicsomot keverünk konzerv hámozott paradicsommal, a frissen szedett bazsalikomot is nyugodtan elfeledhetjük. Feltétnek sem feltétlenül pármai sonkát használunk, a sajt meg aztán végképp nem bivalytejből készült mozarella vagy Pecorino Romano.
A tésztához sima liszt, cukorral felturbózott élesztő, só és napraforgó étolaj kell, no meg némi víz. A mártáshoz egy kis házi paradicsomlé, hagyma, fokhagyma és temérdek szárított fűszer kell. Ha esetleg akad otthon egy kis doboz paradicsompüré, az már extra hozzávaló. A mártást alaposan meg kell sózni és bőven cukrozni. A pálinkától eltompult ínynek kell a harsány ízesítés, ilyenkor már nem vevők a szokatlan zamatokra. A tetejére bőven megteszi valami saját márkás szalámi vagy bacon, a sajt pedig nyugodtan lehet 1500-1600 forintos lakossági trappista.

Megsütjük, bezsebeljük az elismerést, és reménykedünk hogy a kedves vendég már hazafelé, az utcán dobja ki a rókabőrt.

Vetettem 6 tő kecskeszarv paprikát, mert nagyon szereti a család. Egy párat már megettünk - idén iszonyúan csípős lett. A paprikát szedni kell, hogy sokat teremjen, ezért lekaptam, ami a töveken volt.

Sikerült feldolgozható mennyiséget szednem, már csak a kevés hozzávalót és befőttes üvegeket kell gyűjteni.

Chili=a paprika fajtája, chilli= az étel neve :)

Feleségem egy napig távol van, gyorsan olyat kell főznöm, amit (elvileg) nem szeret. A csodahüttőben rejtegettem egy adag szarvas apróhúst, ezt akarom felhasználni.

Volt még egy szép világos hátszíndarab, gondoltam, azzal felhigítom kicsit a szarvast :) Nagy adagot terveztem, hamár belefogok, hogy tudjak adni a gyerekeknek, meg a táncos társamnak is belőle.

Újkrumpli már nincs (lassan semmilyen krumpli sincs) elfogadható áron, de ez a poszt még akkor készült, amikor volt...

Az év első parázskrumplijára mindig nagyon várok. Akkorra már szépen megnő a petrezselyem is a kertben, nomeg csalhatok is kicsit magamnak egy kis hagymával.

Mitadisten, pont most jelent meg a Fény piacon a spárgavég is, amit igencsak olcsón lehet megvenni, lévén nem EU konform :)

Roppant illetlen dolog olyan ételt posztolni, amit az ünnepelt nem szeret, de hát mit csináljak? Semmit sem szeret ...

Hamár annyi egyszerű gomba receptet posztoltam, jöjjön még egy, de ez közönséges barna csiperkéből. A cimke szerint BIO volt, de nem tudom, mitől NEM bio egy gomba. Igaz, a letermett gombaföldre - amit vettem a veteménybe trágyának - az volt írva, hogy Bio gombatrágya...

Viszont ez a gomba pár nap alatt a feledés homályába merült. Szerencsére véletlenül belebotlottam a hűtőben és azonnal meg is kell csinálni, kár lenne érte.

Vendégposzt kobold63 konyhájából

Gyerekkorom óta szeretem a kaparót rágogatni. Levesben nem annyira, mint kirántva. Az volt a kedvencem mindig. Talán, mert Édesanyám külön nekem készítette, persze lábas, kapirgatós csirkéről levágva. Mióta a konyhakész csirkét vesszük, ettől a csemegétől is elestünk. Pedig sokan tudjuk és megbecsüljük a cupákás szopogatnivalót a levesből, vagy esetleg ezt a ropogós rágcsálót.

Sokféle ételt kipróbáltunk már kóborlásunk alatt, különlegességket vagy jellegzetességeket, sokukat családi repertoárunkban tartunk. Csak az az izé van, hogy rengeteg ilyen finomságot szeretünk, évekbe tellhet, mire megint rákerül a sor valamelyikre. Utána meg is kell enni ezt a sok készítményt. Amig a nagy család, nagybélű ifjak besegitettek, más volt. Most viszont kettőnknek igencsak lecsökkent a szükséglete, amit időnként még ilyen-olyan megszorításokkal is tetézünk, viszont azt főzhetünk, amit szeretünk, senki válogatósságára sem kell tekintettel lenni. Persze amikor jönnek, akkor összetörjük magunkat, hogy a kedvükben járjunk. Ezt mindnyájan ismeritek és csináljátok.

Az ázsiai konyha kedvencünk, sok receptet eltanultam, itthon is csináljuk. Módosítok a szájízünk szerint. Ez a csirkeláb recept is ilyen. Nagyon elterjedt egész Ázsiában a helyi izlés szerint variálva. Az alapja, a készitési mód az fontos, de aztán csak a fantázia és a kamra felszereltsége szabhat határt a szósz összeállitásában. Mi nagyon csipősen szeretjük, erre kitérek még külön. Eléggé pepecselő maca, nem érdemes néhány darabbal kezdeni. A kész étel nagyon jól fagyasztható , 25-30 db láb még jól kezelhető adag.

Ennek is eljött az ideje. Hajdanában szinte hetente főztük, tejfölösen, kis csípőssel, egy-két karéj kenyérrel nem volt tőle jobb falat. Van, aki berzenkedik a baromfibelsőség fogyasztásától, én szerencsére nem tartozom közéjük. Jöhet szinte minden állat szerve, legyen az harcsamáj, sertésszív vagy éppen birkatüdő. Mivel ez utóbbiak éppen nem voltak a közeli hentesnél, maradt a zúza.
Persze ez az ipari termék nyomába sem léphet a saját kézzel levágott falusi csirke hasonló alkatrészének, azért nagyobb baj nem volt vele. Kicsit úgy nézett ki, mintha betépett páviánok nyiszálták volna ki szerencsétlen madarakból egy különösen jól sikerült estén, de megfelelő adjusztálással használható alapanyag vált belőle.

Tombol a zöldbabszezon! A kertben 4 ágyásban ontja a babot a növény, 15 méteres kerítésen meg fejtenivalót termeszt a feleségem.

Amit leszed, azt gyorsan meg is főzi, így már bő egy hete zöldbabot eszünk zöldbabbal. A kedvencünk a kevés vízben párolt szálak egy kis pirított prézlivel és tejfellel (én még vajat is teszek rá magamnak).

Végre megindult a termés a csilipaprika ágyásokban. A legtöbbet termő Ancho Gigantea csilit gyorsan leszedtem. Ezt a paprikát hivatalosan poblanonak hívják, mert még nem szárított. Viszont ezt a konkrét változatot már zöld formájában is anchonak nevezik :)

Ez a paprika nem csíp, remekül hordoz mindenféle fűszert, így döntöttem egy keleti ízesítés mellett.